Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-58
58. országos Ülés október 26. 1869. 55 akkor, midőn e tekintetben egyes módositványok előadatnak, ha szükségét látom, én is fel fogok szólalni. (Helyeslés jobb felől.) Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter : T. ház! Legyen szabad mindenek előtt Simonyi Ernő képviselő úrnak észrevételére pár szóval válaszolnom. (Halljuk!) Ő váddal illette először a kormányt, hogy nem indokolta a törvényjavaslatot, másodszor a pártot is, hogy e törvényjavaslat tárgyában az ellenzék padjairól jött észrevételeket válasz nélkül hagyta. A mi azon vádját illeti, hogy a kormány nem indokolta a törvényjavaslatot, azt kénytelen vagyok alaptalannak mondani, miután ezen törvényjavaslatot a birói hatalomról szóló törvényjavaslattal együttesen tettem a ház asztalára és együtt terjesztettem elő mind kettőnek indokolását. Méltóztassék visszaemlékezni, hogy már akkor hangsúlyoztam: mennyire szükségesnek tartom a biró felelősségét, — annyival szükségesebbnek t. i. minél függetlenebb a biró lefelé és felfelé egyiránt; mert roppant hatalom az, a mit független biró kezébe leteszünk: kell tehát, hogy viszont biztosítékot szerezzünk a társadalom részére, hogy a biró a kezébe tett hatalommal visszaélni nem fog; vagyis hogy akkor mondott szavaimat ismételjem: gondoskodni kell arról, hogy azon hatalom, melyet a biró gyakorol, ne az önkény, ne a szeszély, hanem a törvény hatalma legyen, és hogy annak is, kinek Ítélete előtt mindenki meghajolni tartozik, felette álljon kérlelhetlen szigorával a törvény. (Élénk helyeslés.) Ezen indokokhoz és ahhoz, mit szintén még a múltkor kifejtettem, hogy a birói felelősséget követeli alkotmányunk szelleme, mely a személyes felelősség elvén alapszik, én többet felhozni ma sem tudtam volna. Hogy pedig a párt nem szólalt fel a törvényjavaslat védelmére, az nagyon természetes, mert a párt feleslegesnek tartotta a védelmet ott, hol az ellenzék részéről a támadás nem a törvényjavaslat szelleme, hanem inkább részletei ellen van intézve. Ne is várja tőlem a t. ház, hogy én most a részletek bonczolgatásába bocsátkozzam. Én csupán azon ellenvetésekre akarok néhány szóval felelni, melyek a törvényjavaslat szellemét más színben tüntetik föl, mint a melylyel az bir. Én is teljesen elismerem azon elvet, melyet Ghyczy Kálmán képviselő ur hangoztatott, azt t. i. hogy szoros határvonalat kell vonni a törvényhozás, közigazgatás és a birói hatalom között; csakhogy bocsásson meg, hogy akkor nem látom a következetesség szabályaival megegyeztetbetőnek azon másik elvet, melyet fölállítani méltóztatott: hogy a felső birák a törvényhozás fóruma elé idéztessenek, vagy a törvényhozás kívánatára hivatalaikból elmozdíthatók legyenek. Vannak némely állításai a t. képviselő urnák, melyek a törvényjavaslatnak félremagyarázásán alapulnak, igy pl. az, hogy a törvényjavaslat nem felel meg azon czélnak, hogy a birák fölfelé függetlenek legyenek. Bocsánatot kérek, e törvényjavaslat nem szól a birói függetlenségről, hanem szól a birói felelősségről, szól arról, hogy a független biró a maga nagy mérvű hatalmával vissza ne élhessen; de hogy mindemellett is ezen törvényjavaslat nem támadja meg a birói függetlenséget, azt mutatja a törvényjavaslat minden szakasza, mert hol van egy szakasz, mely szerint a birót bármely ügyben a miniszter vonhatná kérdőre? a biró fölött itél a független biró; a miniszter csak elrendelheti a vizsgálatot, hanem a mint ki van mondva az 5-dik szakaszban: ezen vizsgálat körül is tartozik magát a fenálló törvényekhez, különösen ezen törvényhez tartani. Tehát a miniszter önkényétől nem függ semmi, hanem a törvény által megállapított korlátok közt köteles magát tartani, s minden biró felett itél ismét a független biró. Teljesen osztozom a t. képviselő urnák azon elvében is, hogy a kivételes bíróságokat, a menynyire csak lehet, mellőznünk kell. Ugyanazon elvet tartottam én is szem előtt, azért elismeréssel is van a t. képviselő ur a törvényjavaslat azon része iránt, melyben ki van mondva, hogy a közönséges bűntényekre és a hivatali bűntényekre nézve a biró a rendes bíróságoknak van alávetve. Ezen elvtől csak ott tértem el, hol a kényszerűség parancsa követelte: a fegyelmi eseteket illetőleg. A törvényjavaslat szerint a fegyelmi bíróság csak fegyelmi esetekben itél; ha a biró akár közönséges akár pedig hivatali bűnt követ el, melyek e törvényjavaslatban körvonalozva vannak, miután büntető codexünk nincsen — mely ezekről szólana — a rendes törvényszékek alá esik. Csupán fegyelmi vétségekre nézve kellett eltérnem a rendes bíróságoktól, mert a fegyelmi vétségeket a törvényben taxatíve elsorolni egyátalában lehetetlen; nincs törvényhozás, sem Amerikában, sem Európában, mely a fegyelmi vétségeket elsorolta volna, vagy elsorolni bírná, mert oly casuistikába sodortatnék, oly labyrinthba bocsátkoznék, melyből kibontakozás nincsen. Minthogy pedig a fegyelmi vétségeket törvényben elsorolni nem lehet, szükségkép következik, hogy a fegyelmi bíróságnak a fegyelmi vétségek esetében bizonyos discretionalis hatalmat kell kezeibe tennünk. Itt nincs más választás! De e discretionalis hatalmat nem tehettem azon bírónak kezébe, ki a vádlott bírónak társa, ki vagy barátsággal,
