Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-75

376 75. országos ülés november 27. 1869. zárszámadás is, és nem is juthat senkinek sem eszébe, hogy a minisztérium másról adjon számot, mint azon értékről, melyet ő maga kezelt: mert annak kezeléséről a mi a közös miniszter ládájában van. a magyar minisztériumtól számot kérni senki nem fog. Azonban ezen kérdést nem vitatom tovább, mert ugy vélekedem, hogy a t. minisztérium is belátni méltóztatik, hogy miután 1867. februárban vette át a pénzügyi kezelést, és 10 álló hónapig kezelte az országnak jövedelmeit és kiadásait: azokról ugy a törvény, mint az átalános jogi fogalmak szerint, tökéletes számot adni tartozik. Számot adni tartozik pedig annál is inkább, mert az 1867-ki 653.szám alatt hozott azon határozatban, melynek folytán a minisztérium felhatalmaztatott az állam pénzügyeinek, jövedelmeinek! és kiadásainak kezelésére; ezen felhatalmazást azon utasítással adta a minisztériumnak a ház, hogy a folyó, azaz 1867-ik év lefolyta után azonnal számot adjon a minisztérium. Nem szólok tovább ezekről, inkább azon föltevés ellen fordulok, melyet Justh József képviselő ur határozati javaslatából olvasok ki, a mennyiben ezen haározati javaslat azon föltevésen látszik alapulni, hogy az 1867-ik esztendei pénzügyi kezelésről a minisztérium már számadást adott, jelesül azon kimutatásban, mely az 1868-ik esztendei országgyűlési irományok 328-ik száma alatt foglaltatik. Ezen kimutatás, t. ház, az én meggyőződésem szerint nem zárszámadás. nem is zárszámadás, sőt — hogy véleményemet őszintén kimondjam — figyelembe nem vehető, számadás tekintetében hasznavehetetlen iromány. (Helyeslés bal felől.) Bátor leszek ez állításomat indokolni. Hogy a kérdéses kimutatás nem zárszámadás, erre nézve a legilletékesebb tanura, magára a t. pénzügyminiszter úrra hivatkozom, ki e házban október 18-án tartott beszédében maga mondotta, hogy a múlt évi országgyűlés alatt általa beterjesztett és az országgyűlési irományok közt 328-ik szám alatt foglalt kimutatás az 1867-ki állambevételekről és kiadásokról szóló zárszámadásnak nem nevezhető. Pénzügyminiszter ur továbbá folyó évi Julius 14-én mondott beszédében maga elismerte azt. hogy akkor, t. i. folyó évi Julius 14-én, még nem voltak elkülönítve azon tételek, nieryek az 1868. év elején az 1867-ik évi államszolgálatra fizettettek, és igy akkor. 1869. Julius 14-kén, az 1867-dik évi számadás még elkészítve nem volt; ha tehát nem volt elkészítve a számadás folyó évi Julius 14-én, 1868-ban az nem adathatott be. (Helyeslés bal felől.) Nem a magyar minisztérium számadása ezen 328. szám alatti kimutatás, t. ház! azon egyszerű okból is, mert kiterjeszkedik a horvátországi pénzügyi viszonyokra is, Horvátország bevételeire s kiadásaira is. Tudjuk pedig, hogj- 1867-ben ez ország pénzügyeit a magyar minisztérium nem kezelte: a magyar minisztérium pénzkezelésében tehát ezen tételek helyt nem foglalhatnak, s azon okmány, melyben e tételek is benfoglaltatnak, nem a magyar minisztérium számadása. De nem is nevezi magát ez okmány számadásnak; szerényebb ezimmel él: „Kimutatása a magyar korona országai bevételei- és kiadásainak." Nem foglaltatik benne semmi egyéb, mint az 1867-ik évi előirányzat az 1866. évi szolgálatra s az 1867. évi szolgálatra történt bevételek és kiadások, de az egyes tételeknek az előirányzattal való egyeztetése, a kiadásoknak a bevételekkeli egyeztetése abban egyátalában elő nem fordul. És annyira hiányos e kimutatás, hogy a szerint a magyar állam bevétele 1867-ben volt 113.160,547 ffc, kiadása 61.813,155 ft, maradvány 51.347,392 ffc, s arról, hogy e maradvány hova fordíttatott, azon kimutatásban egy szó sem foglaltatik. Nem kétlem, hogy ezen maradvány legnagyobb része a közösügyi költségekre fordíttatott. De ezt nem nekünk képviselőknek kell gyanítanunk, hanem magának a minisztériumnak kell, mint számadási kötelezettség alatt állónak, azt a számadásban kimondani. (Helyeslés bal felől.) Azt pedig, hogy a minisztérium e részben nyilatkozzék, annyival inkább kell kívánnom, mert arra nézve, hogy a közösügyi költségek 1867-ben mikép elégíttettek ki, némi nehézség is támadhat. Hallottam, s lehet, hogy ugy van, hogy a minisztérium, midőn tagjai tárczáikat átvették, azon megállapodást fogadta el, hogy az 1867. esztendei pénzügyi kezelést vezetni fogja az 1867. esztendei előirányzat szerint, és a mi az ezen előirányzat szerint vezetendő közigazgatásnak költségeiből fenmaradand, azt a közösügyi költségek fejében Bécsbe szállitandja. Ez ellenkezik az 1867. esztendei 653-ik számú határozattal, melylyel a minisztérium pénzügyeink kezelésére felhatalmazást nyert, mert az határozottan azt foglalja magában, hogy a közös költségek a leendő országgyűlési megállapodás szerint fizettessenek. Hogy tehát minden kétely e részben eltávolíttassák, szükséges lesz a minisztériumnak 1867-ik esztendei számadását, különösen a közösügyi költségek mikénti kielégítésének tekintetében is, elkészíteni, hogy azon esetre, a mennyiben eljárása netalán a ház határozatával ellenkező lett volna, indemnitásért a házhoz forduljon. Azt mondottam, hogy a 328. szám alatti kimutatás figyelmet nem érdemlő hasznavehet-