Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-76

398 76. orezágos ülés november 29. 1869. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Nem is akarja senki! Tisza Kálmán: Azt mondani, hogy azon állítás, mely szerint ezen vizsgálat követelése bizalmatlanságos nyilatkozat, egyátalán helyt nem foglalhat . . . Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Nem is foglal! Tisza Káinián: . . . ily módon pressiót gyakorolni a képviselőkre egy minisztériumnak és miniszternek sem szabad. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Nem is akar! Tisza Kálmán: És ha megkísérti, egy képviselőháznak sem szabad magán ily kísérletet sikerre vergődni engedni. Iónyay Menyhért pénzügyminiszter: Nem is kísérli meg senki! Tisza Kálmán: Justh képviselő ur indítványában, a melyet az igen t. miniszter ur beszédében bővebben kifejtett, és melynek intentiói és szándéka felett felvilágosított — miként már előbb is volt szerencsém felemlíteni — azt mondotta az 1867-ki évre nézve: „tekintsük számadásnak azt, mit annak idején maga- is csak kimutatásnak nevezett. Továbbá a miniszter ur követeli azt, hogy miután ezen kimutatásban 51 millióról és néhány százezerről nincsen számadás, vegyük számadásnak e tekintetben azt, a mit ő egykor egy beszédében elmondott. Továbbá követeli azt, hogy az 1868-ki számadás a számvevőszék elkerülésével. ... Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Nem áll! Tisza Kálmán: . . . vagyis a részletes beható vizsgálat elkerülésével . . . Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Ez sem áll! Utólag! Tisza Kálmán: . . . bizzuk a képviselőháznak egy 7 tagú bizottságára, a melynek előterjesztése folytán a képviselőház határozzon, adni a fölmentést; azután tessék vizsgáltatni a számvevőszékkel. Az államszámvevőszéket nem méltóztatik ez indítványban elkerülni akarni, az igaz; hanem azt méltóztatnak kívánni, hogy előbb legyen meg a főimentés, és azután a vizsgálat. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Nem áll! Tisza Kálmán: Továbbá az igen tisztelt pénzügyminiszter ur beszédében méltóztatott még magokat a kérdéseket is kijelölni, hogy mi felett vizsgálódhatik e bizottság. lónyay Menyhért pénzügyminiszter: A mi a törvényben van! Tisza Kálmán: Engedelmet kérek at. miniszter úrtól, de nem hiszem, hogy a beszédében kijelölt kérdéseket valamely törvényre alapithatná. A törvény ugyanis megrendeli, hogy vizsgáltassanak meg a számadások; de hogy mikép és mily kérdésekre nézve, azt a t. képviselő ház határozhatja csak meg. lónyay Menyhért pénzügyminiszter : A törvény! Tisza Kálmán: Én e tekintetben részemről ez indítványt nem fogadhatom el, és helyesnek találom igenis ezzel szemben a pénzügyi bizottmánynak véleményét, a melynek ismétlem, többsége és kisebbsége e tekintetben egyhangúlag kimondja azt, hogy az országgyűlés nem teljesítheti helyesen hivatását máskép, mint ha a számadások egy független szakértő férfiakból alakult számvevőszék által minden irányban megvizsgáltattak; és az elérendő eredményről a képviselőháznak jelentést tesz és ezek együtt képezendik a felülvizsgálat és a határorozat tárgyát. Azt méltóztatott az előttem szóló mondani, hogy ezen eljárást más országokban is látjuk. Egyátalában szoktunk és magam is szoktam — tehát nem megrováskép mondom — más országok példájára" hivatkozni, és én részemről, bár azt tartom, hogy más országok intézményeit szórói-szóra lemásolni alig, vagy csak igen ritkán lehet; de azt hiszem, hogy nekünk, kik sok tekintetben csakugyan ujonezok vagyunk; érdekünkben áll a más alkotmányos országokban érvényben levő intézményeket és az ott megállapított, az élet és tapasztalat által helyeseknek bizonyult elveket figyelembe venni. Ép azért, mert, nem ugyan e ház kebelében, de hallottam és olvastam nyilatkozatokat. melyek azt látszanának követelni, hogy azon mód, mely a Justh képviselő ur indítványában foglaltatik, ugyanaz, vagy legalább analóg azzal, mely Angliában követtetik, szabadságot veszek magamnak arra nézve, hogy ezt határozottan tagadjam, Angliában a régibb módszer is, melynek utján gyakorolta az alsóház, a községek háza az ellenőrzést, mondom a régibb mód is nem volt egyforma ezzel. Nem akarok a részletekbe bocsátkozni, csak egy nagy és lényeges különbséget akarok megemliteni; ezen lényeges különbség az volt, hogy Angliában akkor is a generál eomtrollor of the exehequer joga volt minden bevételt és kiadványt utalványozni, mert minden pénzek nem a minisztériumnál, hanem az angol banknál, az exehequer javára kezeltettek, és joga volt minden egyes utalványozás esetében összevetni a kivánt összeget és a czimet, a melye a az kívántatott, a megszavazott czimekkel, és ha ugy találta, hogy azokkal az meg nem egyezik, joga sőt kötelessége volt az utalványozást megtagadni, és a board of the