Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-45
422 45. országos Ütés Julius ?. 1869. aristokratia ellen az átalános tárgyalás alkalmával éltem, midőn a megyékben tapasztalt visszaéléseket egyenesen az aristokratiának tulajdonítottam. De kérdeni, kinek kellett volna tulajdonitanom a visszaéléseket, mint azon elemeknek, a melyek jelenleg a megyei bizottmányokban vannak ? Avagy kérdem, szabad-e a túlsó oldal szónokainak, midőn a bíráknak a kormány általi kineveztetését indokolják, a megyei nepotismus ellen kikelniök? nekünk azonban, midőn a megyének ujjáteremtését, regenerálását veszszük czélba, ne legyen szabad mondanunk, hogy mi a megyéket az aristokratieus szellemtől meg fogjuk tisztítani; a czélból, hogy azok feladataiknak megfeleljenek? (Helyeslés a szélső hal oldalon.) De nem csak mentségére szólalt fel azon képviselő ur a megyei aristokratiának, hanem dicsőítéssel is halmozta el azt. (Halljuk.) Én elismerem a magyar nemesség érdemeit, ós őszintén bevallom azokat; de azt nem engedhetem meg, a .mit igen rég óta hallok mondatni: hogy akár a magyar alkotmány, akár a szabadság fentartásában csupán a nemességnek volna érdeme ? Mert kérdem ; ki és mi tartja fen az államokat ? a nemzet - családokat ? (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Fentartja a munka — a szellemi és anyagi—fentartja másodsorban a fegyveres erő. Es kérdem: hosszú századokon át, ki dolgozott véres verejtékkel magáért és dolgozott a földesúrért ? ha nem a nép! (Ugy van! a szélső hahói.) Kérdem : csupán a nemesség védelmezte-e a hazát 1 ? vagy azon véres csatákban, melyeket a török, s melyeket később más ellenségek ellen vívtak, csak a nemesség harezolt-e? És magában a középkorban is, midőn a bandériumok rendszere alakult a haza védelmére, kikből állottak ezen bandériumok: avagy nem a nép fiaiból ? (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) És 1715 óta, ki viselte a haza védelmének terheit ? Azon nemesség-e mely magának csak az insurrectio kényelmes részét tartotta fel: vagy a szegény népnek s a polgári osztálynak fiai ? Az insurrectio vitézsége ritkán hivatott fel s akkor sem díszítették a harezok valami különös babérokkal a magyar vitézséget. De azon képviselők tovább mentek és érdemül róták fel a nemességnek a nép irányában azt, hogy 1848-ban méltóztattak a „misera contribuens plebs"-et szabaddá tenni. De mit mondanának azon képviselő urak, ha a nép részéről ezen dicsőítés ellenében azt kérdené valaki, hogy: hát mért vártak önök 1848-ig? önök, kik keresztyéneknek mondják magokat és kik 8 századon át szolgaságban tartották a népet! (ügy van! a szélső balról.) önök, kik a keresztyén vallást követik, tehát azon hit hivei mely mindenkit felebarátjának, testvérének nevez! Azt gondolják önök, hogy mi csak köszönettel tartozunk mindig . . (Felkiáltás jobbról: A dologra ! a dologra!) Ivánka Zsigmond: Ez népgyülésbe való dietió. Irányi Dániel: Azt gondolom, népképviselők házában a nép jogáért felszólalni a do! loghoz tartozik. (Elénk helyeslés a szélső bal | oldalon.) Ha érdem volna az, a mi pusztán a sorsnak szüleménye t. i. a születés, akkor én, uraim, büszkén mondanám önöknek, igen is: büszke vagyok, hogy polgári vérből származtam. Büszke vagyok arra, hogy azon osztályba tartozom, ! mely évszázadokon át viselte a nemzet terheit; és a mely, midőn a haza védelmének kérdése forgott fen, a legelső sorban állt ; mely a hosszú nyomás alatt meg nem szűnt a hazát szeretni és meg nem szűnik a hazát szeretni soha. (Ugy van ' balról.) Azt is méltóztatott szememre hányni, hogy én 1848-ig a eentralisatiót pártoltam. Igen, képviselő uraim, még 4S-on túl is vallottam, azon elveket, melyeket b. Eötvös József és Szalay László hirdettek azon lapban, mely akkor a legszabadelvübb lapok egyike volt. De visszariadtam azon tanok kimondásától épen ott, hol ezen tanok megtestesülve vannak. A képviselő ur azt kérdezte tőlem, vajon Francziaországban kedveltem-e meg a megyéket? Nem, hanem épen ott riadtam vissza a eentralisatiótól, (Helyeslés a szélső bal oldalon) és ha ellentét által szabad valaminek szerelmére ébredni: ott ébredtem a megyék szerelmére; de nem azon megyék szerelmére, melyek a nepotismust tartják fen. hanem azon megyék szerelmére, melyek szemeim előtt lebegnek. Mert, hogy a nepotismus honos a mostani megyékben: arról különösen Justh József képviselő ur tudhat valamit, mert ismernie kell oly megyét, melyben a főispántól lefelé a legfőbb hivatalok egy családnak ha nem is kizárólagos birtokában vannak, (Derültség a szélső hal oldalon) legalább befolyása alatt állanak; és ismerek több megyét, hol ha nem is egy, de kéthárom befolyásos család felosztja maga közt a hivatalokat és uralkodik, (ügy van! balról.) Azt is mondotta Latinovi cs képviselő társam, hogy minden reform, mely e hazában létesült, a nemességnek köszönhető. De kérdem, ki indítványozhatta volna más a reformot akkor, midőn a szegény nép a törvényhozás terméből ki volt zárva? (Tetszés a bal oldalon.) És most átmegyek a tárgynak érdemére. (Halljuk!) Az átalános tárgyalás alkalmával volt szerencsém rövid szavakkal körvonalazni egy tervet, melyet a biró-állitásra nézve elfogadtatni óhajtok.
