Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-49

540 49. országos írlés július 12. 1869. honvédtisztjeinknek a belépést az 1868. XL. és XL1. t. ez. folytán felállított honvédség tisztikarába teljesen lehetetlenné teszi, és szándékozik-e a honvéd tiszteknek egyenruháikra, miként ez az 1866-iki önkéntes tisztek javára is történt, levonás nélküli, vagy levonássali előleget utalványozni 1" Beadom ezen interpellatiómat felolvasás végett ; csupán csak azt vagyok bátor még megjegyezni, hogy én ezen nyomasztólag drága egyenruhában, a nélkül, hogy magát a magyar kormányt megróni, vagy vádolni akarnám, egy veszedelmes elvet, vagy tán elvtelenséget látok, mely meglehetős negédséggel paezkázik a népek közgazdasági, közmivelődési érdekeivel, és azért nagyon óhajtanék e tekintetben az ország megnyugtatására kielégítő választ kapni. Mihályi Péter jegyző (olvassa Schvarcz Gyula mterpellaiz'ójdt.) Elnök; A honvédelmi miniszter úrral fog közöltetni. Kapp Gusztáv : T. képviselőház! Midőn június 11 -én bátor valék a belügyminiszter úrhoz interpellatiót intézni a t. belügyminiszter ur jun. 15-én ezen interpellatiómra válaszolt, ezen válasz feletti tárgyalást későbbi ülésre halasztani méltóztatott. Miután most már az ülésszak végén vagyunk, bátor vagyok ma ezen válasz felett nyilatkozni. (Halljuk!) A fenforgó tárgy, véleményem szerint, nem csak a Királyföldet érinti, hanem ugy hiszem, átalános fontossággal bír, és igy a t. ház figyelmét némileg kiérdemli. Hivatkozva az ] 848-iki XLY1. t. czikk 10. §-ára, a t. belügyminiszter folyó évi márczius 28-án méltóztatott egy rendeletet kibocsátani, mely a Királyföld belszervezetét ideiglenesen szabályozza, és igy ezt, principialis kérdés Jevén, ott első sorba helyezte, és a legsürgősebb teendők közé sorozta. A hivatkozott törvén)' szövege a következő : ,A király földi székek, vidékek és városok beikormányzati jogainak biztosítása, a képviseletek szervezése, és a szász nemzeti egyetem jogkörének megállapítása tekintetéből megbizatik a minisztérium, hogy az illetők meghallgatásával az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszszen," stb. E miniszteri rendelet, ugy látszik, e törvénynek felhatalmazása alapján adatott ki. Én, megvallom, igen rendkívüli eljárásnak tartom a törvényhozás teendőit, bár ideiglenesen, a kormányra átruházni. De miután a törvény ezen fölhatalmazást mégis megadta; a ^örvény szentsége kényszerit engem azon álláspontra, melyet a t. miniszter ur elfoglalt; de engem a törvény szövege egészen más eredményre vezet. Én átalában a.zt tartom, hogy az ily rendkívüli felhatalmazásnál mindig szorosan kell interpretálni a törvényt, és hogy annak értelmét, horderejét bővíteni nem szabad; igen természetesnek tartom tehát, hogy e rendkívüli felhatalmazás ideiglenes, valamint az a törvény értelmében más nem is lehet. A törvény kimondja : „A minisztérium felhatalmaztatik, a Királyföld szervezetét illetőleg, a kifejezett vezérelvek szellemében ideiglenesen intézkedni. Melyek ezen vezérelvek? Az első §. bekezdése ezt világosan kimondja : a Királyföldet illető intézkedésekre nézve szükséges, az illetők kihallgatása, a törvényeken, szerződéseken alapuló jogaiknak kellő tekintetbe-vétele, s lakóinak jogegyenlősége, a mi nélkül az országgyűlés sem fog eljárni. Ezen törvény alapján, azt hiszem, kétséget nem szenved, hogy a t. miniszternek kötelessége vala ezen eljárásnál a Királyföldnek törvényen és szerződéseken alapuló jogait kellő tekintetbe venni, s ezen rendeletnek kibocsátása előtt az illetőket kihallgatni; de sem ez, sem az meg nem. történt. A t. miniszter urnák azon állitását, hogy a törvény ezen ideiglenes szabályzat készítésével a minisztert az illetők kihallgatására nem utasítja, ezen törvény szövege mellett alaposnak el nem ismerhetem, sőt épen tévesnek tartom. De a minisztérium azt mondja, hogy már tájékozást szerzett magának, és a szász földön lakók véleményét kikérdezte. Nagyon sajnálom, hogy a t. miniszter ur nem méltóztatott azt is megmondani, hogy mi módón történt ez? kik valának azon egyének a szászföldi lakók közöl, s kik nevében nyilatkoztak? Hogy a t. minisztérium e rendelet kibocsátása előtt egyetlen egy királyföldi képviselő-testületnek alkalmat nem nyújtott nyilatkozatra, azt tudom, és hogy a törvény az „illetők" kifejezéssel mást érthetett volna, mint a királyföldi képviselő-testületet: ezt én, részemről föl nem foghatom. Ámde azt, hogy a képviselő-testület nem a közvéleményt tolmácsolja, átalában és épen a kormány részéről kimondva, igen veszélyes elvnek tartom. Mindezek után, azt hiszem: kétséget nem szenved, hogy a törvény ezen értelemben az illetők kihallgatását parancsolja, és a t. minisztériumnak eljárása a törvény értelmében történt kihallgatásnak nem tekinthető; hogy tehát ezen miniszteri rendelet keletkezési módjára nézve a törvénynek nem felel meg. De talán a t. minisztériumnak nem volt módja máskép, czélszerüen intézkedni, és ily intézkedésre talán roppant szükségök volt ? (Halljuk!) Nem tudom, mi akadályozhatta volna a t. minisztériumot ugyanezen felhatalmazás alapján a szász egyetemnek a múlt év végén felterjesztetett javaslatát, bár csak, mint ideiglenes intéz-