Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-46

448 . 4S- ' r «^« felelősségét, mert a miniszter cselekvését, szabad­ságát megszorítja. A miniszternek cselekvése e tárgyban némileg subjugáltatik, mert azok kö­zöl kellene választania, a kiket az állambiróság ajánl. Végre pedig, negyedszer, ellene vagyok e módositványnak, mert én a miniszteri kinevezés­ben a szabadság emaneipátióját látom, a párt­szenvedély túlkapásai ellen. Már pedig ha állam­biróság alakittatik, akkor azt a kormánypárt alkotja meg, s ez fog a miniszternek ajánlatot tenni, a miniszter pedig a koronának; igy tehát ugyanarra megyünk ki, mint ha állam-biróság nélkül történnék a kinevezés. Ezen szempontoknál fogva tehát a módosit­ványt nem pártolom. Hrabár Manó: (Felkiáltások: Eláll! Eláll!) Bocsánatot kérek, hogy a t. ház türel­mét igénybe veszem: de igen rövid leszek, s csakis azon álláspontot akarom indokolni, mely­nél fogva én az átalános vitánál magát a kine­vezési rendszert védtem, most pedig e módosit­vány által azon rám nézve kellemetlen, ámbár ugy látszik más részről tekintve az ellenzéket reá nézve azon kellemes helyzetbe jutottam, hogy vélek kell szavaznom. (Derültség.) Epén azért indokolni akarom szavazatomat. Én a a kinevezési rendszert védtem, mert a felelősség eszméjét abban látom központosítva, ha az igaz­ságügyminiszter fogja a kinevezéseket megtenni; holott most, ha ő most valamely véleményt kérne s kapna egy testülettől, akkor e felelősséget csökkentve látom: ezért nem pártolhatom a mó­dositványt, hanem azt elvettetni kérem. Simonyi Lajos b.: Mindenek előtt előttem szólt t. képviselő urat kívánom meg­nyugtatni az iránt, hogy azon esetben is, ha most ez úttal velünk szavaz, őt azért magunk­nak praetendálni nem fogjuk. (Derültség.) A mi a módositványt illeti, megvallom, nem tartom egészen lovagiasnak, hogy oly va­lamit támadjak meg, a mi ugy szólván védve sem volt, mert Zichy Nándor gróf védelmét nem vehetem tökéletesen annak, mert ő mondotta azt, hogy nem helyesli, hogy oly intézmények említtetnek meg a törvényben, melyek megal­kotva nincsenek; de miután már e térre lép­tünk, el kell fogadni annak következményeit is, s ennek folytán ő ámbár nem helyesli az el­járást, ez intézményt még is elfogadni kénytelen. En ezt védelemnek nem tekintem. Fő oka felszólalásomnak az, hogy igen sok­szor megemlittetett a miniszteri felelősség. A mi a kinevezést illeti, én itt a felelősséget áta­lában minden miniszterre nem igen nagynak tar­tom: mert látjuk különösen, hogy a legutolsó időben a bíróságok kinevezése ellen ez oldalról súlyos vádak hozattak fel, és én nem tudom, 2 ;lií:lJ3 b. ioS9. mikép fogja a miniszter ur a felelősséget érvé­nyesíteni. Felhozatott, hogy az esetben a közvéle­mény fog a miniszter ellen fordulni, vagy a többség fogja tőle támogatását megvonni. Meg­lehet, de ez nem oly hamar fog bekövetkezni, különösen ha a miniszter oly kormány tagja, mely különben más tekintetben a többség véle­ményét osztja. Meglehet, az illető miniszter el fogja veszteni a többséget, de ez csak azután fog történni, midőn a rósz kinevezések egész halmaza fog előttünk feküdni. A mi Deák Ferencz t. képviselő ur indít­ványát illeti, azt, megvallom, én közvetítő in­dítványnak nem tartom, nem hihetem azt, hogy a t, képviselő ur ez intézmény által akarta pó­tolni a haza közvéleményét, ezt nem tételezem fel róla; de azt sem hiszem, hogy a vélemény­adásra nagy súlyt fektetne: mert ez nem volna egyéb, mint ismétlése azon ál-alkotmányoknak a hol összehivatnak bizonyos testületek, melyek a fejedelemnek véleményt adnak, de a fejedelem mindamellett azt teheti a mit akar. Azért azt hiszem, hogy valódi alkotmányos érzelmű hon­polgár ezen véleményadásra nagy súlyt nem fek­tethet, és a t. képviselő urnák ezen módositvá­nyát leginkább annak tulajdonítom, hogy enyhí­teni akarta azon fájdalmat, a mely igen sokak­nál keletkezett ezen házban és mondhatom az országban a tegnap történt szavazás következté­ben , mert igen jól tudja azt mindenki, hogy ez által az ország egy nagy jogáról mondott le. Nézetem szerint ezen szándékból tette a t. kép­viselő ur ezen módositványt, de nálam legalább annak épen ellenkezőjét érte el ; mert midőn ki­mondotta azt, hogy az állambiróság a politikai vétségek felett is Ítélni fog, aggodalmamat nagy mértékben növelte. En azt hiszem, hogy alkot­mányos országban politikai vétségek felett egye­dül csak az esküdtszék ítélhet. Ennek következtében a módositványt el nem fogadhatom. (Helyeslés halról.) Horvát Boldizsár igazságügymi­niszter ', T. ház! En nem szólok az indít­ványhoz, hanem kénytelen vagyok felszólalni, előttem szólott ^ Simonyi Lajos b. képviselő ur előterjesztésére. 0 egy vádra hivatkozott, mely a napokban itt e házban egy meg nem nevezett főtörvényszéki tag ellen intéztetett, és mintegy hivatkozott birói felelősség szempontjából arra, hogy nem tudja, miként fogja a miniszter iga­zolni ez eljárását. Csupán erre akarok felelni, hogy én egyátalában nem tartom rendén azt, hogy midőn egy birói tag ellen vád emeltetik, az itt a nyilvánosságban emeltessék. Itt felhozni esetet csak akkor van helyén, ha a miniszter nem használt fel minden rendelkezésére szolgáló

Next

/
Oldalképek
Tartalom