Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-69

ODA 69. országos Ülés A mi az ügy érdemét illeti, én részemről mind a két kifejezést szabatosnak tartom : mind azt, mely a központi bizottság szövegében előfordul ; mind azt, a melyet a IX-ik osztály — saját osztályom — külön véleményében előterjeszt : mert mind a két kifejezés korábbi törvényekben előfordul, törvényileg meghatározott fogalommal bir. Ennek folytán közönyösnek tartom, akár az egyik, akár a másik kifejezés fogadtatik el. Mindazonáltal a IX-ik osztály által előterjesztett módositványhoz járulok, mert azon kifejezést is teljesen correetnek, törvényben gyökerezőnek és jogosítottnak tartom. Ily értelemben pártolom a IX-ik osztály, illetőleg Várady Gábor ur módositványát. (Helyeslés a bal oldalon.) Simonyi Iajos káró : T. ház! Valójában semmi sem jellemzi hebyzetünket jobban, mint azon indítvány, melyet Várady Gábor tisztelt barátomnak kellett tennie: t. i. hogy nekünk kell indítványokat tennünk arra nézve, hogy a meglevő törvények tartassanak meg. Nem hiszem, hogy volna valaki a házban, ki a felett kételkednék, vagy azt megczáfolni képes volna, hogy az 186*7-ki XII. törvényezikk világosan a magyar hadseregről szól. Nem tartom e tekintetben a kormány eljárását, melyet ez alkalommal gyakorol, kielégítőnek, és nem nyughatom meg abban, hogy ne a magyar hadseregbe, hanem a magyar hadcsapatokba történjék a besorozás. Mert nézzük, micsoda ok hozatott fel épen a kormány részéről e napokban az igen t. államtitkár ur által? Azt monda ő, ha a magyar hadcsapatokba besoroztatnak az ujonczok, eléretik a fóczél, hogy t. i. nem idegen hadcsapatokba, hanem egyedül magyar csapatokba történik a besorozás. Távol legyen tőlem a kormányról föltennem, hogy ő beleegyezzék abba, hogy idegen hadcsapatokba, például osztrák vag}^ morva csapatokba történjék a besorozás. Ez volna még csak hátra. Ki fog azonban ez tűnni az által, ha azon iratok, melyek a hadsereg létszámára és helyzetére vonatkoznak, a ház asztalára lesznek letéve, ugy, mint azt tisztelt barátom Nyáry Pál kívánta. De nem az itt a főczél, hogy egyedül magyar hadcsapatokba soroztassanak be az ujonczok, mert remélem, hogy ez megtörténik ; hanem az, hogy mondassék ki és használtassák azon törvényes kifejezés, hogy a magyar hadseregbe történik a besorozás. Mert, nézetem szerint, azon állam, melynek hadserege nincs, melynek önálló hadserege nincs, az olyan, mint egy férfi, kinek jobb karja hiányzik. (Derültség jobb felől.) En megvallom, hogy ezen egész javaslatban nem látok egyebet, mint a kormány részéről figyelembe vételét olyan soldateskai balnovember 15. 1869. ítéleteknek, melyeknek hatalma békében oly erős és háborúban annyira tehetetlen. Még csak egy észrevételt akarok tenni, t. i. mit tiszt, képviselőtársam Hoffmann Pál mondott, ő örvend azon, hogy Várady Gábor tisztelt barátom elismeri az 1867-ki törvények üdvösségét. Ez félremagyarázás. Várady Gábor tisztelt barátom nem azt mondta, hogy üdvösek ; hanem azt mondta, hogy akár üdvösek, akár nem, azokat okvetlenül megtartani kötelességünk. Igen jól tudja a t. képviselő ur, hogy sem Várady Gábor, sem mi azt üdvöseknek nem tartjuk, és épen az jellemzi a helyzetet, hogy mi azokat üdvöseknek nem tartjuk, és mégis ezen törvényeknek megtartása végett kell, hogy felszólaljunk. Ennek következtében óhajtom, hogy a tör-; vényjavaslatnak ezime akkép változtattassék meg, mint Várady Gábor tiszt, barátom indítványozta. A Xll-ik törvényczikknek ezen néhány szakaszára hivatkozom; méltóztatnak parancsolni, hogy felolvassam? (Nem szükséges!) Ha ismerik a t. képviselő urak, remélem, meg fogják tartani. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Kerkapoly Károly: T. képviselőház! En azokkal, a mik előttem mondattak, legnagyobb részben egyet értek. Eszembe se jut annak ellenkezőjét állítani, például, a mit t. barátom Várady Gábor felhozott, vagy a mit utána épen báró Simonyi Lajos t. barátom hangsúlyozott, hogy az 1867. XII. törvényezikk egyik-másik szakaszában a magyar hadseregről van szó. Tudom, és még hozzá teszem, hogy nem csak akkor volt, mint Várady " Gábor t. barátom kifejezte magát: legalább a törvényben a magyar hadsereg, hanem most is ott van; és nincs is/ azt hiszem, köztünk^ senki, kinek kedve volna azt abból kitörülni. És valóban, ha az ujonczok ugy szavaztatnak meg, hogy a törvénynek azon czime marad, mely egyelőre a kormány törvényjavaslatának élén áll, s melyet a legközelebbi törvényhozás jónak, törvényesnek lenni elismert,az által, hogy épen ezen czim alatt az utolsó, betűig megszavazta a törvényt, mondom: akár ezen czimmel szavaztatik meg, akár azon czimmel, melyet Várady Gábor t. barátom javaslatba hozott, a gyakorlati eredmény csak ugyanegy lesz, az t. i. hogy egyetlen ujoncz sem fog. máshová soroztatni, mint különben. Ha tehát a magyar hadsereg — mint emlité — megvan a törvényben, sőt többet mondok, ha meg "van a valóságban, akkor akár a czim, akár a másik alatt méltóztatnak megszavazni, azon e körülmény egy jottát sem változtat, és épen ugy lesznek kiegészítve a csapatok igy, mint amúgy. Ez, ismétlem, tagadhatlan. Nincs tehát arról szó, hogy a törvényben