Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-47

490 47. országos ülés Julius 9. 1869. ban, kénytelen vagyok kétségbe vonni. Mert az első rész szól a jövőre, fenállván azon elv, mely a jövőben lesz követendő; a másik pedig a múltra vonatkozik, vonatkozólag azon sok rendeletre, melyeket a múltból átvettünk, ámbár az nem törvényesen keletkezett. Ezen rendeletek hatályát megszüntetni annyit tenne, mint az igazságszolgáltatást és a közigazgatást teljesen felakadásnak tenni ki. Az utolsó alinea tehát csak a múltra vonatkozván, én a jövőre nézve elfogadom azon elveket, melyeket indítványozni méltóztatott. ('Szavazzunk!) Ghyczy Kálmán : Az igazságügyminiszter azt állította, hogy ha nem jön bele a törvénybe azon utolsó bekezdés, mely módositványában foglaltatik, a bíróságok fen lesznek akadva az itélethozásban, és első felszólalásában ezt indokolta azzal, hogy van több olyan rendelet — mint pl. az ősiségi nyílt parancs, az örökösödési rend, a telekkönyvi rendelet — a melyek nem alapulnak az országgyűlés által kiadott felhatalmazáson; tehát ha ugy maradna a szöveg, a mint a központi bizottság azt előterjesztette, ezen rendelet szerint a birák nem itélhetnének. En ezen felfogást részemről nem osztom: mert az országbírói értekezlet ezeket a rendeleteket mind magába fölvette, s az országbírói értekezlet az országgyűlés által, habár csak ideiglenes kisegítőként, de elfogadtatván, ezen rendeletek már a törvényhozás meghatalmazásán alapszanak, és ennélfogva a birák által foganatosítandók lesznek minden egyes esetben, akkor is, ha a szöveg ugy marad, mint a központi bizottság azt megállapította. En részemről leginkább az utolsó bekezdése ellen az igazságügyminiszteri módositványnak akarok fölszólalni. Nem akarom ismételni, a mit Tisza Kálmán barátom mondott; de meg kell jegyeznem, hogy ezen utolsó bekezdés, melyet most először terjesztett elénk igazságügyminiszter ur, ellenkezik saját törvényjavaslatával, melyet a t. ház elé eredetileg beterjesztett : mert ezen törvényjavaslatban a 18-dik §. igy hangzik : „A biró a törvények, a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek, s a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és ítélni." Ebben a szövegezésben egyátalában nincs kimondva az, hogy minden rendelet, mely eddig kiadatott, továbbá is érvényben tartandó a birák által; hanem mondatik csak az, hogy a törvény alapján kelt rendeletek érvényesitendők. Ez vagy azt jelenti, hogy a bíráknak joguk van a rendeleteknek törvényességéről, vagyis törvényes alapon lett keletkezésükről Ítélni; vagy pedig oly értelmet foglal magában, a melyet igazságügyminiszter ur vagy kimondani, vagy észrevétetni nem akart; mert ha igazán figyelembe veszszük ezen szöveg értelmét, ebben már ki van mondva, hogy oly rendeletek, a melyek nem a törvény alapján adattak ki, a bíráknak zsinórmértékül nem szolgálhatnak. Ennélfogva, és mivel maga igazságügyminiszter ur sem tartotta szükségesnek oly széles értelmet adni a rendeletek érvényességének, mint most, nézetem szerint, valóban megdöbbentőleg adott, részemről szintén kérem, méltóztassanak elfogadni azon módosítást, melyet Simonyi barátom beterjesztett. Mert akármit mondjunk, annyi igaz, hogy híjába mondatik ki a második bekezdésében az igazságügyminiszter módositványának, hogy a biró Ítélhet a rendeletek törvényessége felől, ha másrészről kimondja annak utolsó bekezdésében, hogy minden eddig kiadott rendelet törvényes, annyival inkább, mivel utolsó felszólalásában igazságügyminiszter ur nézetét másképen, bővebben értelmezte, mert e szerint a bírónak nem azon jogot tulajdonítja a 2-dik bekezdésben, hogy ő ítéljen törvényessége felett a rendeletnek, hanem csak azon jogot, hogy a rendeletet értelmezhesse egyes concret esetben, ez pedig egészen más, s egyátalában nem felel meg azon nézetnek, melyet Simonyi barátom előterjesztett ; azért én is kérem Simonyi barátom indítványát elfogadtatni. (Elfogadjuk! balról.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: Ezen §. 3-ik bekezdése, melyet most volt szerencsém előterjeszteni, nem ellenkezik a 18. §. azon szövegezésével, melyet én terjesztettem elő: mert igen nagy különbség van a ministerium és a központi bizottság szövegezése közt. Az enyémben ezen kifejezés van: „a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek s a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni" ; tehát a törvény alapján keletkezett rendeletekről szól. A biró e szerint csak azt vizsgálja, hogy valamely rendelet nem ellenkezik-e a törvénynyel s akkor az ősiségi nyílt parancs az örökösödési rend érvényessége jövőre is biztosítva van: mert az „országbírói értekezlet" éjjen azzal motiválta * azon rendeletek elfogadását, hogy azok hazánk törvényeinek szellemében adattak ki. Azonban a központi bizottság szövegezésében nem az van: „a törvények alapján keletkezett," hanem: „az országgyűlés által adott felhatalmazás alapján kiadott rendeletek"; miután pedig van sok oly rendelet, melyre nézve nem létezik országgyűlési felhatalmazás: méltán félhetek, mint az igazság ügyének felelős őre, hogy az igazság ügye rendes menetében fenakad. Ha méltóztatnak elfogadni azon formulázást, melyet a minisztérium eredetileg tett le a ház asztalára, és mely igy szól: „a tőrvény alapján keletkezett rendeletek", akkor a 3-ik aleniától szívesen elállók (Helyeslés balról) és visszavonom