Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-69

69. országos ülés november 15. 1869. 283 nem geniroz senkit. (Élénk helyeslés a bal, ellenmondás a jobb oldalon. Zaj.) Olyan ez, mint a minő megnyugtatást egy vízszabályozási gyűlés alkalmával adtak valakinek, a ki a feletti aggodalmát fejezte ki, hogy szabályszerűen épített malma ki fog hányatni; midőn épen a fölött aggódnék, kérdezték, mondaná meg, hol van a malma? Midőn pedig megmondá, megnyugtatásul azt felelték neki: Oh az ott maradhat, hiszen ott viz ugy sem lesz. (Derültség.) így vannak önök a „magyar hadsereg" kifejezéssel: „0 az megállhat ott, hiszen az 1868-ki törvényczikkel és azóta folytatott praxissal ugy is ártalmatlanná tettük már." (Derültség.) Nem vonom kétségbe, hogy az 1868-ki XL. törvény czikk mindazon szakasza, melyeket az államtitkár és képviselő ur idézni méltóztatott, átalában nem a magj^ar hadseregről, hanem a közös hadseregről szól; ós épen azért, mert ezt nem mostani előadása alkalmával hallom először, de mert értettem és éreztem akkor is, midőn határozottan tagadni méltóztattak, (Nyugtalanság) — azon törvény tárgyalásánál — elleneztem akkor ezen törvény elfogadását. (Élénk helyeslés bal felől.) Kár, hogy az őszinteség nem szállta meg a t. képviselő urat akkor, mikor szükség lett volna, hogy a nemzet képviseletének többsége öntudatosan határozhasson. (Zajos ellenmondás jobb felől, élénk felkiáltások bal felől: Ugy van!) Egyébiránt azt mondta a t. államtitkár ur, hogy most, miután a XL-ik törvény ugy intézkedett, a mint intézkedett, nem volna helyes a „magyar hadsereg" szót használni, vagyis azt mondani, hogy a magyar hadseregbe soroztassanak az" ujonezok. En arra kérem, saját felállított theinája folytán, menjen az őszinteségben egy lépéssel tovább és vallja be — mert az különben is be fog következni azon utón, melyen haladunk, és így legalább tudnók ma már, hányadán vagyunk — vallja be, hogy azon XL-ik törvény szerint, a mint ő értelmezi, semmibe se véve a magyar hadseregre való hivatkozást, pedig benne van ez is a törvényben, — ezen törvényezikkben magyar hadsereget nem lehet említeni, és igy azon czím sem eorreet, melyet ő irt a törvényjavaslat fölé ; mert ha áll azon okoskodása, melyet egyébként tagadok, hogy a a magyar hadsereg" kifejezést nem lehet a törvény fölé irni, akkor az sem állhat ott „magyar sorhadi csapatok," hanem be kellene tenni „közös hadsereg," (Ugy van!) és azután föltételül kellene kitenni, hogy magyar ujonezok csak magyar csapatokba sorozhatok. Logikai következetesség ez volna, méltóztassék tehát őszintén bevallani. Patay István: Erre tessék kérni ujonezokat. Tisza Kálmán: Különben bátor vagyok megjegyezni, hogy hitem és meggyőződésem szerint, a közt, „hadsereg" és „sorhadi csapatok." igen nagy különbség van. Egyik jelent egy minden kelékekkel fölruházott haderőt, a másik jelenti, hogy vannak bizonyos csapatok, de azok lehetnek guerilla csapatok, vagy akár micsoda: de nem hadsereg. (Zaj.) Azzal vigasztal a t. államtitkár ur bennünket: hogy a mióta ezen utón haladunk, már ő felségének kegyelme létesített oly műszaki csapatokat, melyekkel addig nem bírtunk. En a legnagyobb hálára érzem magamat ez által kötelezve a fejedelem irányában ; de tagadom, hogy ha igy mentek a dolgok, kötelességét teljesítette volna a kormány: (Zajos helyeslés a bal, ellenmondás jobb oldalon) mert a kormánynak kötelessége nem az, kegyelmi utón eszközölni ki a nemzet számára azt, a mihez joga van; (Helyeslés bal felől) hanem érvényesíteni azon jogot minden áron. (Éljenzés a bal oldalon; a jobb oldalról felkiáltások: Minden áron ?) Ezek után, nem akarom hosszabban a t. ház türelmét fárasztani, megjegyzem még azon itt látott csodálkozásra, hogy ha azt mondom. hogy a törvényt a kormánynak minden áron érvényesíteni kell, nem értettem mást, mint: törvényes eszközök által. A miket Hoffmann képviselő ur mondottazokra Simonyi Lajos t. barátom kellőleg megfe, lelt, s azokra én csak egy észrevételt fogok tenni, kérvén a t. képviselő urat, ne méltóztassék ismét azt mondani, mint már egy alkalommal, hogy elferdítem szavait, mikor a gyorsírói följegyzések mellettem bizonyítanak. Ezen egy megjegyzés pedig az, hogy én ugy tudom, hogy kötelességünk a kormányt a törvény végrehajtására szorítani mindaddig, míg a törvény, hanem tartjuk is jónak, létezik; és- hogy ugy tudom, hogy igen ritkán, vagy soha sincs oly rósz a világon, a minél még roszabb ne lehetne; mi pedig ugy látjuk, hogy azon az utón vannak, hogy rósz helyett roszabbat csinálnak, és mi azért a kevésbbé roszat választjuk. (Bal felől helyeslés.) Kerkapoly Károly: A házszabályok értelmében kívánok szólni. (Bal felől fölMáltások : Nem szabad kétszer szólni! Nem miniszter! zaj.) Méltóztassanak egészen megnyugodva lenni, én mint a t. háznak igénytelen és szerény tagja, egyszerűen személyes ügyben vagyok bátor szót kérni: ehhez jogom van, nem azért, mintha szavaim elferdittettek volna, hanem azért, mert csonkán idéztettek. (Halljuk!) En azt mondtam, ,.a fejedelem méltányos és igazságos szeretete", a t. 36*