Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-73

352 73. országos ülés november 25. 1869. soha önmaga által, hanem csakis a háznak a szabályok szerinti vitatkozás utáni határozata folytán engedhető meg. (Helyeslés bal felől.) Zsedényi Ede: Előttem szólott Madarász képviselő ur azt mondja, hogy a házszabályok szerint joga lett volna annak, ki az interpellátiót intézte, a miniszter válaszára felelni. (Föl-kiáltások a szélső bal oldalon : Egy szót sem szólt arról I) A házszabályok szerint pedig az interpellátióra adott miniszteri választ, a ház vagy tudomásul veszi, vagy külön leendő tárgyalására időt tüz. Az interpellálónak jogában áll észrevételeit megtenni; de a háznak azon kötelessége, hogy ezen tag távolléte miatt a választ tudomásul ne vegye, vagy az illető tag jelenlétét kérje ki, sehol sincs kifejezve. (Helyeslés.) Ha tehát az interpelláló urnák nem tetszett jelen lenni, a háznak, a házszabályok szerint, egyátalán nem kötelessége bevárni, mig neki megjelenni tetszik. (Helyeslés jobb felől.) A mi a másik kérdést illeti: maga magának felelt Madarász képviselő ur. eonstatálván, hogy Babes képviselő ur nem is tartott beszédet, nem is vett részt a tanácskozásban, hanem csak magához az elnökhöz, de hangosan szólt; és igy azon §., melyet Madarász képviselő ur idézett, ide egyátalán nem alkalmazható, hanem igenis a 165. §., mely igy szól: „Ha a ház valamely tagja a rendet zavarja, az elnök név

r szerint is rendre utasíthatja." (Hosszas zajos tetszés a jobb oldalon.) Elnök: Vessünk véget a dolognak. (Halljuk!) Tökéletesen igaza van Madarász képviselő urnák: a szabályokat én is ugy értem, mint ő magyarázta. Én a képviselő urat csak rendre utasítani kívántam, s a szót roszul alkalmaztam. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Irányi Dániel: T. ház! (Zajos fölkiáltások: Napirendre! Eláll!) En nem ezen incidenshez akarok szólani (Zaj), hanem Zsedényi képviselő urnák azon házszabályi magyarázatára van észrevételem, mintha a képviselőnek nem volna joga a miniszter által adott válaszra észrevételeit megtenni. Zsedényi Ede : Azt nem mondottam. Irányi Dániel: Én megengedem, hogy a házszabályok illető szakasza akként szól, mint felolvasni méltóztatott; de hivatkozom a t. ház állandó gyakorlatára : nemde megengedtetett eddig, minden interpellálónak, hogy .... (Nagy saj. Fölkiáltások jobb felől: Napirendre! Elnök esengd.) Zsedényi Ede: Engedelmet kérek,nem arról szólottam. (Jobb felöl: Térjünk a napirendre !) Irányi JMniel: Bocsánatot kérek, a határozat csak arról szól, hogy azt a kérdést nem lehet vitatni, vajon az ügy külön tárgyalásra tüzessék-e, vagy ne? de nem vette el az interpellálótól azon jogot, miszerint az adott válaszra nyilatkozhassak. (Jobb felől: Nem volt jelen!) ^Azt hallom, hogy az interpelláló nincs jelen. En fölteszem minden miniszter lovagiasságáról . , . (Jobb felől: Ohó!) Rajner Pál belügyminiszter (föláll) Irányi Dániel: . . . Bocsánatot kérek (Nagy zaj), midőn minden miniszter lovagiasságáról beszélek, egynek sem teszem föl lovagiatlanságát. Fölteszem tehát, hogy egy miniszter sem akarja azt, hogy a ház jóváhagyását adja valamely miniszteri feleletre, a nélkül, hogy a ki interpellált, észrevételeit megtehette volna. (Zaj) Ha az interpelláló nincs itt, azt gondolom, t. ház, nem méltánytalan kívánság, hogy a ház másnapra halaszsza a jóváhagyást. (Zaj) Az interpellátió mindig kiadatik az illető miniszternek; ez arra, hogy feleljen, mindig időt vehet magának, és pedig annyi időt, a mennyi neki tetszik; önök pedig, t. képviselők, jelenleg azt kívánják, hogy az interpelláló, ki az észrevételekre nincs és nem is lehet elkészülve, s előre nem tudhatja, hogy mit fog felelni, mindenkor itt jelen legyen. (Fölkiáltások jobb felől: Kötelessége!) En meg vagyok győződve, hogy a miniszter ur, ha tudja vala, hogy az illető interpelláló nincs jelen, vagy elhalasztja más napra a féleletet (Zaj), vagy értesiti az illetőt, hogy felelni akar, hogy az jelen lehessen. (Zaj.) Rajner Pál belügyminiszter : (Halljuk! Halljuk!) Miután némileg lovagiasságomra is történt hivatkozás, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezen esetben épen azt tettem, a mit az előttem szóló t. képviselő ur kivánt. Minthogy ugyanis az interpelláló Román Sándor urat nincs szerencsém ismerni, kérdeztem az ülés elején, itt van-e? Kérdésemre megmutatták, hogy itt van ezen az oldalon. (Román Sándor helyére mutat. Ataláms derültség és helyeslés. Halljuk!) Ez esetben tehát én követtem ezen eljárást; de ezt, mint a miniszterek részéről követendő átalános szabályt, el nem fogadhatom. Nagyon sokszor tapasztaljuk ugyanis a szavazások alkalmával, hogy sok képviselő ur nincs jelen; ide jön, megteszi az interpellátiót és elmegy, és talán hetekig sem jön ülésbe. Már pedig néha az interpellátió oly természetű — és épen a jelenlegit is olyannak tekinteni — hogy reá rögtőn meg kell adni a feleletet. (Élénk helyeslés jobb felől. Hosszas zaj a szélső bal oldalon.) Elnök (föláll) : Kérek, urak, csendet, mert ha csendben nem leszünk, kénytelen leszek az ülést fölfüggeszteni. (A zaj lecsillapul. Elnök leül.) Múlt alkalommal volt szerencsém a t. háznak fölvetni azon kérdést, hogy az interpellátiókra adandó válaszokra nézve miként járjunk el? Azért tettem ezt, hogy azon sokszoros, az interpellátióknál már rendessé vált zavarok kikerül-