Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-65

196 65. országos ülés november 5. 1869. lat a ház elé került volna, benyújtani szándékoztam. Azt is hibáztatta t. barátom Tisza Kálmán, hogy az utolsó szakaszban, a hol a törvény végrehajtásáról szólok, miniszteri utasitást emlitek; ő azt tartja, hogy ily fontos ügyben törvény pótlását miniszteri rendeletre bizni nem lehet, s e részben tökéletes igaza van. De én nem azt óhajtottam ez által kifejezni, hogy a törvény, a mennyire állitólag hiányos, a miniszter által pótoltassák; hanem hogy a miniszter a törvény végrehajtásánál, mint például az anyakönyvek vitelére és a pereknek a szent székektől leendő áttételére adjon utasitást. Ily rendelkezés egyébiránt nem is szokatlan: emlékezem, hogy a váltó és kereskedelmi törvény használata csak ugy léptethetett életbe, hogy az akkori kormány, a kanezellária a törvényszékeknek külön utasitást adott. A mi azon elleninditványt illeti, melyet t. barátom beadott, én azt azon oknál fogva nem fogadhatom el, mert ha csupán, mint ő kivánja, a vallás szabadsága mondatnék ki, a többi részlet pedig a miniszter ur által benyújtandó külön törvényjavaslatokra bízatnék : olyan bonyodalmak keletkeznének, melyekből kibontakozni bajos lenne. indokolni lógom ezen véleményemet. Ha például valaki hivatkozva a vallásszabadságot megállapító törvényre, mint tanú bíró elé rendeltetik és esküdni vonakodik, a bíró, meglehet hogy ezen törvény erejénél fogva, nem fogja őt kötelezni a szokott esküforma letételére; de meglehet, hogy ő ezen esküformához ragaszkodni fog: melyiknek lesz a kettő közt igazsága ? Mondhatnék több példát: jelesül kérdem, ha valaki az általa indítványozott átalános törvény erejénél fogva valamely létező keresztyén felekezetből kilép, azonban más felekezetbe belépni nem akar, fogja-e őt a bíró kényszerithetni a tavalyi törvénynél fogva, hogy valemely felekezethez csatlakozzék, vagy sem? A biró habozni fog, és azt gondolom, mindkettőnek igazsága lesz : igaza lesz annak, a ki más felekezetbe belépni nem akar, mert a vallás szabadságát kimondó törvény erejénél fogva, neki szabad nem csatlakozni más felekezethez ; a bírónak pedig azért, mert nem levén részletezve .ezen törvény, ő a múlt országgyűlés által hozott törvény folytán kívánhatja, hogy az illető valamely felekezethez csatlakozzék. Ezen oknál fogva tehát, t. ház ! nem tartom helyesnek azon indítványt, melyet tisztelt barátom az én indítványom ellen beadott. Átmegyek némely más ellenvetésekre

} melyeket más képviselő urak tenni méltóztattak. Papp Zsigmond képviselő ur jelesül attól függeszti fel a vallásszabadság törvény megalkotását, különösen az anyakönyvek vitelének szempontjából, hogy előbb a községek rendeztessenek. Ha arra kell várnunk, hogy a községek rendeztessenek, akkor, meglehet, valaki ismét más körülménytől fogja föltételezni ezen átalánosan sürgetősnek elismert törvény behozatalát. Én tehát ezen ellenvetést komolyan megállhatónak nem tartom. De nem lesz tán fölösleges, ha Papp képviselőtársamat egy másik tévedésére figyelmeztetem, melyet a polgári házasságra nézve itt előttünk feltárt. Ő t. i. azt gondolja, hogy a szent székek még Francziaországban is fenállanak, és hogy azon házasságok elválására nézve, melyek nem csak polgári közegek előtt köttettek, hanem egyházilag is megáldva vannak, szent-székek Ítélnek. Francziaországban szent-székek nincsenek, Francziaországban a biró csak a polgári házasságot tekinti érvényesnek. Annyi igaz, hogy a legtöbb házas fél a község házából a templomba szokott menni, és a maga frigyét ott megáldatja, és igen ritka azon eset, hogy a felek ezen egyházi megáldást ne kérnék. Különben figyelmeztetnem kell, hogy Francziaországban az elválasztás, melyről Papp Zsigmond képviselő ur szólt, nem is létezik; nem létezik pedig nem csak a katholikusokra nézve, de más felekezetekre nézve sem; ott ugyanis a protestánsok, de sőt az izraeliták sem válhatnak el, nem divortiálhatnak érvényesen, miután ott nem létezik más, mint az úgynevezett „ágy- és asztaltóli elválasztás", és a házasság megsemmisítése azon esetekben mondatik ki, midőn minden egyéb szerződés is érvénytelen, midőn tehát a házasság tulaj donkép már eredetileg nem létezett. Krajcsik János t. képviselőtársam oly ellenvetéseket tett az én törvényjavaslatom ellen, melyet aligha vártam, aligha remélhettem. Oa vallások közti egyenlőségen ütközik meg. Én szabadságot veszek magamnak a t. képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy a vallások, és jelesül maga a katholikus vallás is ott virágzik legjobban s ott van a legnagyobb hitbuzgóság, a hol épen a vallásszabadság uralkodik. Amerika polgárai akár protestánsok, akár katholikusok legyenek, hit, buzgóság által egyik ország polgárai által sem múlatnak felül, és ugyanezt tapasztaltam Francziaországban is, hol pedig, — mint bölcsen méltóztatnak tudni — a vallásszabadság egyátalában korlátolva nincs. A képviselő ur aggodalmai tehát e részben, szerintem, tökéletesen alaptalanok. De szükséges, hogy azon kicsinylő kifejezésre Is tegyek megjegyzést, mit bizonyos „nem tisztességes" vallásfelekezetekre nézve magának meg-