Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-97
222 87. országos ülés január 17. 1870. malitás szerint vettetik ki, hanem önkénytesen ugy, hogy sajátlag ezen iparág tulajdonosa az állam és nem az illető gazda, mert saját tapasztalásból tudom, hogy az államnak abból jövedelme, nekem pedig károm van. (Ugy van! a szélsőbal oldalon.) A vasutaknál a földre szintén nem volt elég tekintet. Egyoldalúkig véve, igaz ugyan, hogy az államnak arra kell törekednie, hogy minden vállalatból, mely birtokában van, a legnagyobb jövedelmet húzza; de másrészt nemzetgazdasági tekintetből nem lehet mellőznie azt, hogy a vasutak nem csak a közlekedés végett vannak épitve, hanem azon czélból, hogy a termékek értékesíttessenek, az ipar emelkedjék. ^Magyarországban ez irányban semminemű tekintet nem fordíttatott a vasutakra. Igenis tekintettek a forgalomra, de nem a nyers szállítmányokra, és ennélfogva még most is azon helyzetben vagyunk, hogy csak akkor állhatjuk ki a versenyt Oroszországgal, ha Magyarországban a viszonyok rendkívüli kedvezők, és ott nem terem semmi. Én e tekintetben a közlekedési adót szintén terhesnek tartom, mert hiszen a közlekedési adó az, melyhez az ország hozzájárul. Sokan azt állítják a földadóról, hogy ennek alapja, az osztrák által behozott becsadó, csekély. En ezt egyátalában nem ismerhetem el, mert a jobb helyeken 7 frt, sőt 7 frt 35 kr. vétetett föl egy hold jövedelem becsalapjául. Nem akarok most egyes tételekre menni, de hivatkozom az áílamjavakra. Ezek Magyarországon a legjobb minőségű területen vannak ott, hol leggazdagabb a népesség és legnagyobbb jövedelmet hoznak a földek, mert a telepitvényesek kiveszik a földet haszonbérbe és sok a concurrentia. Mégis van rá eset, hogy ez államjavak csak 5 frt 35 krt jövedelmeznek, tehát 7 frt 35 krnál 2 írttal kevesebbet, és így egyátalában nem lehet mondani, hogy az adóalap csekély. Nem csekély, sőt sokkal nagyobb, mint más országokban: mert más országokban, mindig a legjobb éveket vették alapul, nálunk pedig, miután midőn ezen becsrendszer behozatott, mostoha gyerekek voltunk, kik magunkról nem intézkedhettünk, hanem rólunk intézkedtek, bizony ellenkezően jártak el. (Ugy van! a baloldalon.) Terhes továbbá a költségvetés, mert az egyenértékű tőke nem egyenlőn adóztatik meg. Ugyanis, ha valakinek van 6000 frt jövedelme szellemi tőkéje után, 60(>0 frt jövedelme háza után és 6000 frt jövedelme földbirtoka után, ugy egyenlő adóalapot kellene képezni mindegyiknek, mert mindegyik 6000 frt; és mégis a föld fizet 31%-tet, a ház fizet 24r 0 / 0-tet, a szellemi tőke 10°/ 0-tet. Miután a szellemi tőkének nálunk legnagyobb részben az ügyvédek birtokosai, ezek pedig tudjuk hogy furfangos emberek, azok többnyire nem fizetnek egy percentet sem. Szerintem ez nagyon igazságtalan, mert nézetem szerint a tőkében különbséget tenni nem lehet, és igy ezen felosztás aránytalan, az aránytalanság pedig ellenkezik az igazság eszméjével. Másodszor aránytalan az adó: mert az adó megszabásnál egy iliusorius jövedelem vétetik alapul; ugyanis az mondatik, valakinek van 6 ezer forint jövedelme földbirtoka után, és ez megadóztattatik a nélkül, hogy levonásba iönnének azon adósságok kamatai, melyeket mindenki tudhat, mert be vannak táblázva. Tehát ha van p. valakinek 100,000 frt értékű birtoka, és ez jőve, delmez 6000 frtot, minthogy 50,000 frt adóssága van, és ezután fizet kamat fejében 3000 frtot tulajdonkép csak 3000 frt jövedelme van, ós igy tulajdonképeni jövedelme után nem is 31, hanem 62%-et fizet. Aránytalan az adó nemcsak az egyesek közt, de a területek közt is; nevezetesen Erdélyben fizetnek 22°/o adót, Magyarországon pedig 29 és nem tudom mennyi fractát. Erdélyben egy első osztályú föld épen annyit ér, mint Magyarországon és annyit jövedelmez, annyit kell jövedelmeznie. Tehát abban semmiféle ratio nincs, hogy valaki egy ország területén kevesebbet fizessen, mint más. De egy község határában is van különbség, én tudok esetet, hol egy községben az egyik adózó fizet 1 forint 50 krt, a másik 1 frtot, harmadik 50 vagy 60 krt, s ennek oka nem csak a helytelen eljárásban van, de magában az adórendszerben: mert kisebb párczellák ellen reclamálni nem lehetett, a földek pedig kisebb parezellákra el voltak osztva és ezekre tetszése szerint rárótta az adóbecslő az adót, s ezen többé nem segíthetett senki. \ De annyira igazságtalan adórendszerünk, hogy az állam gyakran háromszoros adókat is vet ki, és igy oly tőkéket is megadóztat, melyek valósággal nem léteznek, t. i. ezen eset ismét a földbirtoknál és tőkénél adja magát elő. Valakinek van 100,000 f. értékű földje, de rajta van 50,000 frt betáblázott adóssága. Ez 50,000 frtot vagy a földbe fektette, vagy másutt van az, de a földbirtokos zsebében semmi esetre nincs és még is, hogy törtónt a megadóztatás : először a 100,000 frt értékű föld megadóztatik, és azután megadóztatik azon iliusorius tőke, azon 50,000 frt, tehát 100,000 frt érték mellett megadóztatnak 150,000 frtot. Ez minden esetre igazságtalan. A gyári vállalatoknál — nem veszem különösen a szeszfőzde-vállalatokat, hanem átalánosságban minden vállalatot — ott nem veszik mórtékül a jövedelmet, de veszik mértékül a befektetést, s itt is ugy van, hogy mig az egyik
