Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-75
75. országot Illés november 27. 1869. 385 nek megbirálásánál a méltányosság és törvényesség azt követeli, hogy e tekintetben irányadónak vétessék az ez iránt hozott országos határozat és a hozott törvény. Egészen máskép lehet és kell is megbírálni majd az 1869. évre beterjesztendő zárszámadást, melynek alapjául az 1868-ki L. tőrvényezikk által megállapított részletesebb költségvetés szolgál, —hol Dem csak a kiadások, de a bevételek is határozottan, szám szerint ki vannak fejezve, hol nem csak a kiadásoknak fejezetei és czimei vannak megállapítva, de az átruházási jog is meg van szorítva az egyes fejezetek és czimek közt — mint azon számadásokat, melyek az 1868-ki XXVIII. törvényczikk értelme szerint nyújtattak be az országgyűlésnek : miután ezen törvény a rendes kiadásokra nézve egyes tárczánkint elosztva csak 16, a rendkívüli kiadásokra nézve pedig 8, tehát összesen véve csak 24 tételt foglal magában, és ugyanezen törvényczikk 7. §-a az átruházást, a fejezetek körén belől, minden egyes minisztériumnak megengedte. Végre egészen más megbirálás és határozathozatal alá esik az 1867-ik évi kiadásokról és bevételekről szóló kezelési számadás, miután a meghatalmazás , mely a minisztériumnak az 1867-ik évre adatott, sokkal szélesebb értelmű volt, és a minisztériumot az állam jövedelmeinek beszedésénél és a kiadások teljesítésénél úgyszólván nem kötelezte másra, mint némely, csak átalánosságban kimondott elveknek megtartására. Tehát a méltányosság azt követeli, hogy a két évről beadott államszámadások eredményeinek megbirálásánál a hozott országos határozat és a hozott törvény szolgáljon zsinórmértékül, mi nevezetesen megkönnyitendi a számadások fölötti határozathozatalról szóló törvényeknek a maga idejében való teljesítését. A harmadik kérdésnek eldöntése : t. i. lehetséges-e a törvényhozásnak föladatát, ekképen értelmezve, teljesíteni ? a fönebb mondottakból önként következik; s miután szélesebb értelmű volt a meghatalmazás, a véleményadás és az államháztartás eredményeire nézve rövidebb idő alatt végezhető be. Engedje meg azonban a t. ház, hogy részletesen szóljak arról, hogy minő irányú határozathozatal igényeltetik az 1867. és 1868-ik évre nézve? és hogy ezen határozat hozathassák, a Justh képviselő ur által indítványozott bizottmánynak az államháztartási kezelés eredményeire nézve, minő tételek iránt kell a háznak véleményt adni? A mi az 1867-ik évi államháztartás eredményeit illeti : lássuk elébb, mit mond a minisztérium fölhatalmazását tartalmazó országos határozat. Az 1867-ik évi márczius 2-án tartott 96-ik KÉPV. B. NAPLÓ 1814 ni. országos ülésben hozott határozat, a képviselőházi jegyzőkönyv 653-ik pontja szerint következőleg szól. (Olvassa:) „Miután azon nehézségek, melyek a teljesen akotmányos kezelésre való rögtöni átmenetet lehetetlenné teszik, egyátalában meg nem engedik, hogy az adórendszer, mely bővebb megfontolást és hosszabb tárgyalást igényel, azonnal megállapittassék , s már az 1867-ik évre rendszeres költségvetés terjesztessék elő, és annak folytán az országgyűlés a szükséges adókat megszavazhassa; nehogy addig is, mig ez megtörténhetik, a közigazgatás pénzhiány miatt megakadjon: a ház ezennel megbízza és előre meghatalmazza a minisztériumot, hogy a már ezen évre kivetett adókat s az előbbi évekről fenmaradt és az adózók lehető kímélésével behajtandó hátralékokat Magyar- és Erdélyország területén behajthassa, a közvetett adókat, illetékeket és államegyedáruságokat föntarthassa, a begyült pénzeket az ország közigazgatási kiadására és az országgyülésileg megállapítandó közös költségekre fordíthassa, a folyó év lefolyta után azonnal adandó számadás és kölcsönös beszámítás mellett, egy szóval, az ország állami jövedelmeinek beszedéséről, s azok mértékéig az állam szükségeinek pontos fedezéséről saját felelőssége alatt, gondoskodjék, és ezen eljárásában, a mennyire múlhatatlanul szükséges, a tényleg fonálló gyakorlati szabályok szerint felelősség mellett eljárhasson." Mi volt tehát a föladat % Az, hogy a minisztérium a fönálló gyakorlati rendszer szerint szedje be az adókat s közjövedelmeket, s az állam szükségleteinek, valamint a közös költségeknek pontos fedezéséről, a közjövedelmek mértókéig, gondoskodjék. Annak megbirálásánál, vajon teljesitette-e ésmikép a minisztérium ezen fölhatalmazás szerinti föladatát, nézetem szerint, négy kérdés merül föl, melyek fölött a kiküldendő bizottságnak véleményt adni, a háznak pedig határozni kell. Az első kérdés : szedett-e be a pénzügyminiszter más adót és közjövedelmet, mint a melynek beszedésére fölhatalmazva volt ? és miután a határozatban az áll, hogy a kivetett adókat behajthatja, könnyű lesz meggyőződést szerezni arról, hogy a minisztérium e tekintetben csak a fölhatalmazás szerint járt el, a mit tanusit a beadott kezelési számadás, melyben csak a tényleg fönállott adók jövedelmei foglaltatnak. A második kérdés : vajon a kiadások a gyakorlatilag fönálló szabályok szerint történtek-e vagy nem? Hogy ezen gyakorlatilag főnálló szabályok alatt mit kell érteni, azt az 1868-ki X-ik törvényczikk 3-ik §-a világosabban meghatározza, melyben az áll, hogy „a pénzügyminiszter a törvénykezési és közigazgatási költségek fedezésére szükséges összegeket a jelen év 49
