Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

190 96. országos Bfét január IS. 1870 dését: itt is ismét azt vagyok kénytelen meg-' jegyezni, hogy azon méltányossági és politikai szempontokra nézve, a melyeket a legnagyobb átalánosságban az előttem szóló képviselő ur felemlített, csak akkor fogok nyilatkozhatni, ha ő szives lesz ezen szempotokat velünk közelebb­ről megismertetni; de most azt mégis megjegy­zem, hogy higye el a t. képviselő ur, és szolgál­tassa nekünk is azon igazságot, melyet maga részére követel, hogy valamint ő nem akar ezen ügyből politikai eapitalist csinálni, hogy bizony nekünk sincs szándékunk azt tenni, és ha indít­ványt teszünk, teszszük ezt meggyőződésből, azon meggyőződésből, hogy az által a haza iránti kö­telességünket teljesítjük s a haza közjavának érdekében cselekszünk. (Helyeslés bal felől. Valaki jobb felől: Phráds!) Patay István: Ott a phrázis, nem itt! (Derültség.) Ghyczy Kálmán: A nyugdijak kérdé­sének tárgyalásánál nem szándékom a reerimi­natiók terére lépni: személyekre való tekintet nélkül, merőben tárgyilag akarom ez iránt néze­teimet előadni. En osztozom a pénzügyi bizottság azon vé­leményében, hogy a fenforgó kérdés, a nyugdi­jak kérdése, a jogosság és méltányosság szem­pontjából fejtendő meg; osztozom e vélemény­ben azért, mert tiszteletben kell tartanom a ház határozatát, mely ugyanezt 1868-ban, ha nem csalódom , deezember 5-ikén tartott ülésében kimondá. Osztozom továbbá a pénzügyi bizottság azon nézetében is, hogy a jogosultság kérdésé­nek elitélésénél irányadóul azon nyugdíjazási szabályoknak kell szolgálni, melyek 1848 előtt hosszas ideig törvényes gyakorlatban voltak; osztozom e véleményben azért, mert ez is a kép­viselőháznak az előbb emiitett napon tartott ülésében határozatikig mondatott ki. Helyesnek tartom ennélfogva a pénzügyi bizottság azoo véleményét is, mely szerint a hivatalnokok azon kategóriáitól, melyek a jelentésben a) b) c) be­tűk alatt vannak körülírva, a nyugdíj élvezetét megtagadandónak véli; azt hiszem azonban, hogy ugyanazon okoknál fogva, a melyekből a pénzügyi bízottság a jelentésben foglalt hivatalnokoktól a nyugdíj élvezetét megtagadandónak véli, azt több más hivatalnoktól is meg kellene tagadni. Mert ha­bár igaz is, hogy a múlt időben életbeléptetett politi­kai rendszernek főkezelői és képviselői leginkább a politikai központi, közigazgatási hatóságoknak leg­főbb hivatalnokai, és a megyék, kerületek, váro­sok főnökei voltak, de ugyanezen kategóriába esik több más tisztviselő is, esnek, nézetem szerint, a politikai, központi, közigazgatási hatá­ságoknak más magasabb rangú, véleményezési, szavazati, illetőleg rendelkezési joggal biró hiva­talnokai is, milyenek p. a tanácsosok. Hasonló íkintet alá esnek továbbá a pénzügyi vezető ha­tóságoknak hivatalnokai , azon hatóságoknak hivatalnokai , melyek behozták az országba, rendszeresítették és foganatosították azon adó­kat , (Ugy van! bal felől) melyek az or­szágra a múlt évtizedekben törvénytelenül vet­tettek ki. (Helyeslés bal felől.) Es tovább, ha a ház határozata szerint a jogosultság kérdésének meg­ítélésénél alapul azon nyugdíjazási szabályoknak kell szolgálni, melyek 1848 előtt gyakorlatban voltak, lehetetlen, nézetem szerint, ezen nyugdíj­szabályok szerint a nyugdijak élvezetét azoknak oda ítélni, kik ezen nyugdíjazási szabályok szerint a nyugdijak élvezetétől egyenesen kizárva voltak: ilyenek p. a bíróságok birói tagjai, ilyenek a megyei hivatalnokok. Azt vélem ennélfogva, hogy a pénzügyi bi­zottságnak a nyugdijak iránt adott véleménye több ponttal bővítendő és kiegészítendő, s én ezen pontokat egy határozati javaslatba szedtem össze, melyet bátor leszek a t. ház asztalára letenni. Azon vélekedésben vagyok ugyan, hogy a méltányosság, melynek szempontjából a nyugdi­jak kérdése a ház határozata szerint a jogosult­ság mellett megítélendő, nem csak a volt hiva­talnokok irányában gyakorlandó, hanem gyakor­landó azoknak irányában is, kik ezen nyugdi­jak terhét mint adófizetők viselik: igyekeztem mégis jogosultság szempontjából a lehetségig összeegyeztetni határozati javaslatomban a mél­tányosság szempontjával. Érintetlenül kívánom hagyni mindazon igényeket, melyek az 1848-ik évet megelőző szolgálatból támadtak ; érintetle­nül kívánom hagyni azon jogos igényeket, me­lyeket a magyar dycasterium hivatalnokainak az 1848-ik évi III. t. ez. 25. §-a biztosit, sőt e ked­vezést — a tényállás hasonlatosságánál fogva — az erdélyi hason állású hivatalnokokra is kiterjesz­teni kívánom; érintetlenül kívánok hagyni min­den nyugdijat és kegyelemdijt, mely az özvegyek­nek, árváknak és szolgáknak utalványoz tátott, s azon nyugdijakat is, melyek az államva­gyonának, az államot törvényesen megillető ja­vaknak, javadalmaknak , jövedelmeknek keze­lése és megőrzése által kiérdemeltettek. (Helyes­lés bal felől.) Azon elvből indultam ki, hogy a szigor leginkább a magasabb állású és igy na­gyobb inputatio alá eső hivatalnokokra alkal­maztassák, többiben pedig azoknak mindazonál­tal, mint már emlitém, kivételével, kiktől az 1848-ik év előtt gyakorlatban volt nyugdijsza­bályok a nyugdijélvezetet megtagadták, s kik e szerint nyugdíjra igényt nem is tarthattak; érintetlenül kívánom hagyni mindazon kisebb állású, alárendelt hivatalnokok kisebb mérvű nyugdijait, kik nem valamely poilitikai elvnek ér­vényesítése, hanem családjok és magok fentar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom