Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-29
16 29. országos ülés június IS. 1869. s mint főindokot hozta fel Ghyczy Kálmán módositványának szerkezete mellett, hogy ha a miniszter a törvényjavaslatot indokolja, elesik annak szüksége, hogy az osztályokban is meg kelljen a felvilágosítást adnia. Engedelmet kérek, még soha sem láttam oly indokolást, mely minden lehető észrevételre teljesen felvilágosítást adhatua. Egyébiránt ugy emlékezem, az osztályok részéről a két törvényjavaslatra nézve, tán egy két osztályt kivéve, mindegyik kivánt felvilágosítást és a minisztérium részéről a szükséges felvilágosítás meg is adatott. Sőt hivatkozom arra is, hogy a múlt országgyűlésen sokkal fontosabb pénzügyi törvényjavaslatok tárgyalásakor voltak esetek, hogy minden egyes tételre kívántak felvilágosítást és én megjelentem és volt szerencsém megadni a kellő részletességgel, sőt még többet is, mint talán a nyilvánosság előtt tenni lehetett volna. Tehát a felvilágosítás elmaradni semmi esetre sem fog, még az indokolás melléklése esetén is. Egy észrevétel tétetett még, hogy, ha a miniszter szóval teszi meg az indokolást miután az orsszággyülési napló oly későn nyomatik ki, nem juthat kellő időben a közönség tudomására ezen felvilágosítás. Áz igaz, most abban nagy hiány van, miután a múlt országgyűlésnek második időszakáról még nincs a napló teljesen kiadva, legalább én nem jöttem még birtokába. Már pedig olykor szükséges a törvény értelmezésére, szükséges tanulmányozni az egész vitát. Annálfogva nagyon jó volna, ha intézkednék a ház gazdasági bizottsága az iránt, hogy a múlt évben kötött szerződés szerint a nyomda 24 órai időre vállalt kötelezettségét teljesítse; Rendes viszonyok közt pedig intézkedni kell, hogy legfölebb egy pár nap alatt megjelenhessek a napló. Egyébiránt a hírlapok ugy is közölnek mindig indokolást, a melyből az nyilvánossá, mindenki előtt ismeretessé lesz. En igy fogom fel a kérdést: a központi bizottság javaslatba hozza, hogy a képviselőház mondja ki, hogy elfogadja-e a központi bizottság óhajtását, s nézetem szerint a ház elfogadhatja ezen óhajtást. Ennek ellenében Ghyczy Kálmán elleninditványt tett. Most tehát arról van szó: vajon a többség a központi bizottság véleményét fogadja-e el, vagy pedig a Ghyczy Kálmánét? A kérdés igen egyszerű: vajon a központi bizottság, vagy Ghyczy Kálmán indítványa fogadtatik-e el? Ghyczy Ignácz : Komárom városa képviselőjének indítványa, a mennyire felfogtam, arról, hogy épen Írásban adassék be az indokolás a törvényjavaslatokról, nem szól, hanem csak arra szorítkozik, és ebben tér el a központi bizottság határozatától, hogy azt kivánja határozottan kimondatni, hogy a törvényjavaslatok beadása alkalmával, adassanak elő azon indokok, melyek a minisztériumot azon törvényjavaslat készítésére és beadására vezették; hogy ezen és ilyen felvilágosítás és indokolásra szükség van, mutatta épen ezen szóban levő törvényjavaslat tárgyalása alatt az osztályokban előfordult különbség. Azon osztályban, melyben lenni szerencsém volt, nevezetes és hosszan tartó vita fejlődött ki oly kérdések iránt, a melyek azután elintéztettek, a mint Gránzenstein államtitkár és képviselő ur a felvilágosítást megadta. Igy tehát ugy hiszem, hogy mind az osztályokra, mind magára az ügyre nézve is igen czélszerű lesz, ha az indokolás akkor adatik be, mikor a törvényjavaslatok a ház asztalára letétetnek. Tóth Vilmos képviselő ur azon észrevételt tette, hogy nagyobb törvényjavaslatoknál Írásbeli indokolást adni nem lehet. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy ezen állítást a múlt ülésszakon át az igazságügy miniszter igen fényesen megczáfolta, akkor, a mikor a perrendtartás mellett az írásbeli indokolást egyúttal a ház asztalára letette. (Helyeslés bal felől.) Tisza Kálmán : T. képviselő ház! Igen röviden csak azt kívánom megjegyezni, hogy én a fő különbséget a közt, a mit a központi bizottság kifejezett, és a közt, a mit Komárom városa t. képviselője beadott, abban látom, hogy a beadott indítvány határozottan megmondja, hogy egyidejűleg kell az indokolásnak történni. Pedig az egész dolognak értéke és fontossága ettől függ. Mert ha nem akkor történik meg az indokolás a mikor a törvényjavaslat beadatik, hanem akkor, a mikor az osztályokon keresztül menve jóformán csak szavazni kell felette, akkor annak értéke valóban már igen csekély. Meglehet, azt mondják némelyek, bogy a központi bizottság is ugy értette, hogy akkor teendő az indokolás, midőn a javaslat a ház asztalára letétetik. Ha igy értette, akkor semmi sem áll akadályára annak, hogy az tisztán ki is fejeztessék; és miután Ghyczy Kálmán képviselő ur indítványa azt tisztán kifejezi és megmondja, hogy egyidejűleg történjék az indokolás, méltóztassanak azt elfogadni: mert ugyanazon értelmet fejezi ki tisztábban, a mit állitólag a központi bizottságé fejez ki. A mi a szóbeli vagy Írásbeli indokolást illeti: én részemről ha írásban történik, jobban szeretem; de ha egyidejűleg a benyújtással szóval történik, utoljára a czólt körülbelül elértük: mert a szóval való indokolást nyomtatásban fogjuk olvashatni. (Szavazzunk !) Ludvigh János: T. ház! (Zaj. Szavazzunk!) Igen rövid leszek. (Zaj. Szavazzunk!) En
