Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-39
39. orszgos ülés június 30. 1869. 191 akkor, mikor Ádám itélőmester ilynemű munkálattal megbízatott, ki lett mondva, hogy neki az ország jutalmat fog adni; valamint elhatároztatott, hogy ő felsége is bizzon meg valakit a munkálattal, és adjon neki jutalmat. Később is vannak törvények, melyek szerint jutalmakat adtak. Az én törvényjavaslatomban kimondatik, hogy oly törvényjavaslatokért, melyei? a házban elfogadtatnak akár törvényül, akár annak alapjául, a munka minőségéhez képest az országgyűlés jutalmat fog adni. A házszabályok szerint a képviselő benyújtott törvényjavaslatát akkor indokolja, mikor a tárgyalásra kitüzetve felvétetik. Én tehát, ha a t. ház méltóztatik e törvényjavaslatnak annyi figyelmet tulajdonitani, hogy azt majd talán az osztályokhoz is utasítja, akkor én is engedek a közkívánatnak, s az indokolást írásban is leteszem a ház asztalára. Ezek előrebocsátása után méltóztatnak parancsolni, hogy én olvassam fel, vagy pedig a jegyző ur? (Felolvassa.) Tartozom még kijelenteni, hogy ezt egészen mint magán indítványt terjesztem elő, s hogy e tekintetben a 48-as párttal semmi solidaritásban nem állok. Elnök : Méltóztatnak az indítvány kinyomatását parancsolni? (Nem kell! Kinyomatni!) Tehát kinyomatik. 1 ). Kovách László: A ház egyik legszorgalmasb elhunyt tisztviselője özvegyének segélyezést kér'ő folyamodványát bátorkodom a kérvénybizottsághoz leendő áttétel végett benyújtani. Elnök : Jobb lesz tán ezt azonnal a gazdasági bizottsághoz áttenni. (Helyes!) Következik a napirenden levő törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Perczel Béla : Tisztelt ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak azon részére tétettek főleg ellenvetések, mely a bíráknak jövőbeni leendő kinevezését czélozza ; engedje meg nekem a tisztelt ház, hogy ezen ellenvetésekre mondhassam el igénytelen nézeteimet. Ha törvénykönyvünket felütjük, s áttekintjük azon törvényczikkeket, melyeket a magyar törvényhozás mintegy fél század óta az igazságkiszolgáltatásnak javítása ezéljából hozott, tapasztalni fogjuk azt, hogy a mily mértékben lett hazánkban érezhetővé anyagi fejlődésünk szüksége, azon mórtékben tágították országgyűléseink a nem választástól függő, hanem a kinevezett bíróságoknak hatáskörét. íme az 1723-iki országgyűlés sok és nagy fontossággal bíró ügynek első folyamodásu elintézése végett állította fel a kerületi táblákat; az 1713., 1723., 1791. s 1807-iki országgyűlések, részint a királyi, részint a kerületi táblának, mint első folyamodásu ') Lásd az Irományok 56-ik számát. bíróságoknak, szaporította is teendőit; az 1840diki országgyűlés a váltóügyeknek már első folyamodásu elintézését is királyi kinevezéstől függő bírákra bizta ; az 1867-iki országgyűlés pedig a telekkönyvi hatóságot szintén kivette a választás alól. Mindezekből az következik: hogy nem az igazságügyminiszter, s nem azok, kik annak törvényjavaslatát pártolják, jutottak először annak felismerésére, hogy a választott birák nem bírnak azon kellékekkel, melyek egy jó igazságszolgáltatást biztositanának; hanem hogy ez régi törvényhozóink előtt is ismeretes volt. De, tisztelt ház, az 1848; XVII. t. czikk, az országgyűlés további intézkedéséig, a tisztujitó szék tartását felfüggesztette, s ezzel fölfüggesztetett a nemességnek azon ideig közvetlenül gyakorlott biróválasztási joga is. S minthogy az 1848-iki országgyűlés által elfogadott elveknél fogva, a nem nemes a nemessel egyenjoguvá tétetett, az országgyűlés, ha a biróválasztást továbbra is fen akarná tartani, nem tehetne egyebet, mint: vagy visszaadná a nemességnek a közvetlen biróválasztási jogot, s ezen joggal a nem nemest is felruházná, vagyis a birák választását suffrage universel-re bízná; vagy pedig a nemesség régi jogát eonfiscálná, s a bíróságok felállítására nézve, egy más választási módról fogna gondoskodni. Minthogy pedig az első, vagyis az, hogy a birák választása suffrage universel-re bizassék, lehetetlen — mert lehetetlenné tenné magát az igazságkiszolgáltatást — : tehát a második módot kell választani. Ebből ismét az következik, hog} T valamint más reformkérdést nem, ugy az igazságkiszolgáltatást sem lehet rendezni minden régen gyakorlott jognak fentartása mellett. Ne mystificáljuk magunkat, s ne mystincáljunk másokat, mintha mi az 1848-iki nagy elvek elfogadása után, minden régi institutiónkat megtarthatnók; lesznek kétségen kívül ezen institutiók közöl olyanok, melyek épen a 48-iki elveknél fogva használhatlanokká lettek, vagy pedig túlélték magokat, s melyekkel ugy leszünk, mint kedves halottainkkal, kiket, bármennyire legyenek szeretetünk tárgyai, mégis magunk vagyunk kénytelenek házunktól eltávolítani; s a ki reformálni, s egyúttal régi jogokat mereven conserválni akarna, ugy járna el, mint azon földbirtokos, ki mindig sürgette a tagosítást, és midőn birtokos társai is ahhoz beleegyezésöket adták, maga, beleegyezési aláírásához e szókat függesztő: „sed manente loealitate." De, tisztelt ház, az eddig gyakorolt biróválasításban is sok volt a tbeoria, mely az életben egészen máskép mutatta magát.
