Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-80
14 80. országos űiés december 3. 1869. oldali képviselőik helyett mind bal oldali képviselőket állítottak önök elé. Es mit mondanak önök arra, t. ház í Azt, hogy földosztási vágyak és ígéretek tették ezt, holott pedig ez csak önök politikájának természetes következménye. (Fölkiáltások jobb felől! Dologra!) Önök politikájára tartozik, és igy a dologról szólok. Pedig, t. ház, azon nép, a melyiknek az ingyen adott sem kellett, bizonyára nem vádoltathatik sem földosztással, sem törvénytelen igényekkel. Hanem, t. ház, midőn 1861-ben az egész nemzet, a nemzet élén maga a mostani pénzügyminiszter ugy nyilatkozott, hogy ezek az adónemek, melyeket a törvénytelen provisorius kormány hozott be, gyűlöletesek; hogy ezeket a nép, a nemzet megunta, hogy ezek a nép erkölcsét, jellemét megrontják, hogy tehát ezek a nemzeti jellem megóvása tekintetéből is, mielőbb elvetendők; midőn maga a pénzügyminiszter ur is igy nyilatkozott, hogy az adó már oly nagy, hogy az magát az adózó nép törzsvagyonát támadja meg, tehát ezen indokból és szempontból is az alkotmányos élet behozatalát követelte ; és ugyanezen irányban oly képviselők által is, a kik most folyvást a jobb oldalnak ezzel ellenkező politikáját követik, ugyanily nyilatkozatok és Ígéretek tétettek a népnek : igértetett ugyanis az adónak lejebb szállítása, az ily gyűlöletes adónemek megszüntetése nyíltan igértetett; és most hol állunk, t. ház, önök ígéreteivel és a nemzet a pénzügye vezetőjének amaz ország'világ szine előtt tett nyilatkozatával szemben ? Ott állunk, t. ház, hogy mindazon gyűlölt adónemek cum appertinentiis, tudniillik a financzokkal és hozzátartozókkal együtt fenállanak most is; ott állunk, t. ház, hogy az adó nemhogy leszállittatott volna, de még inkább fölebb emeltetett. íme, t. ház, itt van annak kulcsa, és azt hiszem, a dologhoz szólottam; itt van annak kulcsa, hogy miért nyilatkozott a nemzet akként a legközelebb múlt választásokban, a melyek ellenében önök, hogy politikájokat fedezzék, ráküldöttek a somogyi bárány népre egy farkast, (Jobb felől nagy derültség) hogy rákiáltsa: „mit zavarod a vizünket!" íme, t.jobb oldal, itt van a következmény, tudniillik az, hogy oly egyének helyett is, a kiket azelőtt büszkeségének tartott egy-egy megye, a népek küldöttek oly férfiakat, kik a színaranyhoz képest, mihez rozsdának nem volna szabad férni, ugy szólva, nem egyebek — mint például csekély magam is — mint egy darab nyers vas; (Jobb felől: Igaz!) de mert azokat a t. ház csak luxus-czikkeknek tartotta, kiket használni nem tud, a vasról pedig ugy tudja, hogy, ha másra nem, legalább fejszének és kalapácsnak lehet használni, (Jobb felől derültség) ha a tuskó repedni nem akar. En ez alkalomkor tehát, t. ház, mert oly tárgy forog szőnyegen, mely az egész nemzetre nézve lényegesen érdekes, és a mely a gyakorlati politikának mintegy hévmérője, kérem önöket, szakítsanak már egyszer valahára azon politikával : (Jobb felől: Oh ) mert higyék el, még egy választás, s a nemzet maga fog szakítani önökkel; (Jobb felől derültség) és higyék el, hogy ez oldal nem megrontani, hanem javítani akarja önöket. (Dologra! jobb felől.) En tehát önök politikáját és az önök mostani határozati javaslatát épen a nép java, az önök által a népnek tett Ígéretek szempontjából nem követhetem: mert nem akarom azt, hogy a nép végre még bizodalmát is veszítse a kormány iránt; sőt ellenkezőleg azt akarom, hogy lássa a nép, hogy csakugyan nagy különbség van a közt, hogy ha absolut kormány, s a közt, ha alkotmányos kormány kormányoz, nagy különbség van a közt, ha Bécsből, s a közt, ha Budáról kormányoztatik; hogy a nép valahára gyakorlatilag, kézzelfoghatón beláthassa mindezt, önök folt hátán folt törvényjavaslatuknak határozottan ellene szavazok. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Hoffmann Pál: Nem kívánok előttem szólott képviselő ur beszédére válaszolni, mert miután ő beszéde elején ezen oldalt honboldogitó oldalnak nevezé, azt véltem, hogy beszédének többi része — épen azért, mert elején e megnyugtató nyilatkozatot tette — demonstratiója leend ama bevezetésnek, hogy a ház jobb oldalán ülő a honboldogitó párt, és igy nem is ügyeltem beszéde további folyamára. Röviden fogom tehát csupán a határozati javaslatra vonatkozó nézeteimet elmondani. En tökéletesen helyeslem azt:, mit a javaslat czéloz, t. í., hogy a budget beterjesztése oly időben történjék, hogy azt kellő alapon és alapossággal lehessen tárgyalni. Ugyanez volt czélja a t. képviselő ur által idézett már előbbi határozatnak; és csak fclZ cl kérdés: mi oka annak, hogy e határozat már ez idén meg nem tartatott ? Hogy a ház által ülésezéssel eltöltött idő — mennyiségét tekintve — nem kevés arra nézve, hogy a budget alaposan tárgyaltassék, azt mindenki könnj-en beláthatja. Oly ház, mely évenkint 8—9 hónapon át ülésez, bizonyára találhatna elég időt arra, hogy a budgetet kellő alapossággal tárgyalhassa. A baj tehát semmi esetre sem fekszik azon időmennyiségben, me-^ lyet a törvényhozás, jelesül a képviselőház, a közügyek elintézésére évenkint fordit; hanem az ok, mely miatt mindamellett nincs elég időnk azokat, miket nagyobb alapossággal kelene tárgyalni, csakugyan ekként is táralgyalni, nézetem szerint azon hiányos oekonomiában fekszik, melyet mi,