Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-42

300 42. országos ülés Julius 3. 1869. 2822 választó aláírásával megerősített kérvényét benyújtani, melyben az illetők azon óhajtásukat fe­jezik ki, hogy először: az igazságügyminiszter ál­tal a birói hatalom gyakorlásáról benyújtott tör­vén vényjavaslat félre tétessék, másodszor a bíró­ság szervezetének kérdése a törvényhatóságok rendezésének kérdésével együttesen tárgyaltassék, és harmadszor a két kérdés megoldásánál a tör­vényhatóságok önkormányzati jogának épségben tartása figyelembe vétessék. Bobory Károly: Pest városa 165 pol­gára nevében fel vagyok szólítva, hogy benyújt­sam a t. háznak kérvényüket, melyben a ható­ságok bíró választási jogának fentartásával a törvényhatóság rendezéséről szóló törvényjavasla­tokat együtt tárgyaltatni kérik. Jámbor Pál: T. ház! van szerencsém Kis-Hegyes több választójának kérvényét benyúj­tani, melyben a most szőnye genlévő törvényjavas­latokat félre tétetni és a birói hatalom gyakor­lásáról szóló törvényjavaslatot a községek és me­gyék rendezésével együtt tárgyaltatni és a sza­bad választás jogát fentartatni kérik. (Éljenzés a szélső bal oldalon.) Elnök: Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz fognak áttétetni. Következik a napi renden levő tárgy vita­tásának folytatása. Eördögh Frigyes: Tisztelt ház! Azok után, mik e teremben két hét alatt a tárgy felett kimeritőleg elmondattak, igen rövid lehe­tek. En azt tartom, és az 1848-ki dicső törvé­nyek is azt tartják, hogy a megyék az alkot­mány védbástyái; de elismerem azt is, hogy a megyék organismusa nem tökéletes, hogy sok kí­vánni valót, hagy fen, sőt megengedem, hogy be­teg a test. Azonban ebből nem az következik, hogy mi, kik legnagyobb részt a nemzet emlőin nőt­tünk fel, és kik hivatva vagyunk megmenteni a drága életet, az egész oi'ganismusra való tekin­tettel, tapintatos gyógykezelés által: hogy, mon­dom, mi csak azért, mert az igazságkiszolgálta­tás is, mint a megyék testének egyik kiegészítő része, szinte beteges, neki essünk e legbetegesebb testrésznek, és azt külön orvoslás végett kímé­letlenül amputáljuk, melynek folytán elvéreznék az elmetszett testrész, elvéreznék egyszersmind az egész test, és összeromolván igy az alkotmány védbástyái, összeromoljék maga a hon. Pejor esset medicina morbo. Én ily műtét­hez hozzá nem járulhatok, annálfogva a minisz­terileg előterjesztett törvényjavaslatot, mely a megyei igazságkiszolgáltatást praeferenter akarná orvosolni, az átalános tárgyalás alaj^jául se fo­gadhatom el, mert erősen ugy vagyok meggyő­ződve, hogy ha az igazságkiszolgáltatás gyar­lóságát több századon keresztül tűrni tudtuk, bár közbevetőleg e gyarlóságot Békés vármegyére nézve el nem ismerhetem, azt a mostani minő­ségében ideiglenesen, t. i. a megyék jövő szerve­zéséig, ami fél,vagy legfölebb egy év múlva fogna történhetni, inkább egyeznék a hazafisággal, s törvényhozói kötelességünkkel, mintsem kevés időnyerés tekintetéből a nemzet geniusában gyö­kerező megyei minicipalitásokat feláldozni. Annál kevésbbé fogadhatom pedig el a minisz­teri törvényjavaslatot, mivel az által a nemzet polgárainak azon kiváló, több évszázad gya­korlata által szentesitett szép jogát, hogy annak ügyei felett csak is saját választotta bírái ítél­hessenek, veszélyesen megtámadtatva látom. (He­lyeslés lal felől.) Csanády Sándor: T. képviselőház 1 Leverőleg hatott e haza polgáraira az igazság­ügyminiszter ur által a birói hatalom gyakorlá­sáról szóló, a ház alapszabályaira letett, és je­lenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat: mert annak életbe léptetése által századokon keresz­tül gyakorolt alkotmányos jogainkon sérelem ejtetik. Ezen nemzet, mely a jelenlegi ország­gyűléstől, az önkényuralom által a nemzet tes­tén ütött sebek behegesztését, de nem azoknak ujabbakkali tetézését várta, azt remélte, hogy a jelen országgyűlés által alkotmánya, önállása, függetlensége, és az 1818-iki közjogi alap, mely tőle jogtalanul raboltatott el, vissza fog állít­tatni ; remélte, hogy meg fognak szüntettetni a nemzet jellemével ellentétes, az ország Önállását, függetlenségét megsemmisítő közösügyes törvé­nyek, melyek ép oly gyűlöletesek az osztrák örökös tartományok népei előtt, mint hazánk népe előtt, és melyek a káros hatást ép ugy meg fogják tenni reájok, mint reánk nézve. Ezt reményleni jogosítva volt a nemzet an­nál inkább, mert maguk, a közös ügyeket meg­teremtő kormányférfiak, a miniszter urak, és az 1865-ki országgyűlési többség, az országgyűlésen tartott beszédeikben több alkalommal kinyilat­koztatták, miszerint a közösügyes közjogi alapot a kényszerűség nyomása alatt csak azért fogad­ták el, hogy annak elfogadása által hazánk újra teremtetvén, alkotmányos formák közt visszasze­rezhessük a nemzet elpazarolt kincseit. És épen ezen nyilatkozataik, illetőleg ígéreteik által akar­ták a nemzetet kiengesztelni a kormányférfiak azon nemzetellenes bűneikért, melyeket elkövet­tek az által, hogy feladták a nemzet sarkalatos jogait. Feladták az ország önállását, független­ségét, feladták daczára annak, hogy az 1865-iki országgyűlést megelőzött időkben, megválaszta­tásuk előtt kiadott programmjaikban megígér­ték választóiknak, miszerint szigorúan fognak ragaszkodni az 1867-ki országgyűlés második feliratában kimondott elvekhez ; feladták, daczára

Next

/
Oldalképek
Tartalom