Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-73
73. országos ülés november 25. 1869. 349 delegátiónak ellenőrzését a külügyekben mindig paralyzálni és meghiúsítani fogja : „mindezen indokok alapján javaslom, méltóztassék hozni következő határozatot: „A magyar koronaországok képviselőháza fölhívja ő felségének, Magyarország királyának kormányát, hogy méltóztassék ő felségének, mint az osztrák-magyar monarchia közös uralkodójának figyelmét az „ö felségének többi királyságaiban és országaiban" uralkodó tényállapotra irányozni, melyben nem uralkodik teljes alkotmányosság, mint azt az 1867-ki XII. törvényczikk 25. §-a előírja, és hogy ő felsége, tekintettel az említett törvényezikkre és az európai kritikus tényállapotra, az igazi és teljes alkotmányosság szellemében közbenjárni kegyeskedjék, hogy ő felségének többi királyságaiban és országaiban a „teljes alkotmányosság", minden odavaló nép megelégedésére, minél hamarabb megvalósíttassák. „A képviselőház megtartja a maga részére azt, hogy ő felsége ezen lépésének sikertelensége esetében az 1867-ik évi XII. törvényczikk 25-ik §-án alapuló módokról javaslatot terjeszszen elő; ennélfogva a minisztérium fölhivatik, hogy az országgyűlést a jövő évi első ülések egyikében az eredményről értesítse." Elnök : Az interpellátiók az illető miniszter urakkal közöltetni, a határozati javaslatok pedig ki fognak nyomatni és napirendre tűzetni. Rajner Pál belügyminiszter : Román Sándor országos képviselő ur az utolsó ülésben a tófalvi ügyben egy interpellatiót intézett hozzám, mely által, minthogy állítása szerint 300 tófalvi polgár nem csak vagyon, hanem fedél nélkül maradt és október 2-dika óta szabad ég alatt tanyáz, sőt többen közülök már elhaltak, felvilágosítást várt tőlem az iránt : mikép történhetett az, hogy annyi idő óta a belügyminisztérium nem intézkedett ezen szerencsétlenek ellátásáról és pedig mindenekelőtt arról, hogy fedél alá juthassanak? Ezen interpellátió folytán leszek bátor a t. háznak a tény állását, a mennyiben azt előterjeszteni lehetséges, a következőkben előterjeszteni. (Halljuk!) Mihelyt a belügyminisztérium a tófalvi eseményekről , és pedig a „Magyar polgár" czimü politikai lap távirata alapján, értesült, távirati utón azonnal meghagyta az ottani főtisztségnek, hogy a kitelepített tófalviakon jogtalanság ne követtessék el, és hogy azok semmi esetben fedél nélkül ne hagyassanak. Ezen távirati meghagyás folytán a fő királybíró ugyanazon nap röviden táviratilag és másnap bővebben Írásban küldötte be jelentését. Ezen jelentés szerint Apor Károly báró mind a tulajdonra nézve, mind pedig a hátralevő szolgálmányokra nézve hozott jogérvényes Ítélet alapján, miután a kiegyezkedés, melyet megkisérlett, meghiúsult, szeptember 11-én beadta, és pedig egyelőre nem az összes lakosság, hanem csak a vezetőknek látszó hat zsellér ellen a hitelesítés iránti keresetét az úrbéri törvényszékhez ; egyúttal a hátralevő szolgálmányok megtérítését is szorgalmazván. Miután azonban ez alkalommal a zálogolás megkísérlésének az Összes lakosság erőszakosan ellenszegült: Apor Károly báró a kiegyezkedésre nézve táplált reményét vesztvén, kérését az egész lakosság ellen kiterjesztette. Az úrbéri törvényszék a végrehajtásra október l-jét és 2-át tűzte ki. A fő királybíró felfogván az ügy fontosságát, véleményem szerint, a közigazgatás körének legvégső határáig ment: mert az ingó vagyon elárverelését 24 órára megakasztotta, és a tófalusiakat egyenkint figyelmeztette, hogy a pernek ezen végleges végrehajtási stádiumában részökre más remény, mint az egyezkedés, többé fen nem marad; kilátásba helyezte, hogy egyezkedési szándék esetében az általok bírt telek nekik igen jutányos haszonbéri szerződés mellett továbbra is haszonbérbe fog adatni, s hogy a hátralevő szolgálmányok árának legnagyobb része nekik el fog engedtetni. Azonban a tófalusiak minden egyezkedést visszautasítottak, és ennélfogva a törvényes eljárás további megakasztasa semmi tekintetben többé indokolható sem volt. De ennek végrehajtása sem történt oly mértékben , és nem terjeszkedett annyira, mintsem némely hírlapi czikkekben s az interpelláló ur részéről is jeleztetek. Különösen áll ez a számra nézve, mert azoknak, kik jelenleg a falu előtt tanyáznak, száma alig mehet többre 120-nál. (Fölkiáltások a szélső hal oldalon: Elég ez isi Fölkiáltások jobb felől: Hát mit tegyen velők az ember!) Mert a kitelepítési kereset összesen 26 gazda ellen volt indítva. A 26 közül 3 kiegyezkedett, 3 uj szerződés alapján az általa eddig bírt telkeket ismét haszonbérbe kapta, 3 pedig más szomszéd községekbe költözött; e szerint csak 17 gazda vonult ki a falu elé, és ezek is csak a nappalt töltik ott, deszkákból épített bódékban, éjszakára nagyobb részt házaikba visszatérnek. Semmi esetre onnan eltávozni nem akarnak mindaddig, míg a részökről ő felségéhez kiküldött két egyén, t. i. egy szabadságon levő és egy kiszolgált katona, kiküldésükből vissza nem térnek. Ezen minden ki egyezkedést megtagadó magatartása a tófalusiaknak, figyelmemet nagy mértékben fölhívta, és én kötelességemnek tartottam, semmit sem mulasztani el az iránt,
