Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-47

47. orszácos ülés Julius S. 1S69. 479 múlt évi törvénykezési rendtartás mit értett a 242-ik §-ban, melyben azt mondja, hogy „felek, kik az eskütételtől saját hitelveik szerint törvényesen felmentvék, ünnepélyes bizonylást tartoznak eskü gyanánt tenni" : külföldieket-e, akiknél vallásszabadság van, vagy azt, hogy ez nálunk is behozatik ? Ha a vallásszabadságot kimondjuk, fognak létezni oly felekezetek is, melyek vallása ez esküformát, ós az eskü letételét nem engedi; ezekről szintén szeretnék e szakaszban említést fenni, melynek czélja volna, hogy azok azután becsületszavukkal tehessenek fogadást , mikép mindazt, a mi a bírónak kötelességében áll, teljesíteni fogják. Bátor vagyok e tekintetben niódositványt beadni, mely következőleg hangzik: (Olvassa:) „A birák esküje : „Esküszöm, hogy a hivatali titkot megőrzöm, a törvényeket és törvényes rendeleteket megtartom; ezek szerint erőmhöz és tehetségemhez képest, a hivatalomhoz tartozó minden ügyben az előttem perlekedőknek, vagy hozzám folyamodóknak személyválogatás, érdekeltség és elfogultság nélkül, kérést, kedvezést és kedvkeresést, parancsot, félelmet és gyűlöletet félretéve, részrehajlatlanul és függetlenül, lelkiismeretesen és meggyőződésem szerint, igazságot szolgáltatok; tisztemben hiven, pontosan és serényen eljárok; semmiféle ajándékot senkitől, semmi ezim alatt el nem fogadok ; s ha valamely ügyben bármi tekintetben érdekelve lennék, a bíráskodástól és minden bírói cselekvénytől vagy befolyástól tartózkodom. Isten engem ugy segéljen. " „A kik saját hitelveik szerint esküt nem tehetnek, eskü gyanánt, ünnepélyesen, becsületökre tesznek fogadást ; ekként : "esküszöm helyett: „ünnepélyesen, becsületemre íogadom ;" az esküforma végén pedig az „Isten engem ugysegéljen

u-t nem mondják." Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk!) Rudnay képviselő ur indítványát azért nem fogadhatom el, mert átalában azon kérdés, hogy a bíróságok valamely törvény érvényességének megítélésében mily szabályok szerint járjanak el, és mely határig mehessenek, a jogtudomány még nem hozta tisztába, habár a német jogtudósok e kérdésről annyit írtak már, hogy egész könyvtárt képeznek az erre vonatkozó munkák. Legjobb tehát az ilyen elméleti kérdéseket mellőzni és a gyakorlati szellemre és a magyar bíró alkotmányos tapiutat.ára bízni : mely törvények érvényesek és melyek nem. A mi Ghyczy Kálmán képviselő ur módositványát illeti : én azon motívumokból, a melyeket ő volt szíves felhozni, legfölebb arról győződhettem meg, hogy minden eskü felesleges, mert, ha elég az, hogy a törvény mindenbit kötelez, akkor a tanú, a szakértő nem köteles esküt letenni, mert a törvény ott van, mely azt mondja, hogy nem szabad hazudni, akkor felesleges, hogy a katona zászlaja alá esküdjék. Ezen indokokat elég hatályosaknak tartom arra, hogy az eskü átalában megszüntettessék ; hanem ezen motívumok arról nem győztek meg, hogy az eskü tartalmának bizonyos része kihagyassék. Egyébként én nem hoztam indítványba az eskü formáját ; indítványba hozta a központi bizottság. Miután én magam nem indítványoztam, csak az lehet előttem kérdés: vajon vannak-e oly tételek, melyek a bíró alkotmányos érzetét sértik; és mert a király, az uralkodó ház és Magyarország alkotmánya iránt fogadalmat tenni, nem sérti meg a biró alkotmányos érzetét, én azért a központi bizottság szövegezését elfogadom. A mit Dietrich képviselő ur felhozott, tulajdonképen nem volna semmi más, mint megbővitése az eskünek, azaz per enumerationem partium elmondása annak, a mi a központi bizottság formulatiójában egy szóval történt, t. i. a ,,jutalmat'' kihagyja és a végére azt írja, hogy nem fogadhat el semmit stb. Mondott még egyet a t. képviselő ur a vallásra nézve is, a mit teljesen méltánylok; de azt hiszem, miután van átalános törvényünk, mely rendelkezik arról, hogy oly egyének, kik hitök szerint nem tartoznak esküt letenni, azok az eskü helyett fogadalmat tesznek ; ugy hiszem, ezen átalános törvényt nem kellene itt ismételni ; ez minden esetben különösen alkalmazást igényel, és alkalmaztatni fog. Én a központi bizottság formulázását pártolom. (Felkiáltások: Szavazzunk!) Tisza Kálmán: T. ház! Legelsőbben is Rudnay képviselő ur módositványát illetőleg az igazságügyminiszter által hozatott fel több ok, melynél fogva azon módositványt el nem fogadhatja. Én uj érvet hozok fel. Ezen érv magában véve szomorú, de tiltja a módosítván}" elfogadását. Én azt hiszem, ha bele teszszük azt, hogy a biró csak alkotmányos utón alkotott törvények szerint ítélhet , abban a perezben lehetlenitettük mindazon jogügynek elitélését, melyek az elmúlt 20 esztendőben az osztrák törvény uralma alatt jöttek létre, mert azt gondolom, senkisem fogja mondani, hogy az akkori jogügyeket más törvény szerint kellett elitélni, mint a melynek uralma alatt létre jöttek, mint a melyben ezen intézkedések létrejöttek, valamint azt sem fogja mondhatni senki, hogy azon törvények alkotmányosak és valóban törvények; és így a mi szomorú helyzetünkben, ha a bíráskodást azon ügyekre vonatkozólag lehetetlenné