Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-63

160 63. országos Ölés november 3. 1869. azt mondani, hogy mi barbárok vagyunk, azért, mert nálunk meg van a botbüntetés; ott is meg van az. Ha pedig a polgári osztályt, nem katonai részét Angliának, tetszik venni, ott 3, 4 éve — nem tudom bizonyosan az évszámot — de azt tudom, hogy az utczai rablás egyik neme lábra kezdett kapni, az úgynevezett „garrotting," a fojtogatás: akkor hozta a parlament azon törvényt, melynek folytán azok, kik garrottingo­zás végett befogattak és elitéltettek, egy hét alatt egyszer vagy kétszer megkorbácsoltattak. Ez nem régi törvény, t. ház, ez uj törvény. Isten mentsen, hogy én gondolatban is ellene legyek ezen törvényjavaslatnak, akár annak, melyet t. barátom Irányi Dániel előterjesztett; csak az fáj, hogy mindegyre hallom itt is, ott is, hogy mi — én nem tudom, valami vad emberek vol­nánk. Irányi Dániel: Hol hallotta ? Csernátony Lajos : Sokszor hallottam emlegettetni a „foltot" is. A folt megvan, igaz ; de azon folt nem magyar folt, hanem európai folt, és az eltöröltetik előbb-utóbb mindenütt; tehát azt nem kell oda állítani ugy, mintha nekünk sajátságunk volna. Az nekünk nem sajátságunk. (Helyeslés.) En egyebet nem akartam a t. háznak mon­dani. (Élénk helyeslés jobb felől, zaj a szélső bal oldalon.) Irányi Dániel: A t. ház talán me g­engedi nekem, hogy Csernatony Lajos barátom vádjára pár szóval válaszoljak. (Fölkiáltások jobb­ról : Nem kell! A szélső bal oldalon: De hisz ez személyes kérdés!) 0 ámbár maga is foltnak nevezi a testi büntetést, és ámbár maga is megengedi, hogy, kivéve az angol hadsereget és tengerésze­tet, egyetlen egy müveit európai államban sem létezik többé, engem, ki magam is csak foltnak neveztem a törvényhozásban e testi büntetést, s a ki egy szóval sem mondottam, hogy a magyar nemzet barbár, mondom, engem, ki éjien az utolsó foltnak is eltörlésére való törekvés által azt aka­rom, hogy a magyar nemzet ott álljon, hol a többi civilizált európai nemzetek állanak, mondom, engem arról vádol, hogy én „barbár nemzetnek" nevezem a magyart: én e vádat visszautasítom. (Éljenzés a szélső bal oldalon.) Én, t. ház, azt hiszem, elegendően megfeleltem a vádra. Most nincs egyéb hátra, mint, hogy kijelent­sem azt, miszerint annyira szivemen fekszik ezen törvényjavaslatnak mielőbbi keresztülvitele, hogy én minden további vitának kerülésével hozzájá­rulok a törvényjavaslat részletes tárgyalásához. (Átálános helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak átalánosságban el­fogadni ? Horvát Boldizsár igazságügymi­niszter : Nekem még előbb nyilatkoznom kell, t. ház, mert a háznak mindkét oldaláról egy­hangú indítvány keletkezett arra nézve, hogy a törvényjavaslat második része a 8-ik §-tól kezdve elhagyassák. Én nem találom egészen indokoltnak, hogy ezen §§-ok kimaradjanak, melyek a becsületsér­tés és kisebb hatalmaskodás eseteire vonat­koznak. Ezen §§-ok kihagyatását ugyanis azzal mo­tiválják, hogy a bennök foglaltak oly kényes tárgyak, melyeket bővebben, részletesebben kell codificálni. Az igaz, t. ház, semmi esetre sincs a kérdés, ugy a mint előttünk áll, kielégitőleg megoldva, de ebből nem az következik, hogy bi­zonyos elveket a törvényhozás ki ne mondjon. Például a becsületsértésre nézve ki lehet mon­dani azt, hogy becsületsértés felett nem a pol­gári, hanem a bűnvádi biró fog ezentúl itálni, természetesen az eddigi törvények szerint, miután azok mindaddig fenállanak, mig be nem hozzuk az uj büntető törvénykönyvet. Ugyanezt mondja a törvényjavaslat a kisebb hatalmaskodásról is. Igaz, ez eddig jogi kérdés volt, de épen ab­ban találom a legnagyobb anomáliát. Mert ez által mintegy kimondjuk, hogy sajátunkat erő­szakkal visszafoglalni szabad; holott a helyes jogfogalom az, hogy ha a magamét nem tudom vissza kapni, azt erőszakkal vissza nem vehetem, hanem törvényes utón keresek orvoslást. De nem akarom, t. ház, hogy ebből hosz­szu discussió támadjon; akár ma essünk e kér­désen keresztül, akár néhány hónappal későbben, mindenesetre szabályozni fogjuk rövid idő múlva e kérdést. Hogy hosszú discussióra alkalmat ne nyújtsak, kijelentem, hogy e törvényjavaslat má­sodik részét, mely a kisebb hatalmaskodásra vo­natkozik, elhagyhatjuk s csupán az első hét sza­kaszra kívánom a tárgyalást kiterjesztetni. (He­lyeslés.) Elnök: Elfogadja a t. ház az igazságügy­miniszter ur által .... Tisza Kálmán: Engedelmet kérek, t. ház. Csak azt vagyok bátor megjegyezni: ha ugy méltóztatik a kérdést föltenni, hogy a tör­vényjavaslatot, ugy a mint van, elfogadja-e a ház a részletes vita alapjául? akkor én részemről hozzájárulok, de most előre a kérdésben levő sza­kaszokat elfogadni azért nem óhajtanám, mert akkor elesném attól, hogy a részletes vita al­kalmával az illető helyeken módositványt tehes­sek. Bátorkodom tehát kérni, hogy az egészre nézve történjék szavazás, és e szakaszok kiha­gyását a részletes tárgyalásnál eszközöljük. (He­lyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom