Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-89

iae 89. országén Bié* doczember 19. 1869. pographicus leirással fárasztani a t. ház figyelmét , és minden további indokolást mellőzve, kérem a jegyző urat interpellátióm főlolvasására. Széll Kálmán jegyző (olvassa): „Az egymástól két mértföld távolságra fekvő Csongrád és Szentes mezővárosok közötti térségnek fele utján folyik keresztül a Tisza-folyam; s a pest-arad-szebeni országút ezen térségen halad Szentesre a Tisza jobb partján V* mértföldnyi hosszaságban, közvetlen a folyó partjáig, magas és erős töltésen; a folyó bal partjától közvetlen nyúlik ezen országút szintén töltésen, egész Szentesig, mindenütt oly kiöntési tereken, a hol töltés nélkül a közlekedés teljes lehetetlen lenne. „A folyó jobb partján , vagyis a csongrádi oldalon levő töltés jelenleg is ""az országutat képezi, de egyszersmind ez idő szerint mintegy 4000 hold föld mentőgátjául szolgál. Ellenben a szabályozási müveletek folytán a folyó bal partjától Szentesre vezető töltés s egyszersmind ut elenyészett, abból a folyótól kezdve egész a Tiszaszabályozási töltésekig, mintegy 500 öl maradt meg közlekedési használatra. „E szerint a folyó két partját közvetlen érintő két töltés a föláradt viz ellen erős sarkantyút képezvén, a folyót 110 öl korlátok közé szorítja össze, s igy itt még megállítván a kellő sebes folyását az egész víztömegnek, mely Ug községtől rendes medrén kívül négy átmetszésen siet lefelé Csongrád alatt, és felsőbb vidékein több mértföldnyi óriási álló vízzé, úgyszólván tengerré idomítja, mely eddig nem tapasztalt magasságra duzzadt, nem csak, sőt évek óta itten évek ótai megcsendülése következtében, a magával hozott nagymennyiségű iszapot is lerakván, a folyó medrét feltűnően fölemelte, annyira, hogy az 1855., 1860. és 1864-ki árvizek Csongrád, várost magát ós környékét elöntéssel fenyegette, s igy minden árviz alkalmával a várost, de úgyszólván egész határt mértföldekre terjedő rögtönzött töltésekkel kell ótalmazni; de ezen óriási munkának is eddig nem a mű maga, hanem a véletlen s talán isteni gondviselés adott sikert. „E szerint Csongrád városa bizonyosan bekövetkezőnek tartván egy szerencsétlenséget, már 1861 -ik évben folyamodott a helytartótanácshoz, hogy a Szentes felőli tiszaszabályozási töltésektői, a Tisza partjáig folyó, már emiitett darab töltés, mely nem csak a Tiszaszabalyozással, de minden vizszabályozással ellentétben áll, széthányassék , s a víznek kellő sebességbeni lefolytatására szabad és kellő tér engedtessék. „A helytartótanács, Csongrád megye akkori alispánja elnöklete alatt, küldöttséget nevezett ki, mely építészeti és vizszabályzati hivatalnokok közreműködésével a panaszolt töltést megvizsgálván, annak elkordatását és helyében egy állandó hídnak fölállítását hozta javaslatba, sőt a töltés lerombolása meg is kezdetett, lehányatván annak koronájából körülbelül egy lábnyi, de a munka tovább nem folytattatott, a hídépítés pedig egészben elmaradt, és az ezután bekövetkezett száraz időjárás feledékenységbe hozta ezen idő közben nem érzett, de azért létező bajnak orvoslását eszközlésbe vétetni. „Azon meggyőződésben, hogy a föloszlott helytartótanácsnak erre vonatkozó iratai a magyar királyi közlekedési miniszter ur által lettek átvéve, és a mostani nagymérvű esőzések, árvizek és még nagyobbak bekövetkezése miatti télelemtől ösztönözve, azon kérdést intézem a t. közlekedési miniszter úrhoz: „1-ször. Van-e tudomása azon hivatalos vizsgálati eljárásról, melyet fölebb körvonaloztaml „2-szor. Csongrád városának ezen panaszára van-e végleges elhatározás 1 és milyen 1 3-szor. Ha van végleges elhatározás, mikor szándékozik ennek foganatot adni és minőt? „4-szer. Ha nincs elhatározva, fölkérem ezen körűiirt ügyállást rögtön megvizsgáltatni, és gyors intézkedés által ama veszélyes töltés elhárítását foganatosíttatni." Elnök: Közöltetni fog a miniszter úrral. A főrendi ház jegyzője üzenetet hozott, Teleki Ede gróf főrendi jegyző (az elnöki szék elé járul)): Méltóságos elnök! tisztelt ház! A méltóságos főrendek megbízásából van szerencsém a czukor-adóról, a dohányjövedékről, a bor- és husfogyasztási adóról, a ház-, jövedelmi és személy kereseti, a horvát, sziavon és dalmát miniszter egész személyzetének 1869-ik évi szükségeinek fedezéséről, a mácsa-ecskendi és valkószent-lászlói birtokrészek megvételéről, végre a hirlap-bélyeg eltörléséről szóló törvényjavaslatok jegyzőkönyvi kivonatát, melyek szerintié törvényjavaslatokat a főrendek eredeti alakjukban elfogadták, a ház asztalára letenni. Széll Kálmán jegyző (olvassa a főrendi ház jegyzőkönyvi kivonatait.) Elnök: A ház tudomásul veszi a főrendeknek ezen törvényjavaslatokhoz való hozzájárulásukat, ós azok szentesítés végett szokott módon ő felségéhez fognak fölterjesztetni. Következik a napirenden levő tárgy : Szalay Sándor képviselőnek az államköltségvetésről szóló törvényjavaslata. Széll Kálmán jegyző (olvassa Szalay Sándor törvényjavaslatát.) Szalay Sándor: T. képviselőház ! Midőn e törvényjavaslatot szerkesztettem, két szempont lebegett szemem előtt: egyik, hogy a tárgyalást mostanában az idő rövidsége miatt tovább folytatni már nem lehet; a második pe-