Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-44

SOS 44. országos üiés Julius 6. 1869. mert mindaddig, mig a törvény meg nem változ­tattatok vagy uj törvény nem hozatik s ő felsége által alá nem iratik — a nélkül, hogy sértést kö­vetnénk el — a nép jogait érvényesíthetjük : de mi­helyt a jogot föladtuk, épen ez többé nem lesz kezünkben s többé nem tehetjük. Ezen jognak föladásával a haza s a i;ép java veszélyeztettetik majd akkor, ha összejön a parlamenti többség és mert ő felsége szentesítését nem fogja meg­nyerni, én addig, mig a nép arról nem biztosít­tatik, hogy a választás megtartatik, addig ezen tör­vényt a municipiumok rendezésével, me'g pedig a rendezést a községeknél kezdve és a megyék­nél végezve, együttesen kívánnám elintéztetni. Én meghatároztatni kivánnám a qualifica­tiót valamint a bírónál ugy azoknál is, a kik hivatva lesznek a birői választások alkalmával a qualificatio meghatározására. Én tehát azt vagyok kénytelen pártolni, a mely ezen meggyőződésemből jövő elvnek meg­felel , a mely a népjogokat jövőre legjobban biztosítja, s ezt a 2. és 3. §-ra beadott öt módo­sítás közöl legczélszerübben elérni azon mó­dositvány állal vélem, melyet T ; sza Kálmán képviselő társam adott be, s azért az ő módosit­ványát pártolom : noha az nem egészen oly szé­les alapokon menti meg a nép jogait, mint én óhajtanám; de mivel nézetemhez legközelebb áll, azt fogadom el. Méltőztássanak figyelembe venni — mert nekem sok fájdalmam van, miket a Bach-huszárok okoztak — méltóztassanak figye­lembe venni azt, hogy a kormány általi kine­vezések alapján kínevezett birák, én félek, hogy a municipiumnak alapját fogják megdönteni; hogy a kinevezések által az elemek össze fog­nak zavartatni az országban, mint történt az a Bach-korszak alatt; s hogy utoljára nem fog maradni szabadelvű ember az országban, a ki a népjogok megvédésére a síkra szállana: mert minden végzett ember kénytelen lesz szolgálatát felajánlani, hogy keüyerét megkereshesse, s ez a népképviselet kárára fog lenni: mert a nép alig fog találni olyan embert, ki a kormánynak ne lenne lekötelezve és mivel nem fog találni más egyéneket, kénytelen lesz ezek közöl képviselőit választani. Es ezzel lemondott azon souverain jogáról, mely szerint a törvényhozást ő felsé­gével a koronázott királylyal együtt gyakorolja. Mert ha a kormány által fizetett tisztviselők foglalnak helyet a képviselőházban, a népképvi­selet, meggyőződésem szerint, meg van semmi­sítve, mert a kormány által fizetett hivatalnok lelkiismeretesen soha sem képviselheti a nép ér­dekeit. Tudom én azt, hogy ezt feszegetni nem a legkellemesebb dolog: de az nekem mindegy — én azzal régen tisztában vagyok, mert azt a kötelmet, a mit magamra vállaltam akkor, mikor népképviselőnek választottak úgyszólván erővel — tudom én hogy mi, és azt híven akarom be­tölteni addig a mig lehet, ha nem lehet meg­köszönöm a mandátumot és vissza megvek az eke szarvához. Méltóztassék figyelembe venni, mily gyűlö­letes intézmény volt a Bach-rendszer, hivatalno­kaival együtt. A nép nagyon érezte, milyen bí­ráktól válik meg. Vajon volt-e eset arra, hogy a Bach-rendszer alatt sirva búcsúzott volna el a nép, én nem hallottam; hanem megforditva tu­dok esetet, hogy midőn elment, ugy búcsúztak tőle, hogy elvitték a város végére mindenféle muzsi­kusokkal, macskazenével, és azt mondták neki: ngy-e elmégy nagyságos ur? de én itt maradok! Ilyen esetet tudok, s tudok olyat is, hol még az adatokat is felhozhatnám. Hát ezek mind megmutatják, hogy meny­nyire nem szereti a nép, hogy a bírák ki­neveztessenek. Pedig a mellett vannak birák, kiknek neveit kíméltem, kik a legigazságosabb bíráknak el voltak híresztelve a Tiszán innen, Tiszán tűi, s mint nagyon igazságos bírót utoljára a nép elitélte. Itt a közvélemény : miről hallottam némely képviselő társamtól, hogy nem lehet kifejteni közvéleményt, nem lehet arra adni semmit. Mél­tóztassék megengedai, akkor önmaguk megvá­lasztatását compromittálják, ha nincs közvélemény hát ki küld ide bennünket: nem a közvélemény ? visszautasitom tehát azon képviselő urak nézetét, kik azt mondják: nincs közvélemény és hogy igaz közvéleményt létesíteni e hazában nem lehet. Nagyon sajnálom, hogy az én fájdalmam a hányszor szerencsém van szóláshoz jutni, elra­gad : mert azon keserű tapasztalás a Bach-kor­szak alatt reám hat s azután nagyon fáj az, hogy az a nép, mely talapzata az államnak, mert nélküle állam nem létezik, valamint hadsereg legénység nélkül, ezen néphez ragaszkodom én: és ez mint a katonaságnál a legénység: mert tiszt lehet akár mennyi, de ezzel legénység nélkül csatát soha sem lehet vivni, a nép közvéleménye nem vétetik figyelembe. Ide jönnek kérvények, az mind nem közvélemény. Méltóztassék megengedni, vegyünk más ál­lamot: ott van Svájcz: mi módon gyakorolja Svájcz a törvényalkotást? Ha alkotmányra hivatko­zunk, ne tekintsünk hátra felé, oda, a hol mint Oroszországban hátra megy; de vegyünk valódi alkotmányt: Svájczban minden alkotandó törvény a kantonokkal közöltetik s ezek azután elmond­ják róla véleményüket egyenkint. Ha önök azt mondják: nincs közvélemény Magyarországban, itt volt az 1848. márczius 2-ka, midőn az akkori arisztokratia — melyét megdi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom