Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-70
70. országos ülés november 16. 1869. 303 meggyőződésben lennék, hogy a beesületsértési és kisebb hatalmaskodási esetek kivétel nélkül bevonhatók a büntető eljárás keretébe, és ha a t. igazságügyminiszter ur azon előterjesztést illetőleg határozott időhöz kötött nyilatkozatot tett volna. Azonban, t. ház, nem csak ezen esetek azok , melyekben polgári törvénykönyvünkben nemes és nem nemes közt különbség tétetik. Ott van például a törvényes hitbér, ott a vértagadás, álarezosság, és mindenekfölött ott vannak a nagyobb hatalmaskodás esetei. Az igen t. igazságügyi miniszter ur bizonynyal épen ugy nem akarja ez esetekre nézve a különbséget fentartani, mint nem akarjuk mi; azonban ez esetekre nézve a különbségek eltörlésére sokkal kevesebb reményem van: mert egy polgári törvénykönyv előterjesztése még csak kilátásba sincs helyezve. Nem vagyok én, t. ház, barátja a „per exeerpta" dolgozásnak, és rendkívüli esetek kivételével, hátrányosnak is tartom azt; átalában czélszerünek és szükségesnek tartom, hogy a képviselőház rendszeres munkálatokkal foglalkozzék és nem olyanokkal, mint a milyenekkel például mi, egy-két javaslat kivételével, néhány év óta folyton bajlódunk. Azonban a jelen esetben, meggyőződésem szerint, kivételtételre szükség van. Hogy a nemesek és nem nemesek polgári ügyekben is kivétel nélkül egyenlővé tétessenek a törvény előtt, épen ugy, mint egyenlővé tétettek bűnvádi ügyekben: ezért, nézetem szerint, nem lehet, nem szabad arra várakoznunk, mig polgári és büntető törvénykönyvünk rendszeresen átdolgozva terjesztetik a törvényhozás elé, mert ezen elhalasztás, ezen várakoztatás könnyen elodázási szándéknak gyannsittathatnók. Elismerem, t. ház, hogy az általam előterjesztett javaslatban foglalt föladat megoldása nem tartozik a legkönnyebbek közé; de igazságügyminiszter ur is el fogja azt ismerni, hogy e föladat megoldása nem lehetetlen, el fogja ismerni, hogy az szükséges; az egyedüli érv, mely javaslatom ellen fölhozható volna tán, az, hogy nem égetőn szükséges! Ez érv azonban, nézetem szerint, elenyészik akkor, ha tudjuk, hogy minden államban a polgári szabadságnak első föladata, a szabadság biztosításának első kelléke: a jogegyenlőség; egy szabadságra törekvő államban pedig a jogegyenlőségnek teljes helyreállítását nem égető szükségnek nevezni alig lehet. A t. igazságügyér ur, midőn a büntető törvényre és eljárásra vonatkozó némely intézkedéseket illetőleg előterjesztette javaslatát, két esetre nézve fejezte ki azon szándékát, hogy a nemes és nemnemes közti különbség megszüntettessék, és a jogegyenlőség megtestesitésóre irányzott e szándéka, a t. háznak kivétel nélkül tetszésével találkozott. S midőn én a t. házat arra kérem, hogy ne állapodjék meg a fél utón, hogy törölje ki késedelem nélkül törvénykönyvünkből mindazt, mi nemes és nem nemes közt különbséget tesz és válaszfalat állit: azt hiszem, nem alaptalan azon föltevésem, hogy a t. ház e kérelmet indokoltnak fogja találni, s ezért ajánlom javaslatomat a t. ház figyelmébe. (Helyeslés bal felől.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: Tisztelt képviselőház! Midőn a tiszt. házat kérem, hogy ezen határozati javaslatot mellőzni méltóztassék, csak azért szólalok fel, nehogy ezen kérelmemnek indokait félreérteni méltóztassanak. En az elvekre nézve teljesen egyetértek Várady Gábor t. képviselő úrral; ha azonban ezen elveket életbe akarjuk léptetni, akkor, felfogásom szerint, egészen más procedúrát kell követni, mint melyet ő nekünk ajánl, Én eleintén azt hittem , t. barátom a jogegyenlőségnek minden téren, a törvényhozás minden ágában leendő keresztülvitelét akarja sürgetni; tehát mindazon törvényjavaslatot sürgeti, melyek a jogegyenlőség alapjára fektetendők. Azonban határozati javaslatának végén meglepetéssel vettem észre, hogy ő ezen különböző tárgyakat mind egy törvényjavaslat keretébe akarja foglalni, a mi szerintem a lehetetlenséggel határos. Itt van például a törvényes hitbér. Hiszen ez a polgári törvénykönyvnek egyik legfontosabb, legnevezetesebb részébe vág, t. i. a családjogba; mindaddig tehát, mig a tiszt, ház a polgári törvénykönyvnek azon részét, mely a családjogra vonatkozik, nem tárgyalta, addig én a törvényes hitbér kérdését megoldani képes nem vagyok. (Helyeslés jobb felől.) A többi, a mi a határozati javaslatban foglaltatik, a nagyobb hatalmaskodás, kisebb hatalmaskodás , a becsületsértés, a vértagadás és az álarezosság, mind a büntető törvénykönyvnek keretébe vág. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy megnyugtatva érezné magát azon esetben, ha kijelenteném, hogy azon törvényjavaslatokat, melyeknek keretébe tartoznak ezen tárgyak, mikor leszek képes a ház asztalára letenni. Bocsánatot kérek, hogy e kérdésre nem felelhetek. Miért ? Mert az időnek megállapítása nem függ én tőlem, hanem függ a körülményektől, és függ mindenek fölött a t. képviselőháztól magától. En annyit mondhatok, hogy a polgári törvénykönyvnek kidolgozása már munkába van véve. A büntető törvénykönyvet pedig képes lettem volna már e szak alatt a ház asztalára letenni, ha jelenlétem nem kívántatnék meg folytonosan a t. ház tanácskozásaiban.
