Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-67
4 940 67 országos ülés r mely bár csak távolról is e föltevésre alkalmat j nyújthatna {Helyeslés bál felől), és épen azért Wahrmann t. képviselő ur azon fényes beszédének első részét határozottan vissza kell utasítanom, melyben ő mintegj^ szerződést kívánna kötni a nemzeti bankkal az iránt, hogy mily összeget adjon az itteni hitelbank-filialénak az ország forgalmi szükségletének fedezésére : mert ez nem volna más, mint utólagos sanetiója a bank privilégiumának. {Helyeslés.) Wahrmann t. képviselő ur ugyan igen óvatosan nyilatkozott beszédében és nyitva hagyta magának az ajtót, hogy azon, szükség esetén, ki is léphessen. Zichy Nándor képviselő ur azonban azon ajtót háta mögött bezárta, mert körülbelül oda nyilatkozott, hogy kössünk ilyféle szerződóst, vagyis inkább, hogy Magyarország törvényhozásának — az épen most tett magyarázat szerint is — befolyást kell gyakorolni a bank alapszabályainak módosítására, a mi ismét nem volna más, mint ezen alapszabályok elismerése. T. ház! A tegnapi napon Wahrmann képviselő ur egy igen szép eszmét mondott ki, melyet ugyan Wodianer képviselőtársunk ma némileg megtámadott, hogy t. i. az intelligentia, mely az ipar haladása folytán fejlődik, nemzeti vagyont képez, a mennyiben növeli a nemzeti erőt. Wodianer ur azt, tán szójátékul, kincsnek nevezte. (Fölkiáltások a. jobb oldalon: Nem arról szólott'. A. hitelt nevedé kincsnek!) Ha így volt mondva, visszaveszem utolsó mondatomat. Wahrmann képviselőtársunk mondotta tehát, hogy a növekedő értelmes ipar növeli a nemzeti vagyont, és én ezt igen is vallom: mert meggyőződésem szerint- csakis az értelmes munka ! képes a földből kiteremteni azt a kincset, a mi abban rejlik, és minél több értelmes munkás lesz hazánkban, annál gazdagabb lesz az ország azon erő által, melyet elvenni senkinek sem lehet, mert a tudomány, munkaerő és képesség megmarad még akkor is, ha a földi vagyont elkobozzák. Ha tehát előbb nem egészen helyesen idéztem Wodianer képviselő ur előadását, most azt tovább fejtem. A t. képviselő ur azt monda, hogy arra, hogy gépgyárak keletkezzenek az országban, súlyt nem igen fektet, mert e czélra külföldi munkásokat kell bevonni, a kiket drágán kell fizetni. (Fölkiáltások jobb felől: Nem ad mondta!) A zajban legalább így értettem; és ő ebben nem látja azon előnyt, mely más iparágak kifejlesztéséből származik. {Fölkiáltások jobb felől: As ellenkezőt mondta!) En abban, ha bizonyos iparágak első keletkezésűk alkalmával áldozatot vesznek igénybe, nem látok bajt, sőt épen ezen uj iparágak keletkezésénél látom szükovember 9. 1869. segesnek a kormány közbejárását és segélyezését. Wodiáner Béla: Épen ezt mondtam én is. Ivánka Imre: A zajban nem lehetett jól hallani. Épen ezen utón fog kifejlődni azon intelligentia, melynek fejlesztésére oly nagy súlyt fektetek. Wodiáner Béla: En is. Ivánka Imre: Ha találkoznak nézeteink, annak örvendek, mert igen praktikus embernek van szerencsém ismerni Wodianer Béla urat. A vállalkozási szellem fejlesztésének tekintetéből mégis — nekem ugy látszik — mintha két irányban történt volna kormányunk részéről némi mulasztás. Egyik az, hogy úgyis igen kevesen vannak az országban, kik nagyobb vállalatokra hajlamot éreznek magukban, sőt még, ugy szólván, idegenkedünk a vállalkozástól. Justh József: Mncs pénz! Ivánka Imre: Leszek bátor arra is felelni. Azt tapasztaljuk, hogy ily vállalatoknál a külföldről jövő vállalkozók mintegy eléje tétetnek a honi vállalkozóknak. Pedig szerintem, még ha némi kis áldozattal járna is, czélszerübb volna a honi vállalkozókat pártolni, mert azok benlakók levén, nyereményeik is itt maradnak az országban, tehát ez által az ország vagyona is fog növekedni, mig a külföldről jövő vállalkozó nyereményét zsebre rakva, eltávozik. Azt méltóztatott Justh József képviselő ur mondani, hogy nincs pénz. Méltóztassanak elhinni, hogy nagyon sok külföldről jövő vállalkozó van, kinek szintén nincs pénze. (Derültség.) Sokszor, mert egv külföldi borotvált arczczal, peczkes nyakra valóval, csinos ránczokba szedett csokorral, angolos modorral lép fel, azt hiszik róla, hogy tudja isten mennyi pénze van, megnyeri a vállalatot, s végtére kisül, nem volt más, mint faiseur, ki a már kész szerződéseket másoknak adta el. A másik irány, melyre nézve bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat, az, hogy sajnosán kell tapasztalnunk, a mint már Török Sándor képviselőtársam a múltkor, interpellátió gyanánt, megemlítette volt, hogy azon intézet is, melyre a nemzetnek oly nagy szüksége van, a polytechnicum, ujabb időben nemhogy élőre haladna, hanem hátrább megy, ugy hogy sajnosán látjuk azt, hogy a magyar ifjú kénytelen külföldi universitásba menni, és például, a bécsi egyetemen és polytechnicumon, ha nem annyi, de majdnem annyi magyar tanuló van, mint a pestin. En, t. ház, nagy súlyt fektetek arra, hogy az egyetemen minden tárgy tannyelve magyar legyen ós