Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-66

220 66. országos lilét november S. 1869. vették el, mert 100 forintot csak attól lehet elven- 1 ni, a kinek 100 forintja volt. (Derültség bal felöl.) En, t. ház! megengedem, hogy a mostani pénzválságnak egyik oka tán azon túlzott vállalkozási kedvben rejlik, melynek az utolsó 2 év alatt tanúi voltunk, legalább némely vállalatokra nézve és bizonyos tekintetben; de nekem ugy tetszik, t. ház, hogy ez korántsem egyedüli oka a pénzválságDak; ugyanis, ha visszamegyünk azon időpontra, midőn ezen pénzválság kitört, és azon közvetlen indokra, a melynek az tulajdonitható, azt tapasztaljuk, hogy az tulajdonkép nem itt az országban, nem is Auszriában, hanem kívülről keresendő, hogy az egy fejedelemnek betegsége és az ez által okozott aggodalmak következtében keletkezett. Én, t. ház, megengedem, hogy ilyen fontos események más országoknak is megzavarják, megzavarhatják hitelöket; de aligha csalódom, midőn azt gondolom, hogy inkább, mint más népekét, Magyarországét és Ausztriáét képes megzavarni. Miért? Két oknál fogva: először, mert itt a forgalmi eszköz nem bir azon alappal, nem bir azon értékkel, melylyel bir más országokban; és másodszor, mert itt a politikai viszonyok oly ziláltak s a jövő oly bizonytalan, hogy akár kívülről, akár belülről fölmerülő bármely aggodalom rázkodásokat képes előidézni a pénzvilágban s a nemzeti közgazdasági életben. Hogy azon forgalmi eszközök, melyek túl és innen a Lajtán rendelkezésünkre állanak, nem épen a legtökéletesb bizalmat gerjesztik, azt nem szükség hosszasan bizonyítanom : arany- és ezüstpénz, arany- és ezüstért sem kapható; csak bankjegyek vannak forgalomban, s a bankjegyek értékének sülyedését mindnyájan ismerjük. Hogy ily körülmények közt, s hogy akkor, midőn a politikai láthatár teljességgel nem akar tisztulni, minden legkisebb külső impulsus megzavarhatja ideben a nemzet közgazdasági életét, az magától értetődik. Sokan kutatták azon mennyiségét a forgalmi eszközöknek, mely egy egészséges ipar és kereskedelemhez, szóval egy egészséges közgazdasági élethez elkerülhetlen. Én azt gondolom, hogy az arányt meghatározni teljes lehetetlen azért : mert nem csupán a pénz szolgál eszközül a cserére, a forgalomra, hanem szolgál több más eszköz is, mint azt azon országnak példái mutatják, hol a kereskedelmi forgalom a legvirágzóbb. De ha nem lehet is meghatározni a pénzforgalomnak és az ahhoz szükségelt pénznek menynyiségét és arányát, annyi mégis kétségtelennek látszik, hogy azon pénzmennyiség, mely jelenleg túl s innen a Lajtán van, bár valóban teljes értékű lenne is, az ipar és kereskedelem vállalkozási szellemével szemben teljességgel nem elegendő. Ugyanis azon mennyisége a pénzjegyeknek, melyeket az úgynevezett osztrák-nemzeti bank bocsát forgalomba, 300 és egynehány milliót tesz; az állampénzjegyek, körülbelül szintén ennyit tesznek; a mi a váltópénzt illeti, tudjuk, hogy az 12 milliót sem halad meg, s igy összesen 600 és néhány millió képezi azon forgalmi eszközt, mely Magyarországon s a Lajtán túl a, mindennapi kereskedelemre szolgál. Ezt én, t. ház, nem tartom elegendőnek, és ennélfogva a nélkül, hogy ezúttal a külön bank felállítására nézve határozott véleményt mondanék, nem gondolom, hogy ha külön önálló bank alapíttatnék Magyarországban és az pénzjegyeket bocsátana ki, hogy ez által a pénzjegyek sokasága, a forgalomhoz és szükséghez képest, túlságos lenne. Ennélfogva, t. ház! én nem oszthatom egészen a t. pénzügyminiszter ur nézeteit a pénzválság okaira nézve; bár a részben, hogy a kormánynak nem szükség, sőt nem is szabad rendesen a nemzet közgazdasági életébe beavatkoznia, tökéletesen kezet fogok vele. Az ilyen beavatkozást, szerintem, csak rendkívüli körülmények rendkívüli bajok orvoslása engedi meg. Vajon a jelen eset ilyennek tekintendő-e vagy sem? azt, ugy hiszem, a pénzügyminiszter ur maga is elhatározta, midőn a rendelkezésére állott pénzt több hitelintézetnek adta át. Csak azon óhajt fejezem ki ezúttal, hogy ez utón ne csupán néhány nagy czégnek, ne csupán néhány kiváltságos vállalatnak nyujtassék segély, hanem legyen tekintet mindazon vállalatokra, melyek hitelt és bizalmat érdemelnek s pillanatnyira megszorultak. (Helyeslés a bal oldalon.) T. ház! Nem szólok többet a pénzválságról, hanem visszatérve a határozati javaslatra, midőn az én indítványomat ismételve vagyok bátor ajánlani a t. háznak, azon reményemet legyen szabad kifejeznem, hogy miután ezen kérdés kiválólag olyan, melyet pártkérdésnek tekinteni senki sem akar, meg vagyok győződve, a pénzügyminiszter ur sem tekint : a kiküldendő bizottság választásánál ne csak a többségre, ne csak egy pártra, hanem valamennyi pártra tekintettel lenni méltóztassék. Zsedényi Ede: T. ház! Alkotmánynyal bíró nemzeteknél szokássá vált önmagokban keresni s találni segítséget a létező bajok ellen; mindenekelőtt azonban a baj iránt tisztában kell ! lenni, mert csak ennek helyes felfogásával és valódi megismerésével karöltve jár a segítség. Hogy a kérdés alatti baj iránt kellőleg tájékozva nem vagyunk, azt a hírlapok nyilatkozataiból s az e terembeni előadásokból tapasztalom. Tévúton vannak, kik azt hiszik, hogy a jelen pénzválság azon baj, mely rendkívüli segedelmet i követel; a baj — véleményem szerint — sok-