Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-29

16 29. országos ülés június IS. 1869. s mint főindokot hozta fel Ghyczy Kálmán mó­dositványának szerkezete mellett, hogy ha a mi­niszter a törvényjavaslatot indokolja, elesik annak szüksége, hogy az osztályokban is meg kelljen a felvilágosítást adnia. Engedelmet kérek, még soha sem láttam oly indokolást, mely min­den lehető észrevételre teljesen felvilágosítást adhatua. Egyébiránt ugy emlékezem, az osztá­lyok részéről a két törvényjavaslatra nézve, tán egy két osztályt kivéve, mindegyik kivánt felvilágosítást és a minisztérium részéről a szük­séges felvilágosítás meg is adatott. Sőt hivat­kozom arra is, hogy a múlt országgyűlésen sokkal fontosabb pénzügyi törvényjavaslatok tár­gyalásakor voltak esetek, hogy minden egyes tételre kívántak felvilágosítást és én megjelen­tem és volt szerencsém megadni a kellő részle­tességgel, sőt még többet is, mint talán a nyil­vánosság előtt tenni lehetett volna. Tehát a fel­világosítás elmaradni semmi esetre sem fog, még az indokolás melléklése esetén is. Egy észrevétel tétetett még, hogy, ha a miniszter szóval teszi meg az indokolást miután az orsszággyülési napló oly későn nyomatik ki, nem juthat kellő időben a közönség tudomására ezen felvilágosítás. Áz igaz, most abban nagy hiány van, miután a múlt országgyűlésnek má­sodik időszakáról még nincs a napló teljesen kiadva, legalább én nem jöttem még birtokába. Már pedig olykor szükséges a törvény értelme­zésére, szükséges tanulmányozni az egész vitát. Annálfogva nagyon jó volna, ha intézkednék a ház gazdasági bizottsága az iránt, hogy a múlt évben kötött szerződés szerint a nyomda 24 órai időre vállalt kötelezettségét teljesítse; Ren­des viszonyok közt pedig intézkedni kell, hogy legfölebb egy pár nap alatt megjelenhessek a napló. Egyébiránt a hírlapok ugy is közölnek min­dig indokolást, a melyből az nyilvánossá, mindenki előtt ismeretessé lesz. En igy fogom fel a kérdést: a központi bi­zottság javaslatba hozza, hogy a képviselőház mondja ki, hogy elfogadja-e a központi bizottság óhajtását, s nézetem szerint a ház elfogadhatja ezen óhajtást. Ennek ellenében Ghyczy Kálmán elleninditványt tett. Most tehát arról van szó: vajon a többség a központi bizottság véleményét fogadja-e el, vagy pedig a Ghyczy Kálmánét? A kérdés igen egyszerű: vajon a központi bi­zottság, vagy Ghyczy Kálmán indítványa fogad­tatik-e el? Ghyczy Ignácz : Komárom városa kép­viselőjének indítványa, a mennyire felfogtam, arról, hogy épen Írásban adassék be az indokolás a törvényjavaslatokról, nem szól, hanem csak arra szorítkozik, és ebben tér el a központi bi­zottság határozatától, hogy azt kivánja határo­zottan kimondatni, hogy a törvényjavaslatok be­adása alkalmával, adassanak elő azon indokok, melyek a minisztériumot azon törvényjavaslat készítésére és beadására vezették; hogy ezen és ilyen felvilágosítás és indokolásra szükség van, mutatta épen ezen szóban levő törvényjavaslat tárgyalása alatt az osztályokban előfordult kü­lönbség. Azon osztályban, melyben lenni sze­rencsém volt, nevezetes és hosszan tartó vita fejlődött ki oly kérdések iránt, a melyek azután elintéztettek, a mint Gránzenstein államtitkár és képviselő ur a felvilágosítást megadta. Igy tehát ugy hiszem, hogy mind az osztályokra, mind magára az ügyre nézve is igen czélszerű lesz, ha az indokolás akkor adatik be, mikor a tör­vényjavaslatok a ház asztalára letétetnek. Tóth Vilmos képviselő ur azon észrevételt tette, hogy nagyobb törvényjavaslatoknál Írás­beli indokolást adni nem lehet. Erre nézve bá­tor vagyok megjegyezni, hogy ezen állítást a múlt ülésszakon át az igazságügy miniszter igen fényesen megczáfolta, akkor, a mikor a perrend­tartás mellett az írásbeli indokolást egyúttal a ház asztalára letette. (Helyeslés bal felől.) Tisza Kálmán : T. képviselő ház! Igen röviden csak azt kívánom megjegyezni, hogy én a fő különbséget a közt, a mit a központi bizott­ság kifejezett, és a közt, a mit Komárom városa t. képviselője beadott, abban látom, hogy a be­adott indítvány határozottan megmondja, hogy egyidejűleg kell az indokolásnak történni. Pedig az egész dolognak értéke és fontossága ettől függ. Mert ha nem akkor történik meg az indokolás a mikor a törvényjavaslat beadatik, hanem akkor, a mikor az osztályokon keresztül menve jófor­mán csak szavazni kell felette, akkor annak ér­téke valóban már igen csekély. Meglehet, azt mondják némelyek, bogy a központi bizottság is ugy értette, hogy akkor teendő az indokolás, midőn a javaslat a ház asz­talára letétetik. Ha igy értette, akkor semmi sem áll akadályára annak, hogy az tisztán ki is fe­jeztessék; és miután Ghyczy Kálmán képviselő ur indítványa azt tisztán kifejezi és megmondja, hogy egyidejűleg történjék az indokolás, méltóz­tassanak azt elfogadni: mert ugyanazon értelmet fejezi ki tisztábban, a mit állitólag a központi bi­zottságé fejez ki. A mi a szóbeli vagy Írásbeli indokolást il­leti: én részemről ha írásban történik, jobban szeretem; de ha egyidejűleg a benyújtással szó­val történik, utoljára a czólt körülbelül elértük: mert a szóval való indokolást nyomtatásban fog­juk olvashatni. (Szavazzunk !) Ludvigh János: T. ház! (Zaj. Szavaz­zunk!) Igen rövid leszek. (Zaj. Szavazzunk!) En

Next

/
Oldalképek
Tartalom