Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-75

75. országos Illés november 27. 1869. 371 „tekintetbe véve azt, hogy a török járom a keresztyén népeknek keleten oly annyira elvi­selhetlenné, sőt mi több, oly annyira gyalázatossá vált, hogy azoknak első föladatuk, szent joguk és legszentebb kötelességük, ezen jármot egyesi­tett erővel és fegyveres kézzel minél előbb, első jóravaló alkalommal lerázni; „tekintetbe véve, hogy a keresztyén népek­nek föllázadása az Osztrák-magyar monarchiában élő szláv népeknél hatalmas viszhangra fog ta­lálni, és hogy ezek a töröknek minden barátját saját ellenségőknek fogják tekinteni, mi több, hogy az ezen monarchiában levő szerb nemzet­től maguk a diplomák és kiváltságok értelmé­ben, melyekre ide költözködött át, nem lehet megtagadni a jogot, hogy testvéreiknek régi ha­zájukat a törököktől felszabadítani segíthetnek; „tekintetbe véve, hogy a keresztyén és más keleti népek föllázadása elleni osztrák-magyar beavatkozás, más hatalmak beavatkozását, és oly európai conflagratiót vonna maga után, mely­ben ezen monarchia, de főkép Magyarország volna az iszonyú háború főfő csataszinhelye; „megfontolván, hogy egy ilyen összeütkö­zésben, melynél a németek és magyarok az oszt­rák-magj^ar monarchiában Törökország részén volnának, lehetséges lenne végre a németeknek kik az Adriai és Fekete-tenger felé gravitálnak, hogy ha mindjárt az osztrák monarchia romjain is, egy bizonyos, tán csak ideiglenes kárpótlást nyerjenek, de hogy Magj-arország a magyar nem­zettel tönkre jutna, mitől sem akarva, sem erő­ködve a demokratia keze sem szabadítaná meg; „fontolóra vévén végre, hogy Magyarország megmentése, mely ugy is a keleti népek álla­mainak rendszeréhez tartozik, csak a keleti ke­resztyén államokkal való egyetértés és barátság folytán lehetséges; „végre is megfontolván, hogy bekövetkezett már az utolsó óra, mikoron a nagy események és változások küszöbén Európában, de főkép Eu­rópa keletén a keresztyén államoknak és né­peknek keleten Magyarországnak hozzájuk való viszonyával tisztában kell lenniök, hogy szövet­kezésükben e szerint tájékozhassák magokat; „méltóztassék a t. ház az alkotmányos sza­badság és a keleti népek mindnyája önállósá­gának, de még magának Magyarországnak ércle­kében is hozni következő határozatot: „A magyar korona országainak országgyű­lése ünnepélyesen jelenti ki: hogy Magyarország­minden körülmények között, a porta és keleti keresztyén államok s népek közötti összeütközése esetében is, a be nem avatkozás politikájához fog ragaszkodni, melynek föltételét és határát csak más hatalmak beavatkozása képezi, mely a keleti keresztyén államok és népek közvetet- | ten egyszersmind szabadságára és önállóságára nézve veszélyes vagy praejudiciosus volna. „A keresztyén államok és népek keleten a szabadság, civilisátió és önállóságnak utján és irányában számithatnak Magyarország és a ma­gyar koronaországok népeinek rokonszenvére." Elnök: Ki fog nyomatni s annak idején napirendre tűzetni. Miletics Szvetozár: T. ház! Még egy határozati javaslatom van a határőrvidéki s ez­zel kapcsolatban levő horvát és szerb ügyben. Majláth István jegyző (olvassa Mi­letics Szvetozár határozati javaslatát.) „Miután már végső ideje, hogy a határőrvidék, mint olyan, valamint az összeség, ugy az alkotmányosság érdekében megszüntettessek, és hogy annak la­kói az alkotmányos életnek részeseivé legyenek, annyival inkább, mivel a határőrvidéknek, mint az egykoron iszonyú, de most már elsatnyult török hatalom elleni védfalnak czélja megszűnt; „de tekintettel arra, hogy a határőrvidék többkevesebb század óta a többi királyságoktól és országoktól el van különítve, és hogy e köz­ben benne jogi és társadalmi viszonyok fejlődtek ki, melyek átalakítása alkalmával tekintetbe ve­endők, hogy tehát az átalános elv, mint minden alkotmányosság kútforrása szerint: „nil de me, sine me" kell, hogy a határőrvidéki nép saját sorsa fölötti határozás alkalmával részt vegyen, nevezetesen a határőrvidék feloldása módjáróli kérdésnek tárgyalása és határozása alkalmával, valamint az alkotmányos és polgári életbe át­menetelének módozatai és más országokkali kap­csoltatása módjának kérdésében; „tekintettel arra, hogy a határőrvidék na­gyobb területe a dalmát-, horvát- és szlavón-ki­rályságnak egy része, a melyik határőrvidékesi­tóse által elvileg nem veszítette és nem is veszthette el ugyanazon állami és országos jogot, tehát az államjogi viszonyoknak, melyekbe az is lép, átalakítása alkalmávali részvevősének jogát sem, annyival kevésbbé, mivel a horvát-szlavón végvidék a dalmát-, horvát- és szlavón-királyság­nak nevezetesebb és nem csak a föld területe, de a lakosságnak száma szerint is nagyobb részét képezi, hogy tehát már e szerint is nem lehet tőle megtagadni a jogot, hogy ama királyságok államjogi és szervezkedési viszonyainak elrende­zéséhez járuljon, a mint erre 1861. és 1865. évben ő felsége és az illető alkudozó felek részéről minden kétkedés és ellenállás nélkül meg is hivatott, de később, e viszonyok meghatározása­kor, a határvidék kívánsága, akarata, joga és ér­deke ellen ki lőn zárva; „tekintettel arra, hogy a határőrvidéknek részenkinti tartományositása, lakosainak, vala­mint államjogi és országos viszonyai rendezésére

Next

/
Oldalképek
Tartalom