Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-49

49. országos Dlés Julius 12. 1869. 543 kély tehetségem szerint a t. házat a fenforgó viszonyokkal némileg megismertetni. Igyekeztem indokolni: miért nem ismerhetem el ezen rendeletet a törvénynyel szemben igazoltnak, és miért nem lehetek a t. belügyminiszter urnák interpellatiómra adott felelete által semmi esetre megnyugtatva? Befejezem előadásomat és csak azt teszem még hozzá, hogy azt hiszem, nem emelek túlságos igényeket, ha azon óhajtásomat fejezem ki: hogy a Királyföld ezentúl ne ideiglenes rendeletekkel, rendkívüli felhatalmazásokkal kormányoztassák, hanem végre valahára a törvény uralma alá helyeztessék, (Helyeslés.) és addig is a létező törvények, melyeknek a Királyföld lakói mindig pontosan engedelmeskedtek, részükre is kellő érvényben tartassanak. Most az ülésszak végén inditványnyal fellépni nem kívánok; de bátor vagyok a t. belügyminiszter urat teljes tisztelettel felszólítani : méltóztassék a törvény igényeinek, bár utólagosan is, eleget tenni, és ezen intézkedés hiányait, a mennyiben ez még lehetséges, javítani. Zeyk Károly államtitkár: Miután a belügyminiszter ur csak most jött a terembe, minthogy Kapp képviselő ur egész előadását nem hallotta, felhatalmazása nyomán válaszolok néhány szót Szebenszék érdemes követének. (Halljuk!) Maga a tisztelt képviselő ur felolvasta az 1868-iki XLIII-dik törvény 10-ik szakaszát, melyből kitetszik, hogy a belügyminiszter az országgyűlés által oda utasíttatott, hogy az illetők kihalgatásával a királyföldi törvényhatóságok és szász egyetem szervezésére nézve törvényjavaslatot terjeszszen az országgyűlés elé, addig pedig ideiglen intézkedjék; a miből kitetszik, hogy a belügyminiszter törvényes jogával élt, sőt kötelezve volt reá, hogy ezen szabályrendeletet kiadja. (Helyeslés.) Arra, hogy másokat kihallgasson, a törvény által kötelezve nem volt, élt azonban többek tanácsával és a szász nemzeti egyetemnek két rendbeli tervezete volt előtte, s ezek alapján adta ki a kérdéses szabályrendeletet. Nincs most ideje vitatkozni arról : helyesek-e az ezen két országgyűlés felhatalmazása nyomán kiadott rendeletben foglalt nézetek ? én azoknak tartom őket; az pedig kétséget nem szenved, hogy behozataluk szükséges volt, hogy valahára háttérbe szoríttatván a bureaukratia, mely hazánkban sehol akkora mértékben nem létezik, mint a Királyföldön, a törvény elkészítése végetti kihallgatásakor az illetőknek, a nép valódi akaratát lehessen tudni. Binder Mihály: Nálunk nincs bureaukratia ! Zeyk Károly államtitkár: Annak bizonyságára, mekkora mértékben van, csak azt hozom fel, hogy : 1-ször a képviselő testületek magok egészítik ki magokat; 2-szor hogy tanácsosainak is a képviselő testület tagjai; és 3-szor a főbb hivatalnokok, milyenek: polgármester, királybíró, föbiró. esak a tanácsosok közöl tűzethetnek ki, és választathatnak. Minden további fejtegetés nélkül ezekből kitetszik, mily mértékben létezik a némely királyföldi képviselők által tagadásba vett bureaukratia nálok. (Ugy van ! Napirendre!) Elnök: A múlt alkalommal méltóztatott a t. ház a miniszter ur feleletét tudomásul venni; miután pedig a képviselő ur jelenleg indítványt nem akar tenni, nem marad egyéb hátra, mint az, hogy a napirendre térjünk át. (Helyes!) Gorove István közgazdasági miniszter : 0 császári s apostoli kir. fölsége az országgyűlés által elfogadott népszámlálási törvényt legmagasabb szentesítésével ellátván, van szerencsém azt a t. háznak kihirdetés végett átnyújtani. Széll Kálmán jegyző (/elolvassa.) Elnök: A képviselőház ezen szentesítést hódoló tisztelettel veszi és kihiidetés végett a mélt. főrendekhez átküldi. Jüaisz Szilárd : T. ház ! A folyó évi Julius 7-én tartott országos ülésben Simonyi Ernő t. képviselő ur a bírói kinevezés elleu előadott véleményét azon állítással is jónak látta támogatni, hogy az újonnan kinevezett birák közt olyan egyének vannak, kiknek egyike 4000 írttal megvesztegethetett; ennek megnevezése iránt pedig Almássy Sándor képviselő úrra hivatkozott. Ez monclatottki a teremben, az ország színe előtt, ésmonda tott akkor, midőn épen a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folyama alatt a birói függetlenség, a bíróságok és a törvény iránti tisztelet oly g^yakran emlegettetett. Én, t. ház! azt hiszem, hogy, miután ez a nyilvánosság elé hozatott, azon rósz hatás, melyet a bíróságok tekintélyére gyakorol, szintén csak nyilvánosság utján hozható helyre és orvosolható : (Ugy van!) mert vagy alapos azon vád, és akkor azon birói testületnek, melynek az illető tagja, minden lehető szennyfolttól megtisztittatása megkívánja, hogy azon egyén a törvényes formák mellett annak kebeléből eltávolittassék; vagy alaptalan a vád, és akkor megint azon egyénnek mélyen sértett becsülete s a bíróság tekintélye megkívánja, hogy neki elégtétel adassék. (Helyeslés jobbról) Miután t. Almásy képviselő urat fölszóli-