Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-66

226 66. országos Illés november 8. 1869. Először is a jegybank kérdését illetőleg örömemet fejezem ki azon higgadtság, azon józan gondolkozási mód fölött, mely itt e kérdésben nyilvánul; örömemet fejezem ki azért, hogy mind a t, pénzügyminiszter ur előadásából, mind az elénk terjesztett okmányokból meggyőződhettünk, hogy egészen alkotmányosan és tökéletesen ugy járt el ez ügyben a kormány, mint azt csak kívánhatjuk. Másrészről örömömet fejezem ki, hogy e házban senki sem akarja e kérdést praecipitálni, s átalános az egyetértés arra nézve, hogy e kérdést józanon, higgadtan, lassan, illő tekintettel a fenálló viszonyokra, tekintettel az átalános hitelre, a valuta kérdésére, szóval, valamennyi fontos tényezőre kell elintézni. Bn elfogadom t. pénzügyminiszter urnák azon javaslatát, mely szerint oly parlamentáris enquéte lenne kiküldendő, mely e kérdést, tekintettel valamennyi fontos tényezőre, vizsgálja meg:; mindamellett is bátor vagyok a tisztelt pénzügyminiszter ur előadására néhány észrevételt tenni. (Halljuk!) A jegybank kérdése nem oly fontos e perczben, hogy azt, mint mondám, praecipitáljuk, és hogy egyátalában e perczben el kellene intézni ; de igen fontos mégis a mi viszonyunk a nemzeti bankhoz, és ezt nem szabad egy perczig sem szem elől téveszteni. A t. pénzügyminiszter ur előadásában azt emiitette, hogy igen sokat tett az osztrák nemzeti bank Magyarország hitelére nézve, és hogy azon szolgálatok, melyeket a bank 1861 óta tett, igen nagyok s egyre növekedtek. En ezt teljességgel nem tagadhatom, tökéletesen elismerem; de az a kérdés merült fel előttem, vajon hitelünk, iparunk és kereskedelmünknek az osztrák nemzeti bank részéről ezen támogatása minek volt következménye 1 és igy arra a sajnos következtetésre jutok, hogy ez csakis az ottani igazgatóság arbitriumának volt tulajdonítandó. Es ez igen veszedelmes. Igaz ugyan, hogy a nemzeti bank jó indulattal viseltetett irányunkban 1867 óta, a menynyiben az itt Pesten eddigelé létező fiókintézetnek 4 és V« millióra menő dotatióját most 23 millióra emelte; úgyde a mint ma az igazgatóság jó indulatának ezt köszönhetjük, holnap talán e jó indulatnak azt fogjuk köszönhetni, hogy a mostani 23 és V

2 millió ismét le fog szállani az előbbi 4 és 1

/

2 millióra, (Ugy van! balról) s hogy milyen nagy veszélynek van ezen bizonytalan állapot által az ipar és kereskedés kitéve, azt mindenki képes átlátni. Láttuk már ennek példáját, t. ház, és mert azt veszem észre, hogy némely előttem ülő fejét csóválja ezen föltevésre, mintha az a lehetetlenség körébe tartoznék, ismétlem: láttuk, , hogy az egész pénzkrizisnek Pesten első indító oka az volt, hogy a bécsi nemzeti bank az addig élvezett 1 Va millió dotatiót egyszerre elvonta a bécsi hitelbank pesti fiókjától, s ugyanezen IV2 milliót két hét múlva remonstratiók folytán újra megadta; tapasztaltuk tehát, hogy a nemzeti bank igazgatósága tulajdonkép saját belátása, jó indulata és akarata szerint járhat el e kérdésben : 1V

2 millió dotatiót elvehet s újra megadhat. Ennek logikai következése tehát az, hogy 23 milliót is szintúgy elvehet és megadhat. (Ugy van!) Eddigelé e viszony megállapítva nincs, ezt pénzügyminiszter ur sem fogja tagadhatni; s e viszonyt szilárdul megállapittatni tagadhatatlanul kívánja iparunk, kereskedelmünk, nemzetgazdaságunk. Ez tehát az egész kérdésnek, nézetem szerint, fősúlya. A jegybank kérdése elnapolható, s annyi viszonytól és tényeztől függ — melyeknek nehézségeit most e perczben nem birnók leküzdeni — függ nevezetesen a valuta roppant nehézségű kérdésétől. De a másik kérdés, melyet emiitettem, el nem odázható, s erre szeretném főkép az enquéte figyelmét kiterjesztetni. Találtam is a t. pénzügyminiszter ur határozati javaslatában erre vonatkozó utasítást, mert én ezen szavak alatt: „a hazai hitel önálló, szilárd alapokon feküdjék", értem azt, hogy ezen hitel szilárd, önálló legyen, és ne legyen megingatható az osztrák nemzeti bank igazgatóságának akarata által, és hogy tőlünk függjön az, hogy hitelünk megszorittassék vagy kiterjesztessék. (Helyeslés.) En tehát határozottan pártolom a t. pénzügyminiszter ur határozati javaslatát az emiitett értelemben. A másik a pénzválság kérdése. (Halljuk!) Én ezt tulajdonképen még eddigelé a ház elé tartozónak nem ismerhetem el. iíehéz is practice e kérdéshez szólni, miután törvényjavaslat, határozati javaslat, vagy egyéb tüzetes előterjesztés nem fekszik előttünk. így tehát az egész discussió csak elméleti. De minthogy már megpendítetett és a vita tárgyát képezi, szükségesnek tartom magam is hozzá szólani, főleg azért, mert némi eszmezavart vettem észre, melyeknek kiigazítását határozott kötelességemnek tartom. Itt átalánosságban pénzválság, pénzkrizisről beszélnek. Pénzkrizis: ez átalános fogalom. Van háromféle pénzkrizis: a pénzkrizis önmaga, t. i. az a krízis, melynek következtében a pénznek ára egyszerre fölebb megy. drágul, szűkül s az által nehezebben kapható. A másik a börzekrizis, midőn t. i. olyan értékek, melyek eddigelé roppant nagy árral birtak, tüstént leesnek, értéköket elvesztik, s az által mindazok elvesztik vagyonukat, kik ezen értéktelen vagy pedig túl-