Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-87

122 87. országos ülés deczember 17. 18G9. tetni, melyben határozottan kimondatik — a bírói hatáskörről levén szó — hogy a rendesen kihirdetett törvények érvényét a biró kétségbe nem veheti, de a rendeletek törvényessége, jogereje felett egyes jogesetekben a biró itél. Es igy ezen kérdést — vajon alkotmányos-e, hogy a biró Ítélhessen a rendeletek törvényessége fe- I lett? — a magyar törvényhozás is eldöntötte, és pedig ugy, a mint, hitem szerint helyesen másként nem is dönthette el, ugy, hogy a rendeletek felett egyes eoncret esetekben ítélni a birónak jogot adott. Ha . már ez áll átalánosságban: minden esetre állania kell ezen egyes esetben is, mert • itt is, mint mindenütt másutt, a törvény tartozik az egyes polgárnak, ugy, mint a miniszternek magának is eljárását szabályozni. Már most egyes esetben egyes társulat azon hitben van, hogy nem a 6-ik §. alá tartozik, hanem az 5-ik §. rendelkezése alá esik, a minisztérium ellenben a 6-ik §. alá tartozónak tekinti; természetesen ha csak a miniszter szavát mindenek felett, tehát a törvény felett állónak is tekinteni nem akarjuk, nincs más mód, mint eljárni a szerint, mint a törvény 19-ik §-a is mondja: hogy előállván a eoncret eset, törvényesség szempontjából a minisztérium rendelete fölött a bíróság itél. Ez egyezik meg az átalános alkotmányos fogalmakkal, ez egyezik meg magának hazánknak a folyó évben hozott törvényével. Én tehát Simonyi Lajos barátom módositványát, mely mindezekkel megegyezik, határozottan pártolom. De vegyük fel gyakorlatilag is: mi volt a törvényben és miként kívánta azt a miniszter ur? az utóbbi esetben pedig mi fog történni

1

? Az volt benne, hogy a két miniszter egyetértőleg határoz. De ha ezek'nem találnának egyetérteni: ki fogja a kérdést eldönteni? Azt mondotta a t. miniszter ur, hogy veszedelmes volna a törvényszékekre bizni azt, hogy ítéljenek a miniszterek administrativ határozataik fölött. Én ellenben, hivatkozva más országok példájára, és arra, a mit saját törvényhozásunk fényéről elmondottam, azt mondom, hogy ismét veszedelmes lenne nem csak a szabadság, de a magánjog szempontjából is, ha a miniszteri rendelet a törvény felett állana, s ha a miniszterek rendeletei ellenében a törvényszék ótalmát nem lehetne az egyeseknek igénybe venniök. (Helyeslés.) A mi Zichy Nándor gr. képviselő módositványát illeti : azt nem pártolom, mert ő kegyelem-osztogatás tárgyává akarja tenni ezen különbséget. Igaz, a kegyelem-osztogatást nem akarja a miniszterre bizni, hanem azt kívánja tőle, hogy tegyen jelentést a törvényhozásnak. mely társulatok részeltessenek ezen előnyökben, és a törvényhozás mondja ki a véghatározatot. Én azonban nem kívánom ezen alakban sem: mert nem kívánok privilegiális egyes . egyleteket és társulatokat; hanem kívánom, hogy hozassék, tekintettel a társulatok különböző természetére, egy átalános törvény, hogy legyen e törvény egyformán kötelező mindenkire, s ne függjön az, hogy meiy illetékek alá essenek, senkinek, nem csak a minisztériumnak; de az országgyűlésnek, sem ujabb határozatától, hanem kiki a törvényben láthassa és abból tudhassa, hogy reá nézve a törvény ép ugy' érvényes, mint bárki másra a világon. Zichy Híándor gr.: Csak törvényes kedvezmény! Tisza Kálmán : Bocsánatot kérek, kedvezmény ugyanazt teszi'; a mit azon szó, melyet én használtam. Ezek után még csak arra van megjegyzésem, mit a pénzügyminiszter ur a törvénymagyarázatról szólott. Azt mondotta a miniszter ur, hogy a törvénymagyarázat egyes-egyedül a törvényhozást illeti. Tökéletes igaza van, átalánosságban a törvényt más nem magyarázhatja; de egyes eoncret esetekben az alkalmazás által magyarázza mindaz, a ki ama törvény végrehajtására hivatva van, és egyes eoncret esetben magyarázniuk kell azt a törvényszékeknek is; és én azt kérdem a miniszter úrtól, hogy: mi lenne akkor, ha elfogadtatnék, hogy egyes eoncret esetben is az országgyűlésnek kelljen a törvényt magyaráznia? Mindenegyes esetben, midőn jogviszony van a haza egyes polgára és a kormány között, s azon egyes polgár azt hiszi, hogy a miniszternek irán}

r

ában kiadott rendelete reá nézve nem helyes, jogait sérti, neki kárt tesz, minden ily egyes esetben az országgyűlés elé kellene jőni az ügynek, nem pedig a törvényszék elé, hogy a törvény magyaráztassék 1 Én nem hiszem, hogy a miniszter ur e helyzetet kívánná, és pártolom Simonyi Lajos barátom indítványát. (Helyeslés hal felől.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Méltóztassék megengedni megjegyeznem, hogy oly dolgokról szólott képviselő ur, melyeket én előadásomban nem értettem s nem is érthettem. Szólott a törvény végrehajtásáról a bíróságok eljárására nézve; említette, mily eljárás van ily esetekben a birodalom másik felében; felhozta Anglia példáját is, mihez én még Francziaországét is hozzá teszem: a cours de contentieus: ott átalában minden ily intézkedések meg vannak téve, valamint, hogy mi nálunk is kell minden ily törvény iránt határozni; de mindez olyan, a mit én nem állítottam. En azt állítót-