Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-47
47. országos Ülés Julius 9. 18C9. ÍS5 hasonló fontos teendőről. T. ház! Én azt hiszem, a t. igazságügyminiszter ur is azon nézetben van, hogy azokra nézve, a miket itt csak főbb vonásaiban jeleztem, a törvényhozás intézkedése szükséges. Semmi sem paralisálja ugy a birói hatalmat és függetlenséget, mint az, ha csak bizonyos részben függ a törvénytől s igen nagy részben rendeletek állanak fölötte. Nem vonom kétségbe, hogy a t. igazságügyminiszter ur nem fogna oly ügyrendszert szerkeszteni, mely ellenkeznék a törvényhozás azon inteatiójával, hogy a birói hatalom függetlensége ne csorbittassék. De jöhet oly következő minisztérium a mely kívánni fogja, hogy egy ilyen ügyrendtartás hozassák létre és akkor független bírák helyett egy szolga-sereg fogna előállani. A kinevezett birák, miután a miniszter kegyétől és jóakaratától várjuk előléptetésőket, fájdalom, ezt a tapasztalat igazolta, igen sokszor nagyobb figyelmet fordítanak a miniszteri rendeletek megtartására mint magának a törvény reudeleteinek megőrzésére. Én azt óhajtom, t. ház, hogy a bíró mindig és minden körülmény között csak a törvénytől, nem pedig a rendeletektől függjön; azért óhajtom, hogy egy nem a törvényhozás útján létesítendő ügyrendtartás életbeléptetésére ne adassék ezen szakasz által alkalom, mert én ezt alkotmányellenes intézkedésnek tekinteném. Még csak egyet vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani, annak igazolására, hogy az ügyrendtartás fölött a törvénynek kell intézkedni, azt tudniillik, hogy még az absolut hatalom is érzé annak szükségét, hogy ezen tárgyban törvény által kell intézkedni, s ezért például az 1853-iki ügyrendtartást is törvénynek nevezte, csakhogy akkor a törvények és rendeletek közt nem volt más különbség, mint az, hogy a törvényt ő felsége a császár is aláirta, de minden esetre tudták az absolut hatalom kezelői, hogy ez iránt törvény által kell intézkedni. Minthogy ez az igen tisztelt igazságügyminiszter által fejtegetett elvekkel is megegyezik, kérem e módositványomnak illetőleg az általom ajánlatt toldalék elfogadását. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter : T. ház! Félreértésből eredt ezen módositvány, mely ellen elvileg semmi kifogásom sincs. De bátor vagyok figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy azon birói ügyrendtartás kibocsátására, mely eddig életben van, Julius 1-től kezdve az országgyűlés hatalmazott fel. Ha a törvényhozás ez ügyet kezébe veszi s a birói ügyrendtartást törvény által fogja meghatározni, ez által csak le fog engem kötelezni: mert leveszi a felelősséget ez által vállaimról. Azonban a törvényhozás fontosabb dolgokkal levén elfoglalva, a felhatalmazást rám ruházta, és ennek tettem eleget, midőn a birói ügyrendtartást kibocsátottam. Egyébiránt, noha fontos ügyek fordulnak elő e birói ügyrendtartásban, mindamellett azt hiszem, hogy ez a törvényhozás jelentéktelenebb teendője közé tartozik, mert például: hogyan kell rubrikáim az iktató könyvet, a posta könyvet ? mi feladata a kiadónak, az igtatónak? mi a kötelessége a referensnek ? mely tárgyak jönnek teljes tanácsba, és melyek nem? melyek intéztetnek in currenti a nélkül, hogy a tanácsba hozatnának be ? ez csakugyan nem oly nagyon fontos, többnyire csak is ily kérdések foglalhatnak az általam kibocsátott ügyrendtartásban, és ezt teljes készséggel akár mikor is leteszem a törvényhozás asztalára és örülni fogok, ha azt netán hibáiból ki fogják javítani. Ezt egyébiránt csak annak felvilágosítására hoztam fel, hogy nem éltem vissza hatáskörömmel, hanem felhatalmazás alapján bocsátottam ki a birói ügyrendtartást, melyet mindenkor kész vagyok kívánatra a t. ház asztalára letenni. De ha beleteszszük ezt a módositványt, akkor nagy zavarban fogok lenni én, valamint a bíróságok is: ezek azt fogják mondani, hogy törvény által kívánja a törvényhozás az ügyrendet szabályozni, s nem fogják tudni, hogy mihez tartsák magokat. Felkérem tehát az indítványozó képviselő urat, nyilatkoztassa ki: vajon ragaszkodik-e módositványához vagy nem 1 Ha ragaszkodik, kénytelen lennék a jelenleg érvényben levő általam kibocsátott ügyrendtartást a tisztelt ház elé terjeszteni. Szabó Miklós: T. ház! Én részemről a módositványt mindenesetre fölöslegesnek tartom. Ha a törvényhozás kívánja, hogy az ügyrendtartás előterjesztessék, az mindig hatalmában áll. Ezen §-ban ez van mondva: hogy az ügyviteli szabályok, a most fenálló ügyviteli szabályok, ha a törvényhozás behozza a birói szóbeliséget, nyilvánosságot és közvetlenséget és ennek következtében uj perrendtartást: ismét a perrendtartás fogja meghatározni, hogy az ügyviteli szabályokat maga a ház fogja-e elkészíteni, vagy pedig megint a miniszterre bízza ; következőképen, miután a törvényhozásnak mindig hatalmában áll intézkedni, hogy az ügyrendtartást törvényhozás utján szervezze, ezen helyen a módositvány beékelését egyátalában feleslegesnek tartom. Várady Gábor: T. ház! Nincs ugyan jogom kétszer szólani, hanem ha méltóztatnak megengedni, bátor leszek nyilatkozni, mert épen hozzám volt intézve, az igazságügyminiszter ur egy pár észrevétele. A t. igazságügyminiszter ur nyilatkozatára nézve, hogy mit ért szorosan véve
