Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-78

78. országos ölés december 1. 1869. 443 Bihar megye közönségének kérvényét is van szerencsém bemutatni, melyben Buda város kérvényét Fiúménak bekebleztetése iránt pártolják; továbbá Trencsén szab. kir. város közönségének kérvényét, melyben ugyanazt kérik. Végre • Stoll Károly bemutatja csernefalvi Kozmucza Vazul görög kath. lelkésznek kérvényét, melyben fizetése javítását kéri. Csiky Sándor: T. ház! Budai lakos Madarassy Ferencznek van szerencsém kérvényét a t. háznak benyújtani, melyben azt kéri, hogy az 1848—49-ki hadjárat alatt az ellenséges osztrák és orosz hadak által okozott 1093 forint kárának kifizetését a t. ház elrendelje és az áilampénztárbói kielégíttessék. Salamon lajos: Van szerencsém Erd mező városban lakó több dunai molnár kérvényét benyújtani , melyben a hozandó ipartörvényben kérik ezen iparágat ezentúl mint szabad ipart korlátlanul és minden engedély nélkül biztosítani, másrészt biztosítani jogukat, a karó-jog és malomtulajdoni ipart biztosítani, és 3-szor, hogy az ebből szárnmzható úgynevezett károsítás, sem a privilégiumok, sem az állam sem egyesek által jövőre senki által meg ne történhessék. Madarász József: Bodola községben lakó Kosa Sándor és Hubert Nándornak a képviselőházhoz intézett kérvényét van szerencsém benyújtani, melyben több rendbeli jogtalan elfoglalás elrendelésének meggátolását és, állilitásuk szerint, a pénzügyőrök által illetéktelenül bevett húsz forint visszafizetését kérik. Majthényi Dezső: A ki elfogulatlanul végig tekint e. nemzet történetén, t. ház, be kell ismernie, hogy sokban és sokszor bámulatos előrelátás és másokat messze háta mögött hagyó szabadelvű szellem lengi át őseink intézkedéseit. így, hogy csak egyet említsek, az, a mit a szabadelvű párt a continensen ugy, mint a szigetországban egyaránt zászlajára tűz: a birák választásának joga, nekünk legnagyobb részben már emlékezetet haladó idő óta törvényes gyakorlat által biztosított százados tulajdonunk, és egész ez év — ha jól emlékezem — Julius 10-éig nyugodtak lehettünk a felett, hogy legalább e miatt ujabb küzdelmeknek nem lesz kitéve sokat faggatott hazánk. Hasonlóul vagyunk egy más dologgal, interpellátióm tulajdonképi tárgyával. Most, midőn a Visztula partjain történt ismeretes zárdai esetek, hogy ugy szóljak, a tüzkárosult szomszéd példájaként intenek bennünket, hogy tegyünk meg mindent, mi által elháríthatunk hazánkról hasonló csapásokat, nem mondhatjuk ugyan, hog.y e részben meg van téve minden, mert még sokat, hitem szermt, nagyon sokat kell tenni; de mondhatjuk igen is, hogy megsemmitése az első, tehát a legnehezebb lépés, mert e nemzet törvényhozói már 1741-ben kérelmezték és 10 évvel később az 1751-ki X-ik törvényezikkben csakugyan sikerült e kérelmüknek érvényt szerezni, hogy t. i. a sötétség, és papi uralom legerősebb támasza, a jezsuita-rend, Magyarország területén oszlattassék fel. Azért azt hiszem, hogy önök! a túlsó oldal férfiai, kik égre-földre a reformok barátjainak mondják magokat (Fölkiáltások a jobb oldobn. Ugy van!) most, midőn szeretem hinni, hogy a papi uralom megszüntetése, illetőleg a reformok előestéjén állunk, csak helyeselni fogják, ha kérdést intézek a vallás- és közoktatási miniszter úrhoz az iránt: vajon mi gátolta, vagy gátolja a cultusminisztert, hogy nem hajtja végre a kalocsai jezsuiták ellenében ezen átalam emiitett 1751-ki X. törvényczikket ? (Élénk helyeslés.) Bátor vagyok interpellátiómat írásban is beadni. (Olvassa:) „Miután a jezsuitáknak Kalocsán köztudomásúlag zárdájuk van: kérdem: mi gátolja cultusminiszter urat, hogy nem foganatosította ellenökben az 1751-ki X. törvényczikket, mely az érintett rend feloszlatását világosan elrendeli ?" Elnök: Méltóztassanak az interpellátiót meghallgatni, jegyző ur szives lesz azt felolvasni. Mihályi Péter jegyző (felolvassa újra az interpellátiót.) Elnök: Az interpellátió közöltetni fog a cultusminiszter úrral. Hertelendy Kálmán: T. ház! Van szerencsém két kérdést intézni a t. vallás- és közoktatási miniszter úrhoz, magam s több képviselőtársaim nevében is. Az egyik a zalavári, a másik a kapornoki apátságot illeti. Zalamegye közönsége még 1868-ban kérvénynyel járult a t. ház elé a végett, hogy a Zala megyében kebelezett zalavári apátság magyar egyházi birtokot képezvén — a mit hiteles történelmi adatokkal is kimutatott — mégis ezen magyar egyházi birtok idegen egjmázfőknek, t. i. a gottviczi apátnak adományoztatott; s ezen körülbelől 32 ezer holdat magában foglaló apátság jövedelmei külföldre vándorolván, nem hazai, de idegen czélokra fordíttatnak nagy részben, sigy ezen rend magyarérzelmü és magyarajku tagjai a népnevelés magasztos ezéljára nem fordíthatnak anynyit, mint a mennyit hazai kötelességök érzetében, fordítani óhajtanának. Második kérdésem a kapornoki apátságot illeti, mely hazai törvényeink ellenére, oly szerzetnek adományoztatott, melynek ingatlan birtokot Magyarországban birni joga nincs. Mutatja ezt a Il-ik Mátyás király általi 60 6-ik évben kö: töt, bécsi békekötés 8-ik pontja, mely igy szól(Olvassa:) „Hungari non consentiunt quod 56*