Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-68

260 68. országos ülés november 13. 1869. Csakis ez öntudat, csakis e remény indo­kolja felszólalásomat. A beterjesztett törvényjavaslat indokolására az mondatik, hogy sem a világhelyzetben, sem a monarchia területén eddig nem mutatkozik semmi oly változás, a mely stb. Bocsásson meg nekem, nem a törvényjavaslatot beterjesztő he­lyettes miniszterelnök ur, hanem inkább t. kép­viselőtársam Kerkapoly Károly, ki mint államtit­kár fogalmazta a törvényjavaslatot, tán szerin­tem correctebb lett volna, ezt már a beterjesz­tés alkalmával akként fogalmazni, hogy igen is, ha a világhelyzetben nem is, de a monarchia beléletében mutatkozik oly változás, a mely szük­ségessé teszi az előleges gondoskodást a magyar sorezredek completirozására az esetben, ha az 1868-iki törvényhozás által vállalt közös véd­kötelezettségnél fogva a bécsi közös hadügymi­nisztérium a cattarói fölkelőknek elnyomására a magyar sorezredeket fogja alkalmazni. (El van nyomva!) Azt mondja továbbá, hogy amúgy is tüze­tesen rendelkezik a XXXI. törvényczikk 32. §-a a mikéntről, és annak különös felemlítése, hogy 1870-ben az ujonczozás január 15-ikén vegye kezdetét, és hogy az 1850, 1849, 1848-ban szü­letett ifjak hivandók föl, fölöslegessé válik. El­hiszem! de én ebből implicite egyszersmind azon szándékot magyarázom ki, hogy, ha a múltkor 5 korosztályból rendelte el a törvényhozás az ujonczok kiállítását, félek, félek, t. képviselőház, hogy most alig öt hónap múlva, már a hato­dikba és a hetedikbe is bele fognak markolni. A másodikra nézve, hogy az ujonczozás ja­nuár 15-én kezdődjék: méltóztassék megengedni nekem a törvényjavaslatot fogalmazta igen tisz­telt képviselőtársam Kerkapoly Károly ur, hogy figyelmeztessem őt azon körülményre, hogy 1868­ban az ujonczozás, november havában történt, 1869-ben az ujonczozás augusztus havában tör­tént, 1870-ben pedig már januárban fog elren­deltetni az ujonczozás és igy az egész aera tán 27 hónapra terjed. Szavaimat igen röviden azon hasonlattal fejezem be, hogy igen is tudok ese­tet rá, hogy a mennyei gondviselés oly áldással árasztott el egy családot, mikép egy pár ember­nek három esztendei házas élete alatt, t. i. 36 hónap alatt négy fia született; ez igen épületes és igen boldogító lehet azon házaspárra, hanem azt most 49,000 házaspártól ugy kívánni meg: az, ugy hiszem, egy kissé különös a t. hadügymi­nisztériumtól. (Hosszas élénk derültség.) Ezeknek előrebocsátása után én, egyszerűen és röviden az elősorolt indokoknál fogva Csanády Sándor t. barátomnak előadásához járulva, a törvényjavaslatot nem pártolom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nyáry Pál: Tisztelt ház! Én azon né­zeteket, melyeket előttem szóló Simonyi Lajos barátom fdőadott, magamévá teszem; de a mel­lett alkalmat veszek magamnak a t. házat egy igen lényeges hiányra figyelmeztetni, o!y hiányra, mely, ha most mellőztetik is, s engem most arra bir, hogy átalánosságban részletes tárgyalás alap­jául a törvényjavaslatot elfogadjam, egyszersmind elhatároz, hogy azon hiánynak jövőben meglété­ben, minden ujonczozási törvényjavaslat tárgya­lásának átalánosságban is ellene volnék. E hiány az, hogy midőn senki sincs, ki nem tudja, hogy a költségvetés egyik föltétele és lehetősége a költségvetés tárgyalásának az, hogy az előbbi évről a számadás előterjesztessék, mi akkor, mi­dőn hazánkfiainak számáról a törvény által meg­határozott mennyiségben rendelkezünk, soha sem tudjuk azt, hogy a hadsereg mennyi számból áll. Az nagyon különös, épen akkor, midőu ezt el­hallgatván, alkotmányos jogokról beszélünk, és azt mondjuk, hogy a mi alkotmányunknak is egyik lényeges része az, hogy a haza védelmére szükséges ujonczok megszavazása nekünk áll jo­gunkban. Meglehet, azt fogják erre mondani, hogy az 1868-ki XL. törvényczikk 11-ik §-ában Magyarország meghatározta már előre azon meny­nyiséget, melyet mindössze tiz év alatt és éven­kint megszavazni köteles. Azonban, t. ház, midőn mi ezen törvényt alkottuk, nem ugy állott azon hadsereg, melynek egyik kiegészítő részét képezi a magyar hadsereg: hogy csak akkor kezdődött volna a 800,000 főből álló hadseregnek felállí­tása. Létező hadsereget vett át a felelős minisz­térium, és 1867-ben még a veder őröl szóló tör­vényjavaslat megalkotása előtt 48,000 ujonczot szavazott meg az országgyűlés, de kikötötte, hogy az előbb már kiállított katonaság is mind­azon kedvezményben részesittessék , melyek majdan a védrendszerre vonatkozólag alkotandó törvényben megszabott módon állítandó ujonczok részére kiköttetnek. Mi következik ebből, t. ház? az, hogy ezen 1868. XL. törvényczikknek minden szabálya al­kalmazandó nem csak az 1867-ben kiállított ujon­czokra, hanem mindazokra is, kik annakelőtte ki voltak állítva. Én azt gondolom, jogosult s meg nem ta­gadható azon kívánat, hogy a létszám minden ujonczállitási törvény előterjesztésekor mindig ki­mutattassék: mert ha ez évenkint a ház elé nem terjesztetik, a titok rejtélyébe, mint mondani szokták, be nem avatott egyének furcsa követ­keztetésre juthatnak. Az általam említett XL. törvényczikk 13. sza­kaszában az foglaltatik, hogy ezen 10 év alatt Magyarország részéről kiállítandó ujonczmennyi­ségnek száma 329,634 egyén; azonban ha össze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom