Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-48

526 48. országos ütés Julius 10. 1863. tiója volt azon elvnek, hogy egy megye nem subordinált, hanem coordinált a minisztériummal. (Helyeslés jobb felől.) Vukovics Sebő: A belügyi államtitkár azt emelte ki különösen inditó okul arra nézve, hogy a minisztériumnak okvetlenül be kellett avatkozni a külöuböző törvényhatóságok által a választásokra nézve tett intézkedésekbe, mert különben megtörténhetik, hogy egyik megyében igy, másikban ugy foganatosíttatnak mindazon szabályok, melyek a választásokra nézve fenálla­nak. Véleményem szerint az igen érdemes sta­tustitkár épen az ellen panaszkodik, a mi lényege a mi alkotmányunknak: mert én azt hiszem, hogy épen a változatosság, mely a törvény hatá­rán belül létezhetik az egyik és másik törvény­hatóság határozata között, megegyeztethető a mi alkotmányunk szellemével s különösen nem ellenkezik azon joggal, melyet önkormányzati jognak szoktunk nevezni. 0 méltóztatott egy al­földi vármegyei esetre 1848-ban hivatkozni, melyre történetesen nekem is befolyásom volt. (Nagy zaj. Szónok nem hallható!) Elnök: Engedje meg a t. ház, hogy a háznagyot hivatalosan felszólítsam, hogy a tor­náczon csendet csináljon. (Helyeslés.) Vukovics Sebő: Krassó vármegyében van az úgynevezett oraviczai bánya, melynek sok tisztviselője volt; és örömmel nyilvánítha­tom, hogy ezek azon időben egytől egyig a leg­hazafiasabban viselték magokat. Nem arról volt szó azon időben, hogy lakosoknak tekintessenek-e ezek vagy nem? mert arról kétség nem volt, mert nem csak lakosoknak, de hazafiaknak is tekintettek; hanem szó volt arról, hogy fizetésük jövedelemnek tekintessék-e vagy nem? Es ezen kérdés, véleményem szerint, igen alkotmányosan döntetett el azon időben, Szemére Bertalan bol­dogult barátom által, igennel. Ok tehát szavaz­tak is azon vármegyében. Épen azért mondot­tam, hogy bizonyos latitudot alkotmányos elveink szerint okvetlenül kell az egyes törvényhatósá­gok közt engedni; de a lényeg véleményem sze­rint az, hogy a kormány mely tekintetben gya­korolhat felügyeletet a választásoknál. E fel­ügyelet azonban alkotmányunk szelleme szerint egyébre nem terjedhet, mint, hogy minden vár­megye tartozzék alakítani közp. bizottságot, tar­tozzék kitűzni határidőt előbb az összeírásra az­után a választásra, tartozzék kiküldeni előbb az összeírás, később a választás vezetésére bizottsá­got ; szóval ezen formális eljárásra kell hogy terjedjen a kormány, illetőleg a belügyminiszter felügyeleti hatalma. De mihelyt annyira terjed, hogy egyetlen egy embertől elvonja a voxot, kit a megye központi bizottsága szavazat képesnek elismert: akkor, véleményem szerint, az alkot­mány határain túl lépett: (Helyeslés bal felől) mert én azon véleményben vagyok, hogy, ha va­lamely félnek szavazati jogát a központi bizott­ság megállapította, azt a kormány nem döntheti még, az ellen egyedüli orvoslást az igazoló bíró­ság eljárása nyújthat. Különben, megvallom igen elszomorított azon sok szemrehányás, melyet mi a túlsó oldalról kénytelenek voltunk több izben hallani, hogy nem vagyunk a reform és a valóban liberális észnek barátai. De igen különösnek tartom, hogy ma azon oldalról, mely a demokratiát sok­szor szokta pengetni — én ugyan magam ré­széről ezt soha jelszóul nem választottam, az én jelszavam „Magyarország ós a szabadság" (He­lyeslés) ebben, azt hiszem, ki van fejezve mind az, mit akár a nemzet akár a demokratia javára kívánni kell — azért támadtatott meg Pest me­gye, mert talán liberális szellemben értette a tör­vény rendeletét és az inasokat is segédeknek vette. (Derültség. Valaki jobbról: "Álért szükség volt azokra! Zaj. Halljuk!) Ez által én nem te­kintem a törvényt megsértettnek; de bármily észrevételt lehessen tenni e tárgyban, én a kor­mánynak, melytől a legteljesebb részrehajiatlan­ságot követelem a választásokra nézve, mely részrehajlatlanság nélkül meg lehet, hogy legális­nak, de genuinusnak soha sem ismerhetném el a választást, legkevésbé sem ismerhetem el azon jogát, hogy egy megszorító értelmű rendelettel korlátozza a központi bizottság eljárását. Azért pártolom Nyáry Pál érdemes barátom indítványát. (Helyeslés balról.) Zichy Nándor gr.: T. ház! Ha vala­melyikünk véletlenül távol lévén, most e te­rembe lépne, ugy hiszem, kellemesen érezné ma­gát meglepetve, mert azt kellene gondolnia, hogy vagy igen soká aludt, vagy igen sok idő pergett le egyszerre és a ház roppant sokat végzett: mert vagy azt kellene hinnie, hogy va­lamely verificationalis kérdés forog szőnyegen, vagy azt, hogy azon várva várt és óhajtott pilla­nat érkezett meg, melyben a legkegyelmesebb bír. trónbeszédben kilátásba tett választási tör­vény reformja felett ^folynak a tanácskozások ; különben nem tudná megérteni, hogy tévedhet a ház, melynek ideje ugy is a közügyek elinté­zése által nagy mérvben és komoly irányban van igénybe véve, azon térre, miszerint egyik vagy másik választás körül elkövetett hibák vagy hibázható eljárás felett barátságos tárgya­lásokba ereszkedjék, melyeknek eredményét én legalább előre kiszámítani nem tudom, és me­lyeknek gyakorlati érvénye, szerintem, nem lehet. Mi jelenleg az előttünk fekvő kérdés? Az hogy számos aláírással ellátott petitio igazít­tassák el a törvénynek ide alkalmazható világos

Next

/
Oldalképek
Tartalom