Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-77
428 77. országos ülés november 30. 1869. ezen tételének alaposságát is kétségbe vonni. En annyit tudok, hogy a ház részint rendszabályok, részint saját határozatai alapján, eddig is minden fontosabb kérdésnek előleges megvizsgálására bizottmányt szokott kiküldeni, sőt maga a pénzügyi bizottság is épen a pénzügyminiszter initiativája folytán ilyen határozaton alapul, és ezzel, azt hiszem, meg van adva a felelet Ghyczy képviselő urnák azon kérdésére, melyet ő Justh képviselőtársamhoz intézett : mily jogalapon véli a ház által kiküldettetni ezen héttagú bizottságot 1 Felelet : Azon jogalapon, melylyel az országgyűlés a pénzügyi bizottságot megalakította. (Ugy van! jobb felölj Legkevésbbé tudom azonban fölfogni Várady képviselőtársamnak azon ellenvetését, melylyel azt mondja, hogy mi, midőn a határozati javaslatot pártoljuk, ezen javaslat által a fölállítandó számszék hatáskörét előre megcsonkítjuk. En ugyan nem írtam a számszékről törvényjavaslatot, mint ő, s így természetes, nem gondolkoztam felőle annyit, mint ő ; de annyit mégis merek hinni, hogy ezen államszámvevőszéknek egyik lényeges föladata az lesz, hogy a kormány által beterjesztett számadásokat, számtani szempontból is megvizsgálja. Hiszen a pénzügyi bizottság mindkét véleményének föindoka épen az, hogy ezen számadások tételenkinti megvizsgálása, a számmüveletek utántekintése végett, szükséges ezen számszéket fölállitani. Ez annyira főindok, hogy ha ez nem lenne benne, alig lenne indokolható a pénzügyi bizottság javaslata. Várady képviselő ur azonban azzal vádol bennünket, hogy a szám szók hatáskörét meg akarjuk csonkítani az által, hogy olyan teendővel akarjuk fölruházni, a mi létrejöttének egyik főindokát képezi. Van még egy ok, t. ház, mely Justh képviselőtársam határozati javaslata mellett harczol, s ez okot pártkülönbség nélkül mindnyájunknak tisztelnünk kell, mert ez az országos hitel megszilárdítására vonatkozik, és erre czélozva, azt hiszem, senki előtt sem lehet közönbös, ki a hitelt nem csak föntartani, sőt gyarapítani kívánja : vajon ma vagy egy év múlva leszünk-e képesek államháztartásaink kedvező eredményét a világ előtt fölmutatni ? (Élénk helyeslés jobb felől) Ezen „mikor" kérdése nem lehet közönyös, különösen azok után, miket az ellenzéki sajtó a pénzügyminiszter exposéját kritizálva elmondott, elmondott talán a nélkül, hogy meggondolta volna, miszerint a pénzügyminisztert ily módon, ily érvekkel megtámadva, az országos hitelt, sőt az ország politikai állását támadja meg. Mert oly időben élünk, hogy az államok tekintélye oly mórtékben nő vagy fogy, a mily mértékben pénzügyi helyzetük javul vagy sülyed. (Ugy van! jobb felől.) Ezzel összefüggésben engedje meg a t. ház kinyilatkoztatnom, hogy engem még egy ok különösen ösztönöz arra, hogy Justh barátom javaslata mellett felszólaljak, és ezen ok az igazságban és méltányosságban találja alapját. A határozati javaslat ugyanis a már elmondott előnyön kivül még alkalmat kíván szolgáltatni arra is, hogy pénzügyminiszter ur a leghathatósabb érvekkel czáfolja meg mindazon vádakat, melyekkel az ellenzéki sajtó bámulatos cynismussal állította valótlannak mindazon számtételeket, melyeket a pénzügyminiszter ur exposé-jában felmutatott. Elismerem, hogy ezen ok nem lehet a t. ház összes tagjainak közös tulajdona. Tudom, hogy az ellenzéknek nem hivatása a kormány eljárásának igazolását elősegíteni, sőt parlamentáHs országokban rendesen ennek ellenkezőjére törekszik: mert, nézetem szerint, csak azon parlamentalis ellenzéknek van értelme, a mely egyszersmind a kormányra jutni törekszik; a kormányra pedig csak ugy juthat, ha a létező kormányt népszerűtlenné tennie sikerül. En tehát mondom, igen helyesnek tartom azon taktikát, melylyel a t. ellenzék ezen ügyben élt; és megvallom, ha magam ülnék az ellenzék padjain, talán én is épen ezen pénzügyi kérdéseket választanám a kormány megtámadására. Hiszen tudjuk, hogy legközelebb Európában épen pénzügyi kérdés miatt volt két miniszterválság; de valamint ezt megengedem, ugy határozottan állitom, hogy nekünk, a többségnek, a parlamenti kormányt támogató pártnak, kötelességünk minden alkalmat felhasználni annak kimutatására, hogy a kormány hivatásának nem csak megfelelt, de képes is, akar is annak megfelelni. (Helyeslés jobb felől.) Elmondhatná tán valaki, hogy miért ezen susceptibilitásl hiszen a temesvári fakérdésben is megtámadták a pénzügyminisztert, hiszen a sajtó s a parlamenti ellenzék felhasznált ott is minden eszközt a miniszter intézkedésének népszerütlenitésére, és íme egy év múlva a pénzügyminiszter ur kimutatta, hogy ama kritizált intézkedések által a temesvári erdők többet jövedelmeztek, mint addig az állam összes erdőségei. És igy tehát most is meglesz majd az igazolás. Elismerem, ha e két kérdés hasonló volna, azt mondanám: várjunk, majd egy esztendő múlva a pénzügyminiszter igazolva lesz. De én e két kérdés közt roppant különbséget látok ; ott csakis egy vidéket vagy úgyszólván egy várost érdeklő intézkedésről volt szó, itt országos kérdés forog fön, itt arról van szó, hogy lehet-e helyesen megállapítani az 1870-iki költségvetést?
