Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-76

76. országos ülés november 29. 1869. 411 szem, e házban senki se volt, kinek azon szemrehányást lehetne tenni, hogy nem méltányolta az átmeneti korszak nehézségeit. A törvény szerint 1867-ben ugyanazon évre kellett volna már egy budget-et előterjeszteni, de az átmenet nehézségeit méltányolva a képviselőház megengedte a kormánynak, hogy azon évre a költségvetést ne terjeszsze elő; méltányolva az átmeneti nehézségeket, fölhatalmazta továbbá a kormányt, hogy kezelje az ország bevételeit és kiadásait: természetesen akkor senki sem tette azt föl, hogy 1868-ra nem lesz rendes költségvetés és számadás. Beterjesztette ugyan 1868-ra a miniszter ur a költségvetést és számadást ; de csak azon számadási kimutatást, mely már többször szóban forgott, s mely most elégtelennek bizonyul. És a képviselőház méltányolva az átmenet nehézségeit e költségvetést a nélkül, hogy megvizsgálta volna, en bloc megszavazta. Már lehet-e ennél jobban méltányolni az átmenet nehézségeit? és kérem, a harmadik évre az 1869-re szóló költségvetés mikép szavaztatott meg ? ezen házban másfél óra alatt ment véghez ezen műtétei, mit budget-megszavazásnak neveztek. En megvallom, nekem a budget-megszavazásról egészen más fogalmam van. Én nem ismerek parlamentet, mely alkotmányos kormányzattal bir, mely hat hétnél rövidebb időt vett volna a budget tárgyalására igénybe. Mi beérjük másfél órai tárgyalással, ha ugyanazt budget-tárgyalásnak lehet nevezni, és mégis a miniszter ur most négy évi költségvetés után is azt mondja, méltányoljátok az átmenet nehézségeit s ne követeljetek rendes számadást. Ugyan kérdem: lehet-e nagyobb átmeneti nehézség minisztériumra nézve, mint a milyen volt például pár évvel ezelőtt Olaszországban? Pedig ott rövid idő alatt egyesültek s egybeolvadtak oly elemek, melyek századok óta el voltak egymástól szakadva, és a legkülönbözőbb kormányformák szerint igazgattattak. Nálunk mégis három év múlva is átmeneti nehézségekről beszél a miniszter ur. Ott már amásodik évben rendes költségvetés, rendes számadás és rendes számvevőszék volt, még pedig olyan számvevőszék, melynek helybenhagyása nélkül egy miniszter utalványa sem fizettetett ki, mi pedig a számvevőszék főatributuma : mert hogy csak az egyes tételeket számítsa össze, erre nem fektetek nagy súlyt : ez gépies munka. En garantiát csak akkor találok a számvevő székben, ha az a miniszterrel coordinált állásban van és működését, az ellenőrzést, a minisztériumtól függetlenül gyakorolja. Ily számvevőszékkel birt az olasz kormány átalakulásának első éveiben. Azt mondhatja a miniszter ur, hogy igen, birt, mert Piemontban is volt már számvevőszék, és csak ennek hatásköre terjesztetett ki. Ez tökéletesen áll ; de ez áll a magyar pénzügyekre nézve is, a magyar pénzügy is számvevőszék által vizsgáltatott meg, mielőtt még a magyar minisztérium létezett volna. Igaz, hogy ezen számvetés nem terjesztetett be egy alkotmányos parlamentnek , hanem fölülvizsgáltatott egy független főszámvevőszék által Bécsben. És midőn a pénzügyminiszter átvette nehéz hivatalát, és megvallom, nagy bátorsággal, talán nagyobb bátorsággal, mint a mennyire szüksége lesz azon hét férfiúnak, kik megvizsgálandják a jelen számadásokat, vette át a Bachkorszakból mindazon gyűlöletes adónemeket, mindazon rendszabályokat egyszersmind, melyek ellen annyi panasz tétetett, melyek aanyi ingerültséget okoztak az országban. (Helyeslés a bal oldalon.) Megvallom, nem értem, miért nem vette át akkor a miniszter ur az ezen korszakban létezett számvevőszéket

1

? Volt akkor az országban három számvevőszéket is, mely fölött a bécsi főszámvevőszék állott. Hogy ily számvevőszékre szükség van, azt a miniszter ur — mint besz édéből kitetszik — 1867-ki deezember 3-án észrevette, mert már akkor folyamodott ő felségéhez, hogy miután ezentúl a bécsi számvevőszék nem ellenőrizheti továbbra Magyarország bevételeit és kiadásait ; engedje meg •— nem levén a parlament összehiva — ilyennek fölállítását Magyaror szagban is. Az ember azt hinné, hogy a logikai okoskodás folytán alakítani is kellett volna Magyarországban ily számvevőszéket, miután a bécsinek hatásköre Magyarországra nézve megszűnt. Azonban a miniszter ur — nem tudom mi oknál fogva — egy fökönyveszeti osztály felállítására kért ő felségétói felhatalmazást , mely ezen föladatának egyátalában nem felel, nem is felelhet meg. A múlt évben újra fölmerült egy számvevőszék szüksége, a minisztérium ily törvényjavaslatot tett is a ház elé, de a mely eltűnt e házból, a nélkül, hogy elfogadtatott volna. Annyira érezzük már a számvevőszék szükségét az alkotmányos kormányzat harmadik évében, hogy az ellenzék részéről Várady Gábor képviselő ur adott be törvényjavaslatot a számvevőszék mielőbbi fölállítása tárgyában, és beadta még ápril havában. Már, t. ház, bár miként mondja is az igazságügyminiszter ur, hogy az ellenzék adjon be jobb törvényjavaslatokat, ha azok neki nem tetszenek, melyeket a kormány terjesztett elő : én megvallom, ezt nem oly kijelentésnek tekintem, melyet komoly államférfi elmondhasson. En azt hiszem, hogy parlamentalis kormánynak kötelessége vezetni a törvényhozást, és ha az a törvényhozás vezetéséről lemond, ha nem érez magában annyi erőt vagy tehetséget, akkor álljon félre, és engedje át helyét másnak, a ki ez^n hivatást teljesíteni képes. Mondom tehát, hogy nem osztom azon nézetet, hogy az ellenzék adja be a kormány52*