Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-76

402 76. országos ülés november 29. 1869. ügyekben legjártasabbak közül választott, ők arra magokat képeseknek erezik; másodszor, mert nem csekély bátorság fog ahhoz is kelleni, hogy valaki magára vegye azon felelősséget, hogy segített a törvényes jogok és kötelességek alapos gyakorlatát lehetetlenné tenni; hogy magára vegye azt, hogy saját bizottsági köpönyegével a miniszteri felelősséget betakarja. (Helyeslés bal felől.) Azt mondja a tiszt, pénzügyminiszter ur: „jó taktika lehet, midőn valamit tárgyaim nem akarunk, azt mondani, hogy ez igen bonyolódott és igy nem tárgyalható." Itt nincs senki, ki tárgyalni ne akarná ezen kérdést : az eltérés e tekintetben csak az, hogy némelyek akarják e kérdést, bár valamivel hosszabb idő alatt, de kellő alapossággal, tárgj'-alni, mig mások rögtön és elhamarkodva. Egyébiránt, ha taktikáról beszélünk, lehetne itt más taktikáról is szólani. Azt lehetne mondani, hogy bizony nem rósz taktika a törvényekre való hivatkozással —összecombinálva—azt a valódilag szükséges intézkedések elhagyásával oda erőszakolni a házat, hogy* épen a törvények nevében játszassák ki a törvényes intézkedés. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Azt mondja a t. miniszter ur, hogy ha valaha kormány, ugy a mostani, elnézést követelhet a háztól. Részemről tökéletesen igazat adok a t. miniszter urnák e tekintetben, de azt hiszem, hogy e tekintetben valójában nem is lehet panasz, nem lehet igazságosan panasz, nem csak többség, de nem lehet még az ellenzék ellen sem: (Derültség a jobbon) mert mi most is, midőn, hitem és meggyőződésem szerint, oly eljárás követeltetik a pénzügyminiszter ur által, a mely mindenütt bizalmatlansági szavazatnak vetné meg alapját, mi nem ezt akarjuk; (Mert nem tehetik! jobb felől) rni csak arra törekszünk, hogy ezen czélzat sikere megakadályoztassák. A t. pénzügyminiszter ur a Ghyczy Kálmán barátom által felmutatott számzavarokat két dologból magyarázza, a mennyire beszédéből kivehettem. Először is abból, hogy a dolog természetében fekszik, hogy egy évnek kiadási és bevételi tételei a másikba átvitessenek. Ez tökéletesen igaz, csakhogy én azt tartom, hogy arra, hogy egy számadás megérdemelje ezen nevet, hogy : számadás, ezen körülményeket tisztán és mindenki által beláthatólag és félre nem érthetőleg ki kell tüntetni. Azt is méltóztatott mondani, hogy az 1868-iki zárszámadásba bevett többlet, azaz azon összeg, melylyel több jött oda át az 1867-diki évből, mint a mennyi az 1867-iki kimutatás szerint jött volna be, onnan ered, mert ő az országgyűlés márcziusi határozatához képest az állam belszükségleteire vonatkozó kiadásokat teljesítvén, azonkívül a közös költségek fedezését nem teljesítette az év végén hozott kiegyezési törvények alapján s rendeleteihez képest, hanem teljesítette az 1866-iki még nem alkotmányosan megállapított költségvetés alapján. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Az 1867-ki költségvetés alapján! Tisza Kálmán : 1866-ban lett megállapítva 1867-re; tehát nem alkotmányos alapon. Én részemről, t. ház, ámbár mindig szerettem, hogy a ház határozatai és a törvények mindenkor és a mennyire csak lehet, tartassanak meg; mindazonáltal, miután az igen t. pénzügyminiszter ur megmondta ennek okát, hogy ezen utón többlet állt elő, és hogy a miniszter ur megkímélt néhány milliót, a mi egyébiránt kitűnik abból, hogy ott csakugyan több van, képes vagyok őt e tekintetben fölmenteni; de mégis constatálnom kell azon tényt, hogy teljesen igazságunk volt, midőn 1867-ben azt vitattuk, hogy többet vállaltatnak el velünk és illetőleg az országgal, mint a mennyit elvállalni kell a közös költség és az államadósságok fejében : mert íme maga a miniszter megvallja, hogy néhány milliót gazdálkodott meg azáltal, hogy egy évben nem azt szolgáltatta be, mit törvény szerint kellett volna beszolgáltatnia, hanem azt, mit az absolut kormány ránk kivetett. (Élénk éljenzés bal felől) T. miniszter ur azt is méltóztatott mondani, hogy azok után, miket főleg Ghyczy képviselőtársam elmondott , a fölmentésre nézve vagyis a határozathozatalra nézve nem lehet, hogy ő megvárja a részletes számvizsgálás eredményét. En, t. ház, részeimből ellenkező nézetben vagyok. Ha ugyanis részletes számvizsgálás íog történni, ha ennek alapján fog határozni a képviselőház — és megjegyzem, én sem kétlem, hogy a legalaposabb vizsgálatok után is fölmentőleg fog határozni — akkor a pénzügyminiszter az egész ország előtt ugy fog állani, mint a kit legfölebb is félreértés vagy talán rósz szándék vádolhat; azonban, ha ez másképen történik, ha I a nélkül történik, hogy kellő, alapos és részletes tanulmányozás előzhesse meg a fölmentő határozat kimondását; higye meg a t. pénzügyminiszter ur, hogy nekünk, kik — legalább én magamat azok közé számítom — ha politikai ellenlábasai vagyunk is, de barátjai vagyunk a magánéletben, igen nehéz lesz kiverni az emberek fejéből azt, hogy ezen kétségnek valami más oka lehetett. (Fölkiáltás a bal oldalon: Igás!) Egyébiránt, t. ház, ezen egész tárgyalásnak menete, azt tartom, rendkívül tanulságos. Megtanultuk először, mint mondani bátor valék, azt, hogy