Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-97

97. országos 'ülés január 17. 1870. 219 egy pénzügyi bizottság sem változtathatja meg normális budgetté, csodákat nem mivelhet. Ezek folytán arra kérem a t. házat, méltóztassék az átalános vitát, melynek praktikus eredménye nem lehet, minél előbb befejezni és a folyó évi költségvetés részleteibe belebocsátkozni, és ha a t. ház meggyőződik arról, hogy a költségek leszállításához fogni kell, méltóztassék ezt a megfelelő határozatot kimondani, a minisztériumot ezen szellemben az 1871 -ik évi költségvetésre nézve utasítani, és akkor sokkal nagyobb, mert praktikus szolgálatot fognak tenni hazánknak, mint, ha az időt az átalános vitára, melynek gyakorlati eredménye nem lehet, fordítják. (Helyeslés.) Madarász József: T. ház! Az államköltségvetés átalános tárgyalásánál is, sajnálom nem fogadhatom el az előttem szóló tisztelt képviselőtársam azon óhajtását, mikép a részletes vitatkozásba belebocsátkozva, kíméljük meg a többi időt az átalános tárgyalásnál: noha osztozom azon parlamenti elvben, és óhajtanám, hogy érvényre emeltessék, ha most nem is, de nemsokára e képviselőházban is az, hogy minden fontosabb tárgyban minden pártszinezet néhány szónoka által vitassa meg a tárgyat s azután térjen át a szavazásra, vagy pedig a részletes vitára. (Helyeslés.) Mindamellett meg fognak bocsátani, hogy mig ez parlamenti elvül elfogadtatnék, szabatosan bár, de igen röviden, szorítkozva csakis szombaton a jobb oldal részéről az átalános költségvetés pártolására felkelt szónokok némely észrevételeire, magamévá tegyem a Simonyi Ernő tisztelt barátom és képviselőtársam által beadott, általam is aláirt határozati javaslatot. Azon átalános érdekeltség-hiány, mely az államköltségvetés első megvitatása alkalmával szombaton és ma is kitűnik, óhajtom, hogy ne jelezze átalában a nemzeteknek azon helyzetét, midőn látják, hogy sorsuk mindig roszabb-roszabbra fordul, majdnem lehetetlen a segítség és így érdekeltség és részvéthiányával hagyják a a létező többség mindenható megszavazására ós körülményeknek tán részökre t kedvező voltára éltük megszámlálható napjait. Én, noha ellenkező álláspontot foglalok el a kormánynyal és a többséggel szemben, mégis óhajtom hazám üdvére és. nemzetem javára, hogy ne ezen eset és ne ezen hit legyen a képviselőházban az érdekeltség hiányának oka. Azonban csatlakoznom kell tisztelt barátom véleményéhez annyival inkább, mert azon álláspontot, melyet a többség és kormánya elfoglal, tartom épen azon ráknak, a mely rágódik hazánk szellemi és anyagi jólétének előmozdithatásán. Most átmegyek két szónoknak észrevételeire. Kötelességem átmenni azokra azért, hogy ha már itt nincs érdekeltség, legalább e házon kivül a haza közvéleménye lássa, tudja meg, kik azok, kik hát a reform terén vannak, és kik azok, a kik politikai capitalist akarnak gyűjteni : mert én legalább Zichy Ferdinánd gr. Fehérmegye rácz-almási kerülete képviselője által azon ellenvetést hallottam leginkább felhozatni, és azzal pártolta a jelen államköltségvetés elfogadását, hogy szóljunk ahhoz röviden és reformtörekvések által igyekezzünk azon tőkét, melyet az adósságok által a nemzetre rovunk legalább visszaszerezni. Különös színben tűnik fel előttem a tisztelt képviselő ur; folytonos figyelemmel kisérem beszédeit, látom kétszer háromszori ingadozását, a mit reform utáni törekvése közben elárul, és utoljára is, mikor szavazásra kerül a sor, mindig megszavazza azt, a mi valójában a reformokkal ellenkezik. (Derültség a bal oldalon.) Csak a tegnapi esetet hozom fel, mert nem akarom a tárgyat bővebben fejtegetni. Ghyczy Kálmán Komárom város érdemes képviselője előadá azon módot, a mit ő az államköltségvetésnek lehető legjobb megbirálhatása és megajánlása tekintetében javai. En ugy hiszem, hogy haladás és reform bármiben az, mi az eddiginél mind bővebb megfontolást, mind a tárgynak bővebb átláthatását és szabatosabb ítéletét óhajtja, nemcsak a közönségnek, hanem önmagoknak a képviselőknek is szóigáltatni, és ismét, én legalább azt hiszem, ezt reform-törekvésnek önmaga Zichy Nándor képviselő sem fogja mondani: és mégis midőn reform-törekvésekről szólt, szavazatával megtámadta és megtagadta már önmagában az államköltségvetésben a reformra törekvést. (Fölkiáltások: Még nem is szavazott!) En tehát csak azt óhajtanám, hogy minden képviselő, midőn nyilatkozik és szavaz, önmaga magával iparkodjék ellenkezésbe nem jönni, mint Zichy Nándor t. képviselő ur tegnap, az én véleményem szerint, e részben ellenkezésbe jött. Kemény Gábor b. képviselő ur volt a második szónok, kinek legyen szabad két észrevételére megjegyzést tenni. Az egyik az, midőn Debreczen város érdemes képviselője Tisza Kálmán röviden, anélkül, hogy bele ereszkedett volna hosszú tárgyalásba, azt monda, hogy ime, igazságuk volt nekik, gondolom 1867-ben, hogy a kiegyezés által oly teher vállaltatott el, melyet az ország nem bir meg és így az ország anyagi helyzete e részben nemhogy javulna, hanem mindig roszabb lesz, és mint kétszer kettő négy. mert a szám a valóság, mely megmutatja, hogy nekünk akkor, midőn ajánlottuk az akkori képviselőháznak meggondolni: minő terheket fogad el, midőn azt mondottuk, hogy ezek által nemcsak szellemi, hanem anyagi érdekeink is gá28*