Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-69

288 69. országos Ülés november 15. 1869. keresztül Konstantinápnlyba; a harmadik ismét Pesten, Kolozsváron, Brassón keresztül a Feketetengerhez; sőt azonkívül Sz.-Pétervárból Varsón és Pesten keresztül, valamint Muszkaország közepén Moszkvától kezdve a munkács-stry-i vonalon Pesten keresztül nyílik az éjszaki és éjszakkeleti kereskedésnek az ut, és igy Pest központja, illetőleg szivkamrája ezen nagyszerű artéziáknak, és hogy Pest, országunknak fővárosa, most is a nagy kereskedelmi városok közt azon helyet el nem foglalja, melyet a körülmények számára kimutattak: annak okait magyar ember keserűség nélkül előadni nem képes. Es mindamellett, mióta kormányunk szájából azon kecsegtető szavak elhangoztak, hogy a közös ügyek alapján a nemzet magának visszaadatott, jövőnknek uraivá lettünk, és most már ki fogunk szabadulni a gyarmatállásból , és a mióta vesztett jogainkért azon remény ígértetett, hogy ezen fájdalmunk enyliittetni fog a materiális téren való nyereség által: kérdem, miféle intézkedést mutathat föl kormányunk, mely arra ezélozna, hogy önálló tengeri kereskedelmünket is megállapítani ügyekeznék? Vagy van-e csak egy lépése, mely arra ezélozna, hogy Fiume tengeri kereskedése biztosítva legyen az osztrák kormány által pártfogolt Triest versenye ellen 1 biztosítva, ha nem is azonnal, de jövőre nézve ? Míg kormányunk akaratával ez történik, mip a nemzet letargiájából még a suezi csatoraa megnyitása által sem ébred föl, addig az ausztriai kormány semmit sem mulaszt el a kereskedelemnek a maga érdekében kizsákmányolására. Az osztrák kormány pártfogása alatt azon hírre, hogy a suezi csatorna meg fog nyílni, azonnal tultengeri kereskedő-társaság alakult. A jónevü vállalkozók összeköttetésbe tették magukat az alexandriai, cairói, javai, hollandia nevezetesebb firmákkal; az osztrák kereskedelmi kormány fölszólította a birodalom minden nevezetesebb vasuttársatágát , hogy miután január elsején az első proóbautazás a suezi kanálison meg fog nyittatni, igyekezzenek és siessenek terményeiket Triestbe szállittatani, hogy azok a keletindia terményekkel, nevezetesen a gyapottal kicseréltethessenek. Fölszólította egyúttal a vasut-társaságokat is, hogy megbízottjaik által bizonyos időben képviseltessék magukat, a végből, hogy a speciális tarina megállapittathassék; és biztosított a kereskedelmi minisztérium minden kereskedelmi kamarát, hogy annak idején ezen nagyfontosságú vonal kizsákmányolására minden óhaját és kívánságát kellőleg teljesíteni és ésdnkeit elősegíteni fogja. Mi pedig, uraim, most még azzal sem vagyunk tisztában, vajon Fiume a miénk-e 1 A fájdalmas érzés, melyet bennem a vasútnak és fiumei kereskedésnek ily módoni elodáztatása és a világkereskedelemtől való leszorítása keltett, legyen mentségem, hogy határozati javaslatommal akartam figyelmeztetni mind a t. minisztériumot, mind a t. házat arra, hogy ha a minisztériumnak nem fog sikerülni a bosniai vasut kiépittetését megakasztani, vagy ha már ez nem történik, legalább a Belgrád felé vezető vasútnak együttes építését eszközölje; mert ha ezt nem teszi, el fogjuk veszteni ezen második nagyfontosságú kereskedelmi utat is, valamint fájdalom, elvesztettük a fiumeit. T. képviselőház! (Halljuk!) Ezen fájdalmam megújult a miniszterelnök ur azon válaszának hallásakor, melyet Ivánka Imre t. képviselőtársamnak ugyané tárgyban tett interpellátiójára adott. Mert én azt láttam a miniszterelnök urnák egész előadásából, hogy kifejezéseit nem melegítette az önállóság és függetlenség érzete, és elcsüggesztett a határozottan megnyugtató felelet helyett nyilvánított azon figyelmeztetése, hogy itt nem csak magyarországi, hanem osztrák érdek is van. Bár csak a mi mmiszteriumunkat is oly közel érintené Magyarország érdeke, mint az osztrák minisztériumot az osztrák érdek! Már ezen nyilatkozat is szomorú világot vet azon önállóságés fügsetlenséghiányra, mely a minisztérium részéről nem csak a politikai, hanem az anyagi téren is mutatkozik. Az igaz, miniszterelnök urnák feleletében egy helyütt reményt sejtettem nyerhetni arra nézve, hogy tán a belgrádi vonal is Magyarország érdekében fog kiépíttetni. De higgadtan megfontolván és komolyan combinálván azon diplomatikai ügyességgel átgondolt feleletet, melyet miniszterelnök ur ez ügyben nyilvánított, kétlem, hogy ha az illető vasut Belgrád felé építtetnék is, Magyarország érdekében fogna építtetni. Nevezetesen azt mondja miniszterelnök ur, hogy kétséget nem szenved, miszerint e kérdés mindkét fél érdekének megfelelőleg olyformán fog elintéztetni , hogy a török vasúthálózatnak Belgrádon és a bosniai hegyeken keresztülvitele együtt és egyszerre biztosittassék, bár hiányzik e nyilatkozatból azon kitétel: „ építtessék." Már én kétlem, hogy mindkét fél érdekének megfelőleg fog kiépíttetni e vonal: mert azt mindenki átlátja, hogy már annál fogva, hogy a bosniai vasútvonal szándékoltatik kiépíttetni, kétséget nem szenvedhet az, miszerint ezen vonal nem Magyarország, nem is a német kereskedelem érdekében, hanem tisztán Ausztria érdekében van tervezve. Ez mindenki előtt világos, mert kérdem bárkitől, ki a helyzetet ismeri: vajon lehet-e Bosnián keresztül más összekötő pont, mint Brody, és lehet-e Brodyt másfelé összekötni vasúttal, mint Sziszek-