Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-38
] g4 38. országos ülés június 28. íSC9 e pedig a kérvényezés utján. A mi az első alakot illeti, azt én legalább is feleslegesnek tartom, és pedig azért, mert mindenki, a ki nálunk a vidéki közélettel csak kissé is foglalkozik, ujjain fölszámíthatja ma is: melyek lennérjek azon bizottmányok, amelyek a jelen törvényjavaslat ellen felszólalnának, (Ugy van! jobbról.) A másik alakot, t. i. a petitiókat illetőleg azt hiszem, azok nagyon kevés felvilágosítást nyújtanának nekünk. Vegyük fel az ellenzék részére a legkedvezőbb esetet, t. i. azt, hogy mindazon választók, kik a múlt képviselő választások alkalmával ellenzéki képviselőre adták szavazatukat, ezen kérvények aláírásához hozzájárulnának: mily tanúság vonható abból? Csak az, hogy az ellenzéki választók egyetértenek megválasztott képviselőikkel; (Közbeszólás balról: Nem csak az, hanem egyéb is! Közbeszólás jobbról: Csak is az!) A mi magában igen természetes dolog. És hogy a t. ellenzék a kormánynak ezen előterjesztését valamint minden egyéb előterjesztését ellenzi, azt eddig is tudtuk, tudjuk és jövőre sem lehet egyebet reménylenünk. (Közbeszólás balról: Az nem áll! I elkiáltásoh jobbról: De ugy van!) Különben én nagy fontosságot egyátalában nem tulajdonítok az ilyfele demonstratiónak az ellenzék részéről, és pedig annál kevésbé tulajdonitok azóta, mióta Mocsáiy érdemes képviselő ur előadásából azt véltem kivehetni, hogy ő saját pártját még az alig szemlélhető reactiónál is gyöngébbnek tartja: miután a jelen kormány, és a jelen többség bukása esetében nem gondolja, hogy pártjának lenne elég ereje kormányra vergődni (Derültség jobbról), hanem a reactiónak igen. Debreczen városa érdemes képviselője a közvéleményt méltóztatott fölhívni. A közvélemény eddig jogosan az ország szabadon választott képviselőin alapszik s azoknak többsége a legjogosultabb kifejezése ezen közvéleménynek, (Ugy v< n! jobbról.) A mi pedig azt illeti, a mit tovább mondani méltóztatott: bátorkodom figyelmeztetni arra, hogy ezen oldalon sem állnak vakok, és gyávák, és ezen oldalon is csak oda vezettetnek, a hová menni akarnak. (Ugy van! jobbról.) Azon véleményt is hallottam még kifejezni, hogy törvénykezésünk még a lajtántuli törvénykezésijei is hátrább van liberalismus szempontjából. En ezen themát vitatni ez alkalommal nem szándékozom; de kérem azokat, kik ily véleményben vannak, méltóztassanak megkérdezni a Lajtán tul bárkit is, hogy ott a jelen törvényjavaslatot a liberalismus terén előmenetelnek vagy hátramenetelnek tekintik-e ? En abban határozott előmenetelt látok. (Ugy van! jobb felöl) és azért pártolom. Centralista nem vagyok. Elismerem, hogy a deeentralisatio az, mely legtöbb szabadságot adhat; de érzem, hogy a decentralisatióra csak oly államok törekedhetnek sikerrel, a melyek rendezett és biztos democraticus alapon nyugvó társadalommal birnak: arra pedig — a világtörténet tanúsága szerint s tapasztalatok után mondhatjuk — nem vezet más, mint a dictatura vagy a parlamenti kormányforma. Nekünk van hazánk, vannak kegyelettel környezett institutióink; de rendezett s biztos alapokon nyugvó társadalmunk nincs : azt teremteni kell. Dictatura által ? Kern. Tehát parlamentalis kormányunk által. És ezen a téren, e reformátori nehéz művében, melynek egy sarkkövét látom letéve a jelen törvényjavaslatban, fogom és akarom pártolni a kormányt. Azokat pedig, kik a deeentralisatio elvénél fogva védik a megyei rendszert, bátorkodom figyelmeztetni arra, hogy a deeentralisatio csak is a községek autonóm életében nyerhet tökéletes alkalmazást, és hogy ennek következtében az, a mi legbiztosabban fogná s fogja is megölni a megyét: épen a deeentralisatio. (Uyy van ! jobb felől.) Elismerem, hogy az autonóm közegek, vagy magok a bíróságok választási vagy candidationális joguk szabadelvűbb institutio a kinevezésnél. De midőn azt mondom, bátorkodom kimondani azt is, hogy: arra nálunk hiányzik a rendezett és biztos alapon nyugvó társadalom. Politikai institutiók szabadelvüségének hévmérője nem a theoria lehet , hanem az élethez való alkalmazás eg}^edül; e tekintetben csak azon absolutistikus experimentatiókra akarok utalni, melyekre a világ legliberalisabb theoriaja, a suffrage universel, 20 év óta alkalmat szolgáltat Franeziaországban. Meglehet s remélem nálunk is eljövend azon idő, midőn még a jelen reformokat is reformálni fog lehetni: mert remélem, és meg vagyok győződve, hogy hazánkban is a valódi demokratia alapjain nyugvó társadalom fog kifejlődni. Arra pedig a legjobb előkészület: meghonosítani hazánkban azon elveket, melyeket Pécs városának képviselője mint az angol nép kiváló tulajdonait magasztalta előttünk. De ez alkalommal nem hallgathatom el azt, hogy alig találkoznék angol parlamenti tag, ki hona bármily bíróságának ítéletére a törvénytelenség bélyegét kívánná reá sütni. (Ugy van! jobb felöl.) Ha a törvénytiszteletet meg akarjuk honosítani hazánkban, azon kell kezdeni, hogy tanuljuk tisztelni a törvényt magunk. (Ugy van! jobb felől) De nem elégséges csak a törvénytisztelet: a törvények helyes felfogása is szükséges; és fájdalom vannak többen e tekintetben, a kik mindinkább megzavarrják a nép fogalmát, hogy a törvényeket mindig a kormány ellen, de soha a kormány mellett al-