Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-91

81. országos ülés deczember 20. 1869. 159 szavazhatja meg, és minden törvényt egyátalában csak a többség alkothat, mert a kisebbségnek éhez nincs módja. De ón mindamellett, hogy ezt tudom, és mindamellett, hogy a mai többséghez nem tartozom, mindamellett a parlamentalismus iránti szeretetből óhajtom és kivánom, hogy a többség ha nem él is jogával és hatalmával, de éljen legalább a parlamentalismus elvei szerint, éljen ugy, hogy mielőtt megszavazza a tételeket, vizsgálja meg azokat és szavazza meg alapos megvitatás utján és ne szavazza meg úgyszólván bizalmi lázban, a mely bizalmi nyilatkozatok utoljára is igen messze vezetnek, mert ezt addig lehet vinni, hogy nincs is miért tárgyalni, nincs is miért törvényt alkotni, bízni kell a minisztériumban. A mi illeti, hogy, ha az én indítványom fogadtatnék el, akkor nem lehetne gondoskodni Horvátország szükségeiről, nem lehetne gondoskodni sok más egyébről: erre nézve azt kérdem a t. képviselő úrtól, hogy Horvátország 69-ki szükségeiről lett-e vagy nem gondoskodva, bár ez a 69-ki budgetben nem is áll és erről nem volt semmi felhozva, de igen is tudjuk, hogy gondoskodva lett, mert utólag a minisztérium ez iránt javaslatot terjesztett elő. Egyátalában nekem erős meggyőződésem, a mit röviden előbb is említeni bátor voltam, hogy, ha egyszer a rendkívüli helyzetbe belejöttünk, akkor nem azt kell tennünk, hogy megszavazzunk oly budgetet, ha csak 1

/

i évre is, amit nem tárgyaltunk, hanem megszavazzuk azt, a mi a ház által tárgyalva volt, bizva a miniszteri felelősségre azt, hogy a mennyiben az ország okvetlen szükségei kívánják és a mennyiben mint Horvátországra, a honvédségre és más hasonlókra nézve a törvény intézkedik, arra nézve teljesítse saját felelőssége alatt kötelességét: mert a minisztériumnak fel lehet és fel kell tennie a magyar alsóházról egészben véve . de bizonynyal a többség, melyhez tartozik, még nem adtott semmi okot arra, hogy róla föl ne tegye, hogy oly kiadásait, melyek a törvényen, az ország szükségén alapulnak, utoljára is el ne fogadja. A t. képviselő ur azzal biztat, hogy 4—5 év múlva lesz normális budgetünk. Négy-öt év kissé sok idő bizonyos tekintetben; de még sem hittem, hogy a t. képviselő ur a jelen minisztérium életét ily rövidnek tartsa: mert, az eddigi tapasztalás szerint legalább, azt mondani, hogy normális budgetünk lesz 4—5 év múlva, annyit tesz, mint az, hogy a jelen minisztérium 4—5 év múlva nem lesz meg. (Derültség a jobb oldalon.) Es miután a képviselő ur azzal indokolja javaslatom el nem fogadhatását, hogy abban a minisztérium iránt megrovás foglaltatik, én részemről kész vagyok kinyilatkoztatni, hogy méltóztassék azt külön elfogadni, akkor a megrovás kihagyásába szívesen beleegyezem. Ajánlom a t, ház figyelmébe indítványomat. (Mélyedés bal felől.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a szavazás előtt nem annyira a szőnyegen levő tárgyhoz szóljak, mint inkább némely reá vonatkozó felvilágosító észrevételt tegyek: (Halljuk !) mert valóban helyesen jegyezte meg egy előttem szóló képviselő ur, hogy ezen törvényjavaslatot nem a minisztérium hozta a ház elé, sőt a minisztérium ily törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni nem is kívánt. Ezen állítást a létező tények bizonyítják. Méltóztassék elhinni, hogy a minisztériumra nézve, mely felelősséggel tartozik és ennélfogva reá nézve az kívánatos a költségvetési törvény végrehajtásánál, hogy az államkölfcségvetés rendes országgyűlési tárgyalás után minden részletében megállapittassék, az ettől eltérő felhatalmazás, vagy az államköltségvetésnek csak bizonyos időre szorított megszavazása tehát kívánatos nem lehet, s csakis a bekövetkezett körülmények kényszerűsége indíthatja arra, hogy midőn az évnek már utolsó hónapja ennyire haladt, a jövő év első negyedére kilátásba helyezett felhatalmazást, illetőleg a költségvetésnek ezen időszakra való megszavazását mint szükséges rendkívüli rendszabályt elfogadja. Minő körülmények folytán vált ez szükségessé: kideríteni nem volna nehéz. Debreczen városa tisztelt képviselőjének nézete szerint minden hibának a minisztérium az oka, s igy az évi államköltségvetés megszavazásának elmulasztása ÍR egyedül a minisztériumnak rovandó fel. Hogy a t. képviselő ur a kérdést igy fogja fel, azt természetesnek találom, miután ez felel meg saját álláspontjának. Legyen szabad azonban erre megjegyeznem, hogy azon hiba, melyet Debreczen városa érdemes képviselője most már 3-ad ízben vet szemére a minisztériumnak, és mire már más alkalommal a szükséges felvilágosítást megadtam, hogy t. i. az 1868. évi deczember 5-én hozott országos határozat, mely szerint az 1867-ik évi költségvetés szemptember 15-éig lett volna a ház elé terjesztendő, azért nem mehetett teljesedésbe, mert az országgyűlés szeptember eleje helyett csak október közepe táján kezdte meg üléseit,, és igy a költségvetés elébb elő sem terjesztethetett; nem kezdődött meg pedig az országgyűlés szeptember elején, mert az 1867. XII. törvényezikk értelmében a delegatiók a nyári időszakban működtek. (Mozgás a bal oldahn.) Annak bizonyítására, hogy a minisztérium igyekezett ezen feladatnak megfelelni, ki-