Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-97
97. országos illés január 17. 1870. 211 házszabályok az ellenkezőt sem mondják; én tehát a magam részéről teljesen megnyugszom akár az egész válaszra nézve eg3 7 szerre, akár pontonkint külön választva, méltóztatik a kérdést föltenni. Madarász József: T. ház! Elnök : Irányi képviselő uré a szó. Irányi Dániel: Mindenekelőtt sajnálatomat vagyok kénytelen kifejezni a fölött, hogy e házban csak kérdésbe is vétethetik a képviselőnek azon joga, hogy a kérdéshez vagy a házszabályokhoz mindannyiszor hozzászólhasson: mert, ha e joggal nem birand a t. ház minden tagja, akkor a kérdések hibásan tétethetnek föl, és akkor a kisebbség elejtethetik még azon jogától is, hogy szavazhasson, a mint megtörtént volna épen most is, hogy mi, kik a két első kérdésre tagadólag szavaztunk volna, a harmadik kérdésre nem szavazhattunk, pedig a harmadikra helyeslőleg akartunk szavazni. Én tehát arra vagyok bátor kérni a t. elnök urat, miszerint olyformán, mint azt Tisza Kálmán barátom mondotta, a két kérdést egymástól külön választani méltóztassék. (Jobb felől ssaj; bal felől: Halljuk t) Es kérem, azt a házszabályok 136. §. értelmében föltenni, a mely igy szól : „A kérdést mindig ugy kell föltenni, hogy arra mindenki igennel, vagy nemmel felelhessen." Már pedig ugy, a mint a t. elnök ur a kérdést föltette, mi sem igennel, sem nemmel nem szavazhatunk, mert mig igennel szavaznánk a válasz utolsó részére, nemmel kellene szavazunk az első két részére. A 136. §. folytatólag ezt mondja : „ha a szavazásra föltett kérdés, czikk vagy indítvány több részből áll, szétosztását lehet kívánni." Ez az, a mit én kívántam, és a mi iránt kérésemet megújítani bátorkodom. Zsedényi Ede : Azt hiszem, t. ház, e kérdés megoldásánál csak a tettleges gyakorlat vezetheti a t. házat. Hogy pedig az illető szabály eddig ugy alkalmaztatott, mint ezt az elnökünk ma kimondotta, én ennek élő tanuja vagyok. (Derültség. Halljuk 1 .) Azon alkalommal ugyanis, midőn a kereskedelmi miniszter felelt azon interpellatióra, vajon azon pénzintézeteknek vagy bankintézeteknek, melyek épen az állam segélyét kérték, fogja-e az állam segélyét nyújtani, én szólni akartam, és pedig csak azért akartam a kérdés szavazás alá boesátása előtt szólani, mert nem fogtam föl, nem értettem meg a miniszter ur válaszát; akkor én csak a kérdés megérthetése végett kívántam szólni, hanem még azt sem engedték meg. (Hosszas derültség.) A gyakorlat is bizonyítja tehát, hogy a házszabályok szerint egyes-egyedül annak lehet szólni, ki az interpellatiót teszi és a ki arra válaszol. (Zaj.) Ennélfogva vélekedésem szerint, miután egy kérdésnél ekkép járt el a ház, egy másik kérdésnél másként nem lehet eljárnia. (Fölkiáltás a szélső bal oldalon : Akkor sem járt el helyesen a hám!) Patay István: ',,Dulce est socios habuisse maloram." (Derültség.) , Madarász József: T. képviselőház! Az egyik élő tanú ellenében (Bal felől: Halljuk !) természetes, hogy a másik élő tanú is élhet szavával és igy a másik tanú szavát is méltóztassanak meghallgatni és azután bölcs belátásuk szerint intézkedni. Elismerem, hogy magához az interpellatio tárgyához, a ház szabályai szerint, csak a miniszternek és az interpellalónak lehet szólni; elismerem azt is, hogy a kérdés ennek következtében a ház szabályai szerint az: tudomásul veszi-e a ház azt, vagy sem? Hanem itt tér el nézetünk ; a ház szabályainak felolvasott 136 és utána következő 137. §. megvilágosítja ezen tárgyat is, mert a kérdés fölött a 137. §. szerint a kérdésnek miként leendő föltevése fölött üjra tanácskozni lehet és a ház többsége határoz. En ezt elismerem; de azt kérjük, hogy a kérdés, mivel a három különnemű interpellatio tekintetéből arra igennel vagy nemmel egyszerűen nem felelhetni, szétválasztassék. A 136. §. is megengedi ezt, s most is azon helyzetben vagyunk, hogy három tárgya levén az interpellatiónak, arra lelkiismeretesen egyszerű tudomásul vétellel nem szavazhatunk. Kérjük tehát a tisztelt ház többségét, hogy a 137. §. szerinti tanácskozással fogadja el a 136. §. azon rendeletét, hogy a ház a kérdés elválasztását elhatározhatja. (Helyeslés a bál oldalon.) Szilágyi Virgil: Miniszterelnök ur mint egy megegyezését nyilvánította ahoz, hogy, ha a ház szükségesnek Iája, a kérdés három részre felosztathassák. En azonban azt gondolom, hogy e kérdés eldöntése egyátalában nem függném függhet a miniszterelnök ur belegyezésétől, hanem függ egyedül a szabályok figyelemben tartásától. Azt hiszem csak az lehet a kérdés: fönforog-e annak szüksége, hogy a kérdés megosztassék vagy nem? mert elvileg én is a mellett vagyok, hogy a kérdést, ha kell, külön választani lehet, és ha az interpellatióra adott válasz után Tisza képviselő ur annak bármely pontjára nézve azt indítványozta volna , hogy az tárgyalás alá tűzessék ki, akkor fenforogna annak szüksége, hogy e kérdések külön választassanak. De miután Tisza képviselő ur nyilatkozatában egyátalában nem kívánta egyik részt sem tárgyalásra kitűzni, nézetem az, hogy a megtörtónt nyilatkozat után a kérdésnek átalánosságbani feltevése s a szavazás helyesen ejtetett meg azon kérdésre, vajon az egész válasz egyszerűen tudomásul vétetik-e vagy nem? Miután pedig ez 27*
