Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-92

92. országos ülés december 21. 1869 165 Benedikty Albert: T. ház! Vagyok bátor a t. belügyminiszter úrhoz egy interpellátiót intézni. Nem akarom azt hosszasan indokolni, hanem kérem annak fölolvastatását. Majláth István jegyző (olvassa): „Tekintetbe véve azt, hogy ő felségének 1851-ik év január 22-ről, valamint 1861-ikév augusztus hó 27-ik és 28-ról kelt legkegyelmesebb kéziratai, a föloszlatott erdélyi volt román határőrvidéki ezredeknek száz évi hű és vitéz szolgalatjuk elismeréséül, illetőleg megjutalmazásaul, mindazon ingó és ingatlan javakat, melyeket fegyverbeni szolgalatjuk ideje alatt birtak, (egy harmadik személy jogigényeinek fentartása mellett) véglegesen birtokukban hagyatni vagy adatni rendeli; „tekintetbe véve továbbá, hogy mindezen birtokok, úgymint a revindicált havasoknak őket illető részei, több községben levő volt katonai épületek, úgyszintén a ruházati pénzalap tényleges birtokukba mindeddig még át nem adattak: „bátor vagyok a t. belügyminiszter úrtól tiszteletteljesen kérdezni: „1-ször. Mi az oka, hogy az erdélyi határőrvidéki román ezredek kívánalmait megnyugtató 1861 -ik év augusztus 27-ik és 28-ról kelt legkegyelmesebb intézkedésekkel szemben álló akadályok mind e mai napig még el nem hárittathattak? „2-szor. Szándékozik-e a t. belügyminiszter ur lehető rövid idő alatt lépéseket tenni az iránt, hogy az emiitett magas rendeletek valósítását gátló nehézségek elenyésztetvén, lehetővé váljék ő felségének ezen többször emiitett rendeleteit végrehajtatni?" Elnök : Az interpellátió közöltetni fog a belügyminiszter úrral. Jámbor Pál : T. ház ! Van szerencsém Szeghegy község elöljáróinak kérvényét benyújtani, melyben 31,061 frtnyi összegnek, melyet a volt kormány közegei utalványoztak az árvapénztárból, és mely behajthatlanná vált, megtérítését kérik. Elnök : A kérvényi bizottsághoz fog utasíttatni. Simonyi Ernő : T. ház! A házszabályok VlII-ik fejezete, mely összesen 5 szakaszból áll, az iránt intézkedik, hogy a ház könyvtárt állítson föl, melynek számára azon könyvek, nyomtatványok vagy egyéb kiadványok szereztessenek meg, melyek a törvényhozási munkálkodásnál szükséges adatokat tartalmazzák. E fejezet 2-ik szakasza azt mondja, hogy az időnkint szükségesnek találandó könyvek és nyomtatványok jegyzékét az elnök a jegyzőkkel egyetértve készíti el. En azért voltam bátor fölszólalni, t. ház, hogy végre megtudjuk, miben áll a ház ezen könyvtárának ügye? (FŐlUaltásoh: Nincs!) Ugy emlékszem, már a múlt országgyűlés is küldött ki bizottságot ily könyvtár alapítására. Most már 4 esztendeje, hogy az országgyűlés ülésez, és akár egy törvénykönyvre, de csak egy naptárra is legyen szüksége valamely képviselőnek, azt megtalálni nem lehet. En tehát kérem a tiszt, házat, méltóztassék intézkedni az iránt, hogy ezen könyvtár minél előbb fölállittassék. Talán az elnök ur képes lesz fölvilágosítást adni az iránt, miként áll ezen könyvtár ügye? Emlékszem, hogy a ház összeülése alkalkalmával egy bizottságot nevezett ki, de ugy vagyok értesülve magán-uton, hogy ezen bizottság tagjai közül egyik sem érezvén magát följogosítva arra, hogy a többieket összehívja, idáig ülést nem tartott. Talán a ház elnöke lenne szives őket e kényes helyzetből kiszabadítani és összehívná a bizottság tagjait. Elnök: A könyvtár ügye abban áll, hogy az épületben nincs helyiség, hova az elhelyezhető lenne. Meg volt tehát bizva a ház elnöksége akkor, midőn bizottság választatott a beszerzendő könyvek lajstromának elkészítésére, hogy helyiséget keressen, és az elnökség nagynehezeo a szomszéd múzeum épületében szobát talált, melyben mégis talán eirea 5—600 könyvet el lehetne helyezni; ebbe már a szekrények is elkészültek, és épen ma akartam a t. háznak jelentem, hogy itt az ideje, hogy a bizottság megalakuljon és a beszerzendő könyvek lajstromát elkészítve adja be; mert van már helyiség, hova a könyveket elhelyezni lehet. Az ülés végével akartam ezt bejelenteni; miután azonban most szóba hozatott, kérem a bizottság tagjait, legyenek szívesek összeülni és megalakulni. (Helyeslés.) Perényi Zsigmond b. : A közlekedésügyi minisztert kívánnám interpellálni. A debreczen-szatmár-szigeti vasútvonalnak 1870. évi október l-jén kellene kiépítve lenni, a forgalomnak átadatni. Mindazok azonban, kik a nevezett vasútvonalnál érdekelve vannak, már rég lemondtak azon reményről, hogy e vonal a kiszabott időre a forgalomnak átadathatnék, látva a munkálat lassú folyamát. Ki itt a hibás, nem tudom; de kárára lesz mégis közvetlenül azon vidéknek, és közvetve az országra nézve. Továbbá nevezetesen Ugocsa megyében e vonalon, melynek egy része a debreczeo-szigeti, másik része a csap-tekeházi, a földmunkálatok részben elkészültek, és az illető tulajdonosoknak, kik földbirtokaikat az egyes vasutvonalak számára átengedni kénytelenek voltak, nagy része már ez év tavaszától meg vannak fosztva földjeik használatától, a nélkül, hogy a kisajátítási árt a mai napig akár becsű, akár enyesség utján megkaphatták volna. Ez oly visszaélés, mely leginkább