Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

186 96. országos ülés január 15. 1870. hogy igen óhajtottam volna, hogy a pénzügyi bizottság vett volna időt magának arra, hogy a bevétel és kiadás mérlegét, a bevételeknek egyes tételeit részletesen bírálta volna. Erről pedig majdnem szó sem említtetik az átalános jelentésben, s a pénzügyminiszter budgetjéről szóló részletes jelentésben sincs szó, a miből azt lehet következtetni, hogy magánál a zárjelentésnél sem fog e tekintetben említés tétetni: mert a pénzügyi bizottság azt emeli ki, hogy addig, mig több év eredményei nem fekszenek előtte, addig e téren nem igen lehet előhaladni. Nem tagadhatni ugyan, hogy sokkal biztosabban lehetne következtetést vonni a jövedelemre és az egész pénzügyi mérlegre nézve az esetben, ha több év eredménye feküdnék a ház s a bizottság előtt, mely azt ismerte volna: de némely adatok így is ismeretesek. És igy, miután a bevételi tételeket és a mérleget maga a pénzügyi bizottság mellőzte, mondhatni a budget fele részét hagyta megjegyzés, kritika nélkül; pedig megjegyzendő, hogy ugyanakkor volt ideje és kényszerítve is érezte magát némely kiadási tételeknél a legkisebb részletekbe menni, levonásokat, változtatásokat javasolni, pedig a kiadásokra nézve hasonlag nem állott több időről szóló adat a ház rendelkezésére, mint a bevételekről ; és azokra nézve habár nem is sok, de jelentékeny támpontokat nyújt az 1868. év zárszámadása és az 1869-re szóló előirányzat kapcsolatban azon előterjesztésekkel, melyeket a minisztérium részéről e házban többször hallottunk. Kótségenkivül sokkal kevésbé lehet anyagilag és szellemileg képesítve e tekintetben, habár csak valamennyire is a valót megközelítő adatokat nyújtani, véleményt mondani, mint képesítve lett volna a pénzügyi bizottság; de annyira fontosnak tartom magát a dolgot, hogy mindenesetre bátor leszek e tekintetben néhány nézetemet a maga helyén elmondani, de ugy tartom, hogy annak nem most van helye: mert a pénzügyi bizottság átalános jelentésében — mint azt bátor voltam megjegyezni — számok nincsenek, mérleg nincs, tehát itt alig szólhatunk magukról a számokról, hanem egészen egyébről beszélünk, mint a mi a jelentésben van. E tekintetben eltér nézetem Tisza Kálmán és Móricz Pál képviselő urakéitól, kik már itt vették vizsgálat alá a kiadás és bevétel közti mérleget. Én azt hiszem, annak valódi helye, — miután az átalános jelentésben szó rólok nincs — akkor lesz, midőn a pénzügymininiszterium budgetjéről szóló részletes vita lesz szőnyegen. E tekintetbeni nézeteim nyilvánítását akkorra tartom fen, most csak annyit bátorkodván megjegyezni Tisza képviselő ur beszédére, hogy, ha azon vád állana, melyet minden fontos vita alkalmával njra meg újra előhoz, a kiegyenlítés kérdését t. i., ha csakugyan oly terhet rótt volna magára az ország, mint ők hirdetik, ha e súlyos vád csakugyan állna, ez valóban igen súlyos vád volna. Nézetem szerint azonban az átalános pénzügyi helyzet nem oly fekete, mint a minőnek némelyek festik. 1869-ben hasonló volt a félelem, hogy deficit lesz, és ki is volt számítva néhány millió frt deficit, u. i. 12,000,000, tehát több mint a jövő évre íenyegető, papíron. Az évet keresztüléltük, és a pénztári utalványokat, melyek kiadására a pénzügyminiszter fel volt hatalmazva, hála istennek, sehol sem találtuk. Biztos jele annak, hogy deficit nem volt, hogy az ország kiadásait bevételeivel fedezni tudta, a mi mellett még meg kívánom jegyezni, hogy az 1869. év kiadásaira nézve nem tartozik a rendes évekhez. Tudva levő dolog ugyanis, hogy a múlt évben felállíttatott a honvédség, melynek felszerelése sok pénzbe került, valamint minden intézmény fölállítása drágább, mint annak fentartása. Es még sem volt deficit. Nem lesz tehát nehéz akkor, midőn egyes számokat fogunk felhozni, bebizonyítani, hogy pénzügyi helyzetünk nem oly fekete, mint némelyek gondolják. Bátorkodom még azon megjegyzést tenni, hogy Tisza Kálmán képviselő ur egyszer azt mondotta, hogy a kiadások nagy részének meghatározásáról lemondottunk, akkor, midőn a kiegyezést megkötöttük, és mégis utána mindjárt ajánlja, hogy a közös hadsereg kiadásait mindenesetre reducálni kell. Erre csak azt felelem, hogy vagy lemondottunk a rendelkezhetésről, mint Tisza képviselő ur mondotta, és akkor nem redueálhatjuk; vagy ha reducálhatjuk, akkor nem mondottunk le. Én azt állítom, hogy nem mondottunk le; csakhogy az országgyűlés nem közvetlenül, hanem a delegatio által rendelkezik. Es ha a delegatio szükségesnek fogja látni a hadügyi kiadások reductióját, azt bizonynyal meg is fogja tenni. (Felkiáltások bal felől: Nem látta szükségesnek!) Legyen szabad pár szóval visszatérnem a nyugdijak kérdésére. (Halljuk!) Megvallom, a nyugdijak kérdését nem vélem tisztán jogi szempontból megoldhatónak, és nem tartom helyesnek azok eljárását, kik ezen kérdést folytonosan jogi szempontból akarják vitatni, és abból néhanéha politikai capitalist akarnak csinálni. (Zaj bal felől) Helyzetünk transactión alapszik, mely hosszas és gondos egyezkedéseknek lett eredménye. Én ezen transactiót szerencsésnek tartom. Valahányszor ily szerencsés transactió köttetik, melyben, nézetem szerint, az ország egész a lehe-