Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-76

76. országos Ülés november 29. 1869. 395 a kezdet nehézségeivel, most, midőn a budget zárszámadásának megvizsgálásáról van szó, most a kezdet nehézségeivel megalkudni nem akarunk, pedig, az én felfogásom szerint, a dolog egészen hasonló. Midőn a múlt országgyűlés a budgetet tár­gyalta, mi módon történt az? ugy, hogy az 1867-ki budgetre csak átalános meghatalmazást adott. Miért? Mert a kezdet nehézségei állottak útban. Az 1868-ki budgetet csak fővonalaiban szavazta meg, miért ? mert a kezdet nehézségei még szintén ott voltak. Az 1869-diki budgetet már részletesen állapította meg, de még sem ugy, hogy minden kelléknek megfelelt volna. Miért? mert a kezdet nehézségei teljesen elhá­rítva még akkor nem voltak. (Derültség a bal oldalon.) Ily körülmények között találjuk, t. ház, a kérdést, s ily körülmények között két határozati javaslat áll előttünk; mindkettő segíteni akar a dolgon, mindkettő olyan, melynek végezéljára nézve köztünk, azt hiszem, különbség nincs. Az egyik Ghyczy Kálmán t. képviselőtár­sunk határozati javaslata, a másik Justh kép­viselőtársunké. Vajon, t. ház, Ghyczy Kálmán képviselő ur javaslata megoldja-e a kérdést ? Véleményem sze­rint, nem. Mert hiszen nem mond egyebet, csak azt, mit a pénzügyi bizottság már elmondott, t. i. hogy állíttassák föl a legfőbb számszék. Hiszen ezt mindnyájan kívánjuk, tisztelt ház. Dé kérdem a képviselő urat : ha ma már oda fejlődött volna a dolog, hogy a főszámszék már ma föl lenne állitható, vajon képzelhető-e, hogy ezen ülésszak alatt annyira mehetett volna a számvevőszék, hogy jelentését még ezen ülés­szak alatt beterjeszthesse? Az én véleményem szerint nem, és nem lá­tom át okát, t. ház, hogy az országgyűlés ezen eminens jogát miért áldozná föl épen most. (De­rültség a bal oldalon.) Az én véleményem szerint tehát ez a kérdést nem oldja meg, és semmi ujat nem mond ; mondja csupán azt, mit már a pénzügyi bizottság is kimondott. A másik határozati javaslat Justh képviselő­társamé. Ez gyakorlati megoldást ajánl a tiszt. háznak. (Nevetés bal felől.) Igen is, gyakorlati megoldást. Mert hogy áll a dolog? A pénzügyi bizottság nem találja kötelességszerűnek, hogy e munkát bevégezze. Ghyczy képviselő ur azt mondja, hogy ez nem is tartozik az ő feladatai közé, sőt Zsedényi képviselő ur azt teszi hozzá, hogy nem csak feladatai közé nem tartozik, ha­nem egyenesen csak arra lett utasítva, hogy véleményt adjon s a számadás megvizsgálásával nem is lett megbízva. En, t. ház, ezen tárgy fölött, megvallom, nem akartam ítéletet mondani: mert az nézet dolga, ha a pénzügyi bizottság talán azért, mert igen sok a teendője , nem akarta ezen nehéz munkát magára vállalni. Miután azonban fölvet­tetett a kérdés, bocsánatot kérek, ha kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy, véleményem sze­rint, talán mégis csak kötelessége lett volna a pénzügyi bizottságnak, legalább a számvizsgálást megkísérteni. Mert hogy áll a dolog? Mi indí­totta a képviselőházat arra, hogy a pénzügyi bizottságot átalában megalkossa? Méltóztassanak visszatekinteni a múlt or­szággyűlés ezen mozzanatára. A pénzügyminisz­ter volt az, ki az eszmét megpendítette és in­dokolta, és ezen indokolást a t. ház közakarat­tal elfogadta. Az 1867. deczember 7-én tartott 183-ik országos ülés naplója ezt egészen felvilá­gosítja. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter az indítványt megtette, és ily módon indokolta. Az egészet nem olvasom fel, bár az egész nem hosz­szu, hanem csak az erre vonatkozó pontot: „Nem kevésbbé fontos az évi költségvetés megállapí­tása és a bezárt számadások megvizsgálása, mi­után az egész adórendszer egymással szoros ösz­szefüggésben van; miután az elmúlt év zárszám­adásainak megvizsgálásában rendszeres eljárás csak azok által eszközölhető ezélszerüen, kik az államköltségvetés megállapításában részt vettek, annak minden tételét ismerik: mindezeket pedig más alkotmányos országok példája szerint sokkal czélszerübben, lelkiismeretesebben lehet végre­hajtani , ha állandó pénzügyi bizottság létezik." Ezt mondotta Lónyay miniszter ur, az el­nök föltette a kérdést: „méltóztatnak elfogadni? 1­s a ház egyhangúlag minden ellenmondás nélkül azt felelte: „elfogadjuk!" Zsedényi Ede: Jegyzőkönyvet kellene felmutatni, nem a miniszter beszédét! Bánó József: Véleményem szerint te­hát azt hiszem, hogy e felett semmi kétség nem lehet. Igen különös, t. ház, hogy Várady Gábor t. képviselőtársam épen oly oldalról támadja meg Justh József képviselőtársunk határozati javasla­tát, a mely oldalról, én legalább, azt pártolhatni vélem. (Halljuk!) Ugyanis azt mondja Várady Gábor t. képviselő ur, hogy azon határozati ja­vaslat ellenkezik önmagával a törvénynyel és a ház határozatával. Hogy önmagával mi módon ellenkezhetik oly határozati javaslat, mely épen a törvényre hivatkozik? ezt én felfogni nem tu­dom; (Derültség a bal oldalon) hogy mi módon ellenkezhetik a törvénynyel akkor, mikor épen a törvényre hivatkozik, és a törvény e részben oly világos? azt szintén felfogni nem tudom. (Ellenmondás bal, helyeslés jobb felől.) Azt monda továbbá Várady Gábor t. képviselő ur, hogy a 50*

Next

/
Oldalképek
Tartalom