Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-57

32 57. országos ülés október 25. 1869. pintat kifejlesztéséhez s növeléséhez idő, gyakor­lat és tapasztalás kell; azért türelemmel aka­runk viseltetni a szabad diseussió jogával való visszaélések iránt, akár a sajtó, akár a köz­vagy magán-gyülekezetek terén követtessenek el azok egyesek által; mert nézetünk szerint, vala­mint mindennek, a mi emberi, ugy a szabad­ságnak is meg vannak ballépései és meggyőző­désünk az, hogy épen ezen tévedések, botlások vezetnek legbiztosabban az okuláshoz, az óva­tossághoz jövőre nézve. Nem is tartjuk mi ezen visszaéléseket mindig veszélyeseknek, addig , mig azok egyéni nézet jellegével, s a magán egyén er­kölcsi értékével és súlyával birnak; de egészen más dolog, ha azok törvényhatósági határozat alakjában jelennek meg, ha ily visszaéléseknek egy törvényhatóság kölcsönzi oda a maga hiva­talos tekintélyét és súlyát. Ez megzavarja a nép erkölcsi érzékét és jogfogalmát, ha látja, hogy a törvények iránti tiszteletlenségben maga a tör­vényhatóság megy példával elől. Ezen pontnál kell, hogy a kormáiry türelme megszakadjon; ezen határvonalon túl minden el­nézés a kormány részéről vétkes mulasztás jel­legét öltene magára! (Helyeslés jobb felölj A kormány tehát egy pillanatig sem habo­zott az iránt, hogy ezen határozatot meg kell semmisítenie, mint a mely nem csak alakja s modoránál, hanem tartalmánál fogva is legfla­gransabb visszaélést képez a szabad diseussió jogával. Mert hát, kérdem tisztelt ház : mint várhat­juk a néptől, hogy hódolattal, tisztelettel visel­tessék a hozott törvények iránt, midőn maga egy törvényhatóság, melynek első feladata épen a törvény és törvénytisztelet felett őrködni, egy törvényhozás összes működését mint a hazaáru­lás undok müvét mutatja fel a népnek, midőn maga a törvényhatóság sárral dobálja azt, ami­nek tekintélyét megóvnia, fentartania kellene?! (Zajos tetszés jobb felöl.) Továbbá kérdem önöket uraim: vajon mióta lett a törvényhozás a megyék souverainitása alá helyezve, hogy egy megyének joga legyen a tör­vényhozás összes működését elitélni? (Helyeslés jobb felöl.) Vajon mióta lett a megye felebbviteli fó­ruma a törvényhozásnak, hogy vádakkal hal­mozza azt el, és a recriminatiók özönével el­borítsa ? Vajon hogyha ily vétkes visszaélést eltűr­nénk, nem jutna-e lassankint a törvényhozás a megyék felsősége, souverainitása alá? Vajon ezt eltűrve nem fogna-e az 1848-iki alkotmány egész szelleméből, egész lényegéből ki­forgattatni ? Vajon, a törvényhozás súlypontja nem fog­na-e e teremből fokonkint a vármegyék házába átvándorolni? (Mozgás.) Mindig szeretnek a régi megyékre hivat­kozni; pillantsunk tehát vissza a múltba. (Hall­juk!) 1848 előtt tagadhatatlanul a megyék na­gyobb hatáskörrel birtak mint most, mert része­sei voltak a törvényhozásnak, és mégis, mit lá­tunk a múltban ? Feleletre vonták saját küldött­jeiket a megyék, ha azok utasításaik korlátját netalán túllépték volna; de arra nem fordul elő eset a múltban, hogy recriminatiót, vádat emel­tek volna a törvényhozás ellen, még akkor sem, hogy ha az alkotott törvények adott utasítá­saikkal merőben ellenkező eredményt tartalmaz­tak is; különösen pedig óvakodtak ettől azon pil­lanatban, midőn képviselőik országgyűlési eljárá­sukról számot adtak, mely alkalommal egyúttal a hozott törvények ki is hirdettettek; hanem ezen törvényeket azon tiszteletteljes hódolattal fogadták, melylyel azoknak a haza minden pol­gára tartozik. És ha voltak a törvényeknek hiá­nyaik, nem vették azokat bonczkés alá akkor, midőn azon első kötelesség állott előttük: hogy a hozott törvényeknek tiszteletet és gyakorlati érvényt szerezzenek; de tették ezt későbben, azon alkalommal, midőn a jövő törvényhozásra adandó utasítások felett tanácskoztak. íme, t. ház, ily korlátok között mozogtak a régi megyék, és épen mert kényesen őrködtek e korlátok épsége fölött — épen azért érdemelték meg a törvény őreinek és az alkotmány védbás­tyáinak szép nevét. (Tetszés.) Hevesmegye folyton hivatkozik a 48-iki tör­vényekre, és feledi, hogy a 48-ki törvények épen azok , a melyek a megyék hatáskö­rét nemhogy tágították volna, hanem in­kább szűkebb korlátok közé szorították; és épen. azon Hevesmegye, a mely annyira hangsúlyozza a 48-iki tőrvényeket, tulcsapongott még azon korlátokon is, a melyeken a sokkal nagyobb ha­táskörrel felruházott régi megyék sem mertek túllépni soha. De mindamellett, t. ház, hogy a kormány határozottan törvénytelennek tartotta Hevesme­gyének ezen eljárását, nem ment a végletekig, hanem alkalmat akart nyújtani Hevesmegye bi­zottmányának arra, hogy a maga tévedését be­lássa és azt jóvá tegye. Egy rendeletet intézett tehát az összes kor­mány Heves megyéhez, a melyben felszólítja a me­gye közönségét az érintett törvénytelen határo­zat visszavonására; azonban Heves megye bizott­sága e rendeletnek ellenszegülvén, korábbi tör­vénytelen határozatához továbbra is konokul ra­gaszkodott. Ily körülmények közt nem maradt számunk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom