Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-35

92 35. országos ülés jnnius 24. 1869. lyet azon kérdésnél követett. Mindazok, kik az önkormányzat kérdésével foglalkoztak, kik mint aház másik oldalán ülő képviselő társaink a helyha­tósági szerkezet kifejlődését alaposan tanulmányoz­ták, tudják, hogy a jelenleg létező helyhatósági szerkezet nem a régi római municipiumok, nem is a középkori municipális szerkezet maradványa, hanem, hogy az egész selfgovernement elve, mint ez jelenleg alkalmaztatik, az egész most fenálló helyhatósági szervezet nem más, mint természetes kifejlődése azon szerkezetnek, melyek egyes pro­testáns egyházaknál, főkép Amerikában, az iskolára ós egyházra nézve fenállottak. Mindenütt, és ezt ki­vétel nélkül mondom, és nem hiszem, hogy va­laki megezáfoljon, mindenütt, hol az iskola és egyház az önkormányzat elvének alapján van szervezve, az önkormányzat még az absolutismus alatt is végre gyökereket vert; alkotmányos formák alatt pedig az önkormányzat, mindig el­terjed az államélet minden részében ott, hol ezen elvet a nevelés ós egjdiáz körében alkal­mazva találjuk. Az iskola, köznevelés és egy­házi szerkezetnek autonómiája mindenütt mege­lőzője az önkormányzat elvének, megelőzője pe­dig annyira, hogy e téren nincs kivétel, nem hoz­hatunk fel példát, hogy az egyház és iskola au­tonóm szervezete nem vonta volna maga után az autonómiát az államélet más köreiben is. Ha ez áll, akkor, t. képviselő társaink a ház másik oldalán be fogják vallani, hogy, ha a kor­mánynak csakugyan szándéka a merev eentrali­satió: legalább gondoskodott arról, hogy szándé­kai soha ne létesüljenek (Helyeslés) és ez talán t. képviselő társaimat a ház a másik oldalán nem fogja megnyugtatni, de megnyugtat engem, mert teljes meggyőződésem szerbit a kormányt a jövő nem egyesek gyanitásai szerint, hanem azok szerint fogja megítélni, miket e kormány valósággal tett. (Élénk tartós éljenzés a jobb oldalon.) Irányi Dániel: T. ház! (Zaj! Hall­juk! Halljuk!) Igen helyesen jegyezte meg az előttem szóló vallás- és közoktatási miniszter ur, miszerint az igazságszolgáltatás reformjának szükségére, sőt sürgősségére nézve köztünk, jobb és bal oldal közt, különbség nem létezik. Az el­térés csak a reform módjára, a megoldás miként­jére iá érül fel. Mig az igazságügyminiszter ur és azon képviselő urak a jobb oldalról, kik utána szólottak, az orvoslást a kormány kinevezésében keresik, barátaim és én a visszaélésektől meg­tisztított választásban találjuk fel azt. A visza­élésektől megtisztított választásban, mondom, és ez által kifejeztem azt, hogy én csak ugy isme­rem és csak ugy kárhoztatom a mostani biróvá­lasztási rendszert, mint önök uraim a túlsó olda­lon. (Helyeslés.) Mi a megye, mi a megyei bizottmány? Csekély különbséggel ugyan az, a mi 1848 előtt volt: a tekintetes karok és rendek gyűlése. (El­lenmondás jobbról. Halljuk! Halljuk!) Azon pol­gári elem, melyet az aristokrátia bevonni mél­tóztatott, sokkal csekélyebb számra nézve, sok­kal aránytalanabb befolyásra nézve, semhogy az anyatestületet módosítani, megváltoztatni ké­pes lett volna. (Igaz! jobbról.) A visszaélések, miket önök feltüntetnek: az aristokrátia bűnei. (Ugy van! bal felől.) E bűnöktől mi, a szabadelvű párt, megakar­juk tisztítani a megyét, és e mű, ugy hiszem, sikerülni fog, mert mi bízunk a népben, mi hi­szünk a népben. (Jobbról: Mi is!) En hiszem, hogy a nép azon hibákat, melyeket elkövet, jóvá tenni is képes, én hiszem, hogy a nép önmaga mentheti meg magát, én hisszem, hogy a nép, a nép által üdvözülhet! (Helyeslés hal felől.) En hiszek, uraim, a szabadságban, én hiszem, hogy a mely sebeket az ejt, a regeszerü lándzsa gya­nánt, maga meg is gyógyíthatja. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A megye, a választó testület, a melyre mi az első folyamodásu bíróságok választását bizni akarjuk, nem a mostani megyei bizottság: mert a mostani bizottság nepotismus, (Helyeslés) az az aristokrátia uralmának fészke. Ha önök nem hiszik, hogy e megyék rege­nerálhatok, ha önök azt gondolják, hogy a nép­képviseletre, a democraticus alapra fektetett me­gye sem lesz képes becsületes, tudományosan képzett, önálló, független bírákat választani, ak­kor, hogy következetesek legyenek, a közigazga­tási tisztviselők választását is ki kell a megj^e kezéből venniök. (Ugy van! bal felől.) En részemről, mint az imént volt szeren­csém kijelenteni, hiszem, hogy a megyék a de­mokrátia alapján újjá teremthetők, (Jobbról: Mi is hissszük!) és mert azt hiszem, nem kétkedem, hogy az első folyamodásu birák választását is az igy átalakított megyei bizottságoknál meghagyjam. Egyébiránt, ha szívesen megengedni méltóz­tatnak, ki fogom fejteni rövid szavakkal azon tervet, melyet én a bíróságok szervezésénél kö­vetni szeretnék. (Halljuk.) Előre bocsátom, hogy azon választó-testület, melyre az első folyamodásu birák választását bizni akarom, a népképviselet alapjára fekte­tendő megyei bizottság; ezen megyei bizottság választaná az első folyamodásu bírákat, válasz­taná csak a szakképzettséggel bíró egyének közöl, és választaná, miután ezen szakképzettséget egy állandó jogügyi bizottság megvizsgálta, megítélte volna, és választaná nem bárom évre, hanem éltök fogytáig. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Az által, uraim, hogy éltök fogytáiglan válasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom