Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

38. országos ülés június 28. 1869. 175 zóje, sajtópörbe fogni nem lehet. (Felkiáltások jobbról : Ez nézet!) A közvádló mégis jónak látta, a sajtópört megindítani : és ime itt mindjárt a megindításnál kitűnik, milyen állást foglalt el a bíróság, azon a kormány kinevezésétől függő bíróság, a mely az előzetes kérdések felett ítélt. Előleges kérdés volt a competentia. En Kossuthot magyar embernek tartom, én őt a magyar nemzet tagjának tartom, annak tartotta őt Pécs városa közönsége is akkor, a midőn őt — nóta bene, ezen váezi levél után — képviselőnek megválasztotta; de magyar embernek tartotta őt maga a múltkori országgyűlés is, mert a választást vereficálta. (Igaz l a bal oldalon.) Azt gondolom, míg valaki az államkapoesból ki nem lép, az illető, akárhol is követi el a büntettet, akárhol megidéztethetö a magyar bíróság elé. Ám lássa ő maga, hogy ha meg nem jelennék. Van törvény arra, ott vau a sajtó-törvény, épen azon törvény, mely mellett Böszörményi elítéltetett, ez épen azt mondja, hogy a távollevőket miképen kell megidézni, hirdetményezni. Ezt a bíróság elmulasztotta, és daczára annak, hogy a competentiára nézve kifogást tett Böszörményi, a bíróság ezt elutasította és ezt a felső bíróság is helyben hagyta. Már most átmegyek ezen per lefolyásának azon pontjára, midőn az esküdt bíróság ítélt. Ebben a tekintetben nincs okom a legcsekélyebb vádat is felhozni az igazságügyminiszter ellen, mert az igazságügyminiszter ur igen szép elvet állított fel a sajtótörvényben, azt mondván erről szóló rendeletének, gondolom, 58-ik §-ában, hogy annak a bíróságnak pártatlanul, részrehajlatlanul kell sommázni a kérdést. De minden jogérzülettel bíró juristának, és tán másoknak is megbotránkozására, a táblai bíróságelnöke, a helyett, hogy azt mondta volna: íme, a közvádló előterjesztette vádját, önöknek e felett és e felett kell itélniök; egyszerűen tán felvilágosította volna a törvényt: neki ment, és elkezdette a vádbeszédet folytatni... (Felkiáltások jobb felől: A dologra !) Ez a dologhoz tartozik . . (Felkiáltás a szélső bal oldalon: Igaz !) mert így szólt az esküdtekhez. Nem akarok egy szót is ferdíteni, azért olvasom fel. (Olvassa :) „Egészen méltatlanságot tennék, különben is nem levén mindkét oldalról a dolog megvitatva, ha iránypontot adnék; különben is oly tisztán s egymásból folyóiag áll az ügy, hogy az annak felvilágosítására teljességgel nem szükségeltetik: mert bizonyosan a világosságnak inkább hátrán}

7

ára történnék, mint előnyére, ha annak akár logikai, akár tárgyias megvilágositásához valamit adnék végzésileg ott, hol a közvádló az ügyet már tisztán kifejtette. 0 oltalmat kér és boszút a megsértett törvényért, nem a hatalom terjeszkedése végett, de a megsértett boszu fordul önálló, szabad polgárokhoz. Ezen álláspont az, tisztelt esküdtszék, mely, valamint megtisztelő a t. esküdtszékre nézve, mert bizonyára a törvénynek megóvása az ország legszentebb érdeke, de egyszersmind erkölcsileg bátorító is, azért a t. tagok ezen magas állásponthoz megkívántató emelkedést kebleikben érezzék, ugy, hogy szükségtelen mondanom, mit önök ugy is tudni fognak, mit a régi költő még a zsarnokságról elmondott: „Justum ac tenacem propositi virum Nec eivium ardor prava jubcntium Mente quatis solida." Engedjen meg, t. ház, midőn az esküdtszék előtt nem egyszerű ténykérdés bocsáttatik Ítélet alá, hanem oly törvényes kérdés, melynek alapos megítélésére épen az elébb felhozott okoknál fogva alapos jogtanulmány kell, hogy midőn ily kérdés forog fen és midőn a közvádló, kinek ékesszolását mindnyájan ismerjük, hosszadalmasan, kimeritőleg adja elő vádját, hogy akkor még egy biró, kiuek pártatlannak, részrehajlatlannak kell lennie, a törvény megsértéséről szóljon sa törvény megsértéseért boszura hívja fel a polgárokat, hogy ezen biró részrehajlat]an volt volna, nem merem állítani. En ha tanácsot adhattam volna az igazságügyminiszternek, ha kezemben volt volna az igazsáügyminiszter hatalma, tudtam volna példát adni, az ilyen biró elmozdítása által. (Felhalsások jobb (felől: A dologra.) Ez is a dologra tartozik. Ha az igazságügyminiszter nem tette ezt, a mulasztásért némi szemrehányás mégis megilleti őt. (Felkiáltás balról: Iqaz: Jobbról: Nem igaz!) Mi volt tehát az oka annak, hogy azon biró kötelességéről ennyire megfeledkezett? A biró a kormánytól függő ember volt, a kúria még rendezetlen állapotban — csak egy kis hibát kellett elkövetni — és akkor vége minden reménynek, vese a múlt érdemeinek. Horvát Boldizsár törvényjavaslatának 71. és 72. szakasza arról is gondoskodik, hogy oly esetben, midőn az esküdtszék valakit bűnösnek itélt, ha netalán az Ítélet oly alaptalan volna, a mily alaptalan itt volt, akkor a bíróság felfüggesztheti az ítéletet és uj esküdtszéki tárgyalást rendelhet el. A bíróságnak egyetlen egy tagja sem nyilatkozott oda, egyetlen egy képen sem mutatkozott jel, nyom arra, hogy helytelennek, törvénytelennek találná az esküdtszék ítéletét. Hogyan történt az, hogy oly kitűnő jogászok, kik már egy magasabb táblánál vannak alkalmazva, nem birták felfedezni, hogy ezen ítélet alaptalan, törvénytelen? Nem birtak azon függetlenséggel, hogy azon kedvező helyzetnél fogva, me-