Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-48

48. országos ülés Julius 10. 1869. 533 vetés, melyet részemről olyannak tekintenék, hogy az szükségessé tenné részemről a választ. A legerősebb dolgot mondta Zsedényi Ede képviselőtársam, ki meg sem elégedett azzal, hogy egyszer mondja, hanem valósággal ráduplázott, t. i. azt mondta, ő nem tartja a bal oldal tagjait a 48. barátainak, hanem magát vallja annak és ezen törvényből bizonyítja be, hogy a legnagyobb szabadság, melyet Magyarország polgárainak adott, abban áll, hogy elrendeltetik, miszerint a választási szabadság ellenőrzendő a kormány által. Én nem tudom, feledékenység vagy ügyesség, volt-e ez részéről? O ugyanis a törvénynek nem azon szakaszára hivatkozik, mely szakasz mindenkinek megmagyarázza azt, hogy ezen törvénynek végrehajtását kire bizta a törvényhozás, hanem mindjárt a 46. §-ra utal és erősen állitja, hogy főrendelkező a választási ügyekben a kormány. Nem tudom, szándékosan tette-e ezt, vagy pedig Zsedényi t. barátunknak a 48-dik törvényeket tartalmazó gyűjteménye hiányos? Ennélfogva tudván azt, mennyire hajlandó magát capacitálni: én is felolvasom neki e törvényt; csakhogy én megkezdem már a 7-dik szakasznál. A 7. §-nak b) pontja ezt mondja : „A jelen törvény rendeleteinek végrehajtására, átalában a választási ügyek minden ágazataiban való kezelésére, vezérletére, egyik alispánnak elnöklete alatt, több tagokból álló. és a belügyek miniszterével közvetlen érintkezésbe lépendő központi választmány választatik." A 46. §. azt mondja: „A jelen törvény reudeleteinek az illetők általi teljesítésére a miniszter felügyel." Kérdem tehát: kire bizta a törvény a teljesítést? A minisztériumot illeti-e a végrehaj'tása a törvénynek, vagy pedig a bizottmányt? Mindenesetre a bizottmányt. Ezt lehet ugyan tagadni, hanem ez a tagadás mitsem bizonyít. Kérdésen kivül, mint mindenki, ugy elkövethet hibát a központi váválasztmány, és elkövetheti ő a hibát ugy az összeírásnál, mint a választásnál. Erre nézve mindjárt a következő czikk 47-dik § a azt mondja: „Azon választások iránt, a melyeknek törvényességé bármely tekintetből kérdésbe vétetnék, a képviselő-tábla intézkedik." Mi következik abból? Nem egyéb, mint az, hogy a képviselőház önmagának tartotta fen azon jogot, hogy azon esetre, ha a központi bizottmány által valami hiba követtetik el, és átalában, hogy minden, a választásnál körül elkövetett hiba fölött bíráskodik^ maga ház, de nem a kormány. Én nem ismerek egyetlen egy alkotmányos országot, a hol azt merték volna kimondani a választási szabadság ótalmazására, a mit t. barátom kijelentett, azt t. i., hogy a kormánynak nem csak arra van felügyeleti joga, hogy a törvény az illetők által végrehajtassák, hanem arra is, hogy a választási qualificatiónak megbirálásába is bocsátkozzék. Nem tudom, miután ő csak egyetlen egy szakaszt olvasott fel, én pedig minden ide vonatkozó szakaszt felolvastam, sikerült-e capacitálnom őt, vagy nem? Ivánka Zsigmond: Senkit sem sikerült capacitálnia! Nyáry Pál: De azt mondhatom magamról, hogy midőn t. barátom azt állitja, hogy ő olyan „nagyon szereti" azt a 48-at ; nekem az jut eszembe, hogy a legnagyobb szerencse én reám nézve az, miszerint én nem vagyok az a 48-ki törvény, mert ilyen szeretetet valósággal el kellene magamtól utasítanom, (Derültség) és tiltakoznom kellene ellene. (Derültség.) Nem akarok sokat mondani arra, mit igen t. képviselőtársunk Hoffmann Pál mondott, t. i. a felügyeleti jogra nézve. O olyan theoriát állított fel, mely tán még Magyarországon eddig, ámbár igen furcsa kiadású jogi tankönyvek jelentek meg, de az még egy kiadásban sem fordult elő, t. i. hogy a ki felügyel, egyszersmind lényegesen beavatkozhatik azon ügybe, melyre nézve neki a törvény a felügyeleti jogot adja. Legalább eddig nem azt értettük a felügyeleti jog alatt: mert a supremum jus inspectionis abban áll, hogy miután jól rendezett államban minden törvény végrehajtására megvan a saját orgánuma, azon legfelsőbb felügyeletnek legfeljebb azon és közvetlen befolyása lehet, hogy az kijelöli: vajon a kérdéses tárgyak az illető orgánumhoz tartozzanak-e vagy sem? Valóban ki kell még jelentenem bámulatomat a belügyminiszter ur irányában : mert a pestmegyei bizottmány irányában tökéletesen ugyanezen szellemben járt el. Furcsa, hogy nem mondják, mi lehetett ennek az oka? de én azt hiszem, oka volt Pest vármegyét respectálni. (Derültség jobbról: Bespectálta Nyáry Pált!) Ezen kérdések fölött — a melyekről már sokat hallottunk — egymást fölvilágosítani akarván, megjegyzem, hogy egy rendelet érkezett Pest vármegyéhez, mely rendeletnek egyes pontjaira a központi bizottmány felelt. A kormány ugyanis ezzel végzi be rendeletét : (Halljuk!) „A központi választmánynak kötelessége leend a felszólamlók folyamodásait megvizsgálni, és a törvény értelmében felettök határozni'*' — ismétlem : „a törvény értelmében felettök határozni." (Felszólalás jobbról: Hallottuk!) ,,A központi választmányra háramolván tehát a felelősség, ha a választók összeírásánál elkövetett, és a felszólamlás alkalmával helyre nem hozott hibák miatt, egyik vagy másik választás a képviselőház által meg fog semmisittetni." (Felkiáltások a jobb oldalon : Igen bölcsen!) Á t. minisztérium helyesen