Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

408 45. országos ülés Julius 7. 1869. Ezeknek következtében nyilvánítom, hogy én csekély szavazatommal a kinevezéshez járulok; de azon módosítással, melyet Gaál János képviselő társam beadott. (Helyeslés.) Táncsics Mihály: Polgári és hazafi kötelességemnek tartom, a szőnyegen levő nagy fontosságú tárgyhoz hozzá szólni, nézeteimet egész átalánosságban lehető röviden elmondani. Én nem érzem magamat felhatalmazva választóim által arra, hogy a meglevő jogokból csak valamit is feláldozzak; sőt elleakezöleg, egész éltemen át azon törekedtem, hogy a meglevő jogok kiterjesztessenek azokra is, a kikre eddig még a törvényhozás ki nem terjesztette. Annál fogva e törvényjavaslat rendkívüli nag}

7 fontosságú 3-ik szakaszát el nem fogadhatom, sem azon módositványokat, melyek e tárgyban Tisza Kálmán és Deák Ferencz képviselő társaim által beadattak, mert azokat én csak foltazásnak. félszeg intézkedésnek tartom. T. ház! A választási jog és a kinevezési jog mint két óriási szellem harczol egymás ellen. Minden népnek, mely választási joggal nem bir, most már legfőbb törekvése oda van irányozva, hogy ezen jogot ő is elérhesse. Minő képtelenség volna tehát tőlünk, kik e jogot annyi századon át gyakoroltak, most önként feláldozni. Én ebbe beleegyezni nem fogok soha., Az állam, a nemzet \

r

agy nép és a fejedelem vagy uralkodó a kormánynyal együtt mérleghez hasonlítható. Tekintsük e mérleget. Egyik serpenyőbe bele van téve a hatalomnak nagy része; a Magyarország részéből adott és részben adandó 400 ezer fegyvert viselő embert, — mert azon 800 ezer emberből ennyi felel meg Magyarországnak ezen; serpenyőbe vannak beletéve a hivatalnokok ezrei; vegyüli hozzá, hogy most még két ezer vagy több bírót is bele helyeznek , mindezen attribútumokhoz azon kivül, hogy saját érdekből lelkiisméretöket és meggyőződésöket elnyomják, tegyük hozzá azon roppant fizetést a mibe ezen két ezer vagy több bíró kerül, a szükséges építkezés ezen bíróság felállítására, holott most vannak készen, tegyük még ehhez a bíróságoknak szánt, szokás szerinti nyugdijakat is: mind ezeket az egyik serpenyőbe téve, a másik serpenyőbe, kérdem a t. képviselőket, mi marad'? Semmi, vagy igen kevés. Elismerem és tudom, hogy a választásnak sok nag}' káros következménye van, vannak árnyoldalai; de azt hiszem, hogy nem magában a választási rendszerben van a hiba — hanem jól tudják önök, kell tudniok, hogy hol van — de nem tartozik ide ezeket hoszasan fejtegetni. A választási rendszer mellett, igaz, sok szegény ember, sőt gazdag is áldozatul esik, néha vagyonukkal, életökkel is fizetnek, egész családok tönkre jutnak; de mi ez azokhoz képest, a mi a világ történet tanúsítása szerint a kinevezésből származik? A kinevezés, ha még azon serpenyőbe választási jogunk is jut, magát a nemzetet is döntheti veszélybe. A választások keserű gyümölcséből csak egyet akarok felemlíteni. Lengyelország, igaz, a választásoknak esett áldozatául; de ebből nem az következik, hogy a választási jogot magunktól ellökjük, hanem, hogy azt megszilárdítsuk. (Zaj a folyosón.) Csiky Sándor: Kivül valóságos zsibvásár tartatik. (Derültség.) Nem lehet semmit sem érteni. (Zaj. Felkiáltások: Halljuk!) Táncsics Mihály: Ebből nem az következik, hogy Lengyelországot kell okoznunk szerencsétlensége miatt, hanem más tényezők folytak oda be. Tudjuk, Lengyelországot mily hatalmak veszik körül: az osztrák nagy hatalom, a porosz nagy hatalom, és az orosz nagyhatalom. Ezeknek mindegyike oda törekedett, hogy az ő kebeléből válaszsza Lengyelország királyát, s ezeknek természetesen érdekükben állt, minden módot elkövetni, hogy a lengyel nemzetet szétszaggassa. Hogy nem értek czélt, azt megengedem ; de készen voltak az akkori hatalmak arra s elértek ők egy más nagy ezélt, hogy a világ előtt egy példát hozzanak föl a választás veszélyes voltáról, s ez nekik elég volt, mert ennél fogva biztosíttatták magoknak az uralkodást. Ezek voltak azok, miket röviden magára a szakaszra elmondani szükségesnek tartottam. Most arra akarok néhány szót mondani, hogy mindig halljuk, hogy a törvényjavaslat reformkérdés. Megengedem, hogy az, és hogy sokképen használt az országnak, kivált eleinte: mert a kinevezett birák kedvezni fognak a népnek, s szigorú igazságot szolgáltatnak az enyém és tied között. Megengedem, tudom, hogy ennélfogva megkedveltessék általa a kinevezési rendszer. hogy annál inkább, mire elzsibbadott a nép, s el lesz altatva, hogy ne áhítozzék választás iránt. Eeformkérdés ez. Am legyen. De én a t. igazságügy miniszter ur felhívása után, hogy fogjuk fel a fonalat ott, hol az 1848-ki nagy törvényhozók elejtették, bizonyos eseményeknél fogva fogjuk fel ott. Az én fogalmam szerint nem ez a tér, hol jogokat kell föláldoznunk, hanem ha azt a fonalat akarjuk fölfogni, az lett volna a minisztériumnak és a múlt országgyűlésnek feladata, hogy a megkezdett honvédsereg szervezését ugy a mint az ország kívánja, befejezze; az lett volna a fonál folytatása. Megadta az akkori törvényhozás a sajtószabadságot, de még szükségesnek, kívánatosnak látta azt némileg lebilincselni; felállította a biztosítékot a napi la-